Kari Hotakainen: Az ismeretlen Kimi Räikkönen (Helikon kiadó, 2018)
Általános iskolában hétfőnként első óránk technika volt az alagsorban fél osztállyal, és kéthetente mindig úgy kezdődött az óra, hogy megbeszéltük, milyen volt a vasárnapi Forma 1-es futam. A középiskolában aztán igazi rajongóvá váltam, noha fogalmam nem volt (és ez azóta is így van) az autókról, igaz, az én kedvencem a kolumbiai Juan-Pablo Montoya volt. Räikkönenről az első emlékem, és azt hiszem mindenki másnak is, aki a Formula 1-ből ismeri, hogy élete első versenye előtt, az akkor még csak 21 éves finnt őrülten keresték a futam előtt a csapatának tagjai, míg meg nem találták őt nem sokkal a verseny előtt egy kamionban. Ott aludt.
A róla most megjelent életrajzi könyvben, ami Finnországban óriási eladási rekordokat döntött, nem meglepő módon a családja és az ismerősei többet sztoriznak róla, mint mond ő önmagáról. Szerencsére nem egy szokványos sportéletrajzi könyvet kaptunk, és a címmel ellentétben sokkal többet nem is tudunk meg Räikkönenről, egy-két vicces és elképesztő történetet leszámítva.
“2008, Szingapúr. Úgy volt, hogy Kimi a verseny után Thaifölre utazik, ahol nyaralót bérelt. A szingapúri reptér privát részén vagyunk, amikor Kiminek remek ötlete támad - pontosabban szerinte remek. A biztonsági ellenőrzésnél a futószalagra teszi a poggyászát, a hivatalnokok arra várnak, hogy ő maga áthaladjon az ellenőrző kapun - de Kimi a kézipoggyásza után veti magát. A biztonsági ellenőrök őrjöngenek. Kimi magyarázkodik, hogy csak szeretett volna magáról egy képet, amelyen pontosan látszanak a teste egyes részletei, különösen a csontváza. Szeretett volna emlékül egy fotót a saját szervezetéről. Ebbe nem mentek bele, helyette lábbilincset és szigorú kihallgatást ígértek a bevetődőnek.”
És ilyen sztorikból még van néhány, pl. a 16 napos ivászat, amit egy verseny miatt kellett befejezni, de őszintén és nem túlmagyarázva (magyarázkodva) beszél arról is, hogy első feleségét, akivel 10 éven át voltak házasok, többször megcsalta, míg második feleségével milyen magától értetődő volt a családi élet, a gyerekvállalás.
Számomra a legmeghatóbb mégiscsak az édesapja haláláról szóló rész, ahogy anyukája és ő is elmeséli, hogy apja 2010-es halála előtt milyen gondjaik és vitáik voltak.
A még mindig aktív sportoló életéből fel-felvillannak képek a gyerekkorból, hogy hogyan és miért hagyta félbe tanulmányait, hogyan költözött Hollandiába, és onnan hogy vezetett az útja az autóversenyzés királykategóriájába. Kicsivel több szerepet kapott a vécézés, mint azt az én ingerküszöböm elbírta volna, viszont érdekes volt, hogy a szaunázást milyen kiemelten kezelik a finnek. Az eddig sem a bőbeszédűségéről híres pilóta nem hazudtolja meg magát a róla szóló könyvben, nincsenek hosszú fejezetek, vagy túlbeszélt témák, sőt a Formula-1 világából, a futamgyőzelmekről alig-alig van szó.
“Európát 30 kamionnal járják körbe. A világ többi részére évente 300 000 kilométert repülnek. A 44 000 kilónyi cirkuszt hét óra alatt csomagolják össze és pakolják fel minden egyes verseny után. Kávéból évente 70 000 adag fogy.”