welcome to the péniszmező

[peniszmezo]

Valójában utálom az egyéjszakásokat

Ha úgy alakult volna az életem, ahogy szeretném, már 10 éve házas lennék, a negyedik gyerek érkezésére várnánk, és tökre nem kívánnék senki mást életem szerelmén, azaz a házastársamon kívül LEL

[peniszmezo]

Néha elgondolkodom, mennyire vagyok szar ember, amikor

az önutálatomtól motiváltan, életem (viszonzott, de beteljesülhetetlen) szerelmének orra előtt szedek össze valakit (aki amúgy ötéves kapcsolatban él, mint utólag kiderült, de erről majd később, elég lel) aztán még nekem fáj, ha FB-ra posztol a zenekara oldalán valami csajozós faszságot

[peniszmezo]

Ne kavarj össze a kollégáddal,

akkor se, ha két külön épületben dolgoztok, mert bármikor áthelyezhetnek, például vele egy irodába, szemközt, és napi min nyolc órában pofátlankodik be majd a szemed sarkába a látvány, ahogy egész nap tinderezik a mobilján (miközben a te projektjeiddel kéne haladnia, de ez mellékes), és noha megbeszéltétek, hogy nem lesz folytatás, és szívből egyetértettél ezzel a döntéssel, és azóta is boldog vagy, mert egyre jobban látod, milyen hülye (meg szép, és milyen finom illatú is volt) (a romi hétvégénk utáni hétfőn literally mindenhol őt éreztem benn, a ráeszmélés, ááhhh, ez az illat eddig is itt volt, csak nem esett le, hogy az övé) (ATYAÉG, LEGALÁBB JÁRNÁNK, MILYEN IDIÓTA EGYÉJSZAKÁZIK ISMERŐSSEL) (én, nyilván) mégiscsak, hát de MÉGISCSAK cseszi az egódat ez az egész, ő azért könyöröghetett volna kicsit, hogy legyen még valami, hadd mondhasd azt, hogy én nagyon kedvellek, és ez nagyon kedves tőled, és nem miattad, de inkább legyünk csak pajtások, jó?

[peniszmezo]

Partiszótár

Bulika = Megyünk beb*szni és idegenekkel smárolni Zenés-táncos mulatság = Lásd Bulika

Nódigidiiii!!! = Nahát, milyen dallamos ez a szám!

Ezeknek szüljek itt, ezeknek?! = Aggasztanak a modern párkeresési nehézségek, ráadásul nem igazán szimpatizálok a körülöttünk ejtőző úriemberekkel

Velkám tu dö péniszmező = Ejha, micsoda mókás este vár mi ránk a környéken, kedves barátném

Bizsereg a méhem, gecc = Látod te is azt a csinos fiatalembert ott a táncparketten? Tubit is kérjél hozzá = Úgy döntöttem, nem jelent problémát, ha holnap sikítva fogok hányni egész reggel

[peniszmezo]

Ledominálás az,

amikor az egykori ésvagy alkalmi szexpartnered, akivel valamiért még mindig kénytelen vagy kommunikálni, úgy dönt, hogy mivel már megjárta a vaginádat, nem szükséges megadnia bármiféle tiszteletet, amit mondjuk default szinten kiutalnál magadnak embertársi mivoltodból fakadóan, és kizárólag flegmán, lekezelően, dolgodba beleugatva bír kommunikálni veled, azt pedig, amit te mondasz, hát, garantáltan szarba se veszi

kedveseim, ismerős? (kollégával pl semmikép ne próbáljátok ki :/) (se a szexet, se a ledominálást) (és fiktív könnyet elmorzsolva emlékezzünk meg a szex előtti éráról, amikor nemhogy emberszámba vettek, de jobb esetben még oda is figyeltek) Még nem fejtettem meg teljesen a szálat, de erősen rokonnak érzem a jelenséget azzal, amikor a méretes f*sszal, ja, nem, egóval és eltévelyedéssel élő, magukat a férfiak közé soroló, hímszerű lények csak a mércéjük szerinti jó csajokkal rendesek, előzékenyek, vagy bármilyenek, ami a kedves/udvarias kategóriába esik, a többiek elé meg simán bevágnak az ajtónál, és akár még rájuk is b*sszák

[peniszmezo]

Áh, iszonyatosan megy tőle a hasam, le se szállok a vécéről miatta

Minden randi 22. percében meg akarom szerezni ezt az infót a másikról. 

[peniszmezo]

Kettő db Tinderes randim volt életemben, neverforget, sohatöbbé

a másodikkal kezdem, majd’ kerek egy évvel követte az elsőt:

szimpatikus, geek srác, vállas, képregényes, jó kis szóvicces humorral, mi történhet?

tali a Margitszigeten,

(oh hell, hogy gyűlölöm azt a helyet, bárki férfi bedobja, hogy és hova menjünk, mit szólnál a Margitszigethez, elhaló hangon mondom, óh, oké, persze, de közben üvölt a lelkem, hellnooo, kérlek, nemár)

(majd egyszer elmesélem)

de akkoriban még örültem neki, de jó, életem harmadik(?) randiján én is a szigeten fogok andalogni!

Messziről láttam már a fijút, marveles póló, élőben is magas, vállas, gondoltam, eddig korrekt a szitu

Aztán a közelembe ért, és megéreztem az illatát, f*szt, szagát. Olyan volt, mint amikor a vizes ruhát berohasztják a szekrénybe. Azonnal tudtam, hogy ez így nem lesz jó, én vele soha, ez nem a pólójából jön, ez belőle, ez a sajátja.

(fuh, erre az illatos témára is visszatérek még egyszer, és nagyon adult content lesz)

De időnként elhiszem a feltevést, hogy válogatós vagyok és esélyt se adok senkinek. Szóval, nem szaladtam el azonnal, na. Egész jól elbeszélgettünk, aztán megéheztünk, és nekiindultunk gyrosozni.

Nem kértem paradicsomot, aminek ő nagyon megörült, mert ő sem akart.

Kérdeztem, te se szereted? Áh, iszonyatosan megy tőle a hasam, le se szállok a vécéről miatta.

Minden új ismeretség 22. percében meg akarom szerezni ezt az infót a másikról.

A gyrost kiadó hapsi gyorsan elfordult a fal felé, hogy jól kiröhögje magát, én pedig elszántan

(nem érdekel, hogy büdös, nem érdekel, hogy nincs fék az agya és a szája között, akkor is megkedvelem, nem ejthetek értékes embereket ilyen apró hülyeségek miatt)

haladtam a tálcámmal fel, az emeletre, készen állva az ismerkedés folytatására.

A következő furcsa pont pedig a fagyizás volt. Gyakorlatilag előretolt a sorban, hogy vegyem csak meg magamnak, ő még gondolkodik. Én szeretem azt válaszolni páros kajálásoknál, hogy áh, köszi, de felezzünk, vagy áh, köszi, hagyd csak, vagy áh, köszi, ez nagyon kedves tőled, és megszeppentem, hogy most nem mondhattam. Bár az első verzió tök poén lett volna, bakker, el kellett volna sütni, LOL. (most kéne magyarázkodnom, mi, hogy nem vagyok anyagias kurva, és meg bírok venni magamnak egy fagyit, pusztán csak szeretem az oda-vissza működtethető gesztusokat?)

Aztán végül nyilván tök nem ezért döntöttem úgy, hogy elengedem ezt a románc(talanság)ot.

Nem is azért, mert felmérte, hogy korlátlan türelműnek tűnőhallgatóság vagyok, és a beszélgetések átcsaptak végtelenvégtelenVÉGTELEN monologizálásokba az abszurd egészségügyi problémáiról (rohadt fiatal, rohadt elhanyagolt állapotban a tespedés miatt), vagy a szar munkájáról, vagy a sikertelennek érzett életéről (helló, harmincas ifjak létválsága!), és teljesen gúzsba kötve éreztem magam kommunikációs téren, miközben a zéró szexuális attrakció miatt csak ebbe kapaszkodhattam volna (lásd nem szabad egyből leírni senkit, nem lehet azonnal tudni, hogy jó lesz-e együtt és hasonló fszságok mások szájából)

- szia mizu - szia, ne is mondd, ma fáj a térdem, ami miatt fáj a derekam, és szerintem a szívem is furán ver - óóó, szegény, szomorúan hallom, remélem, nemsokára jobban leszel! és tervezel ma valami jót? - áh, nem, szerintem nem megyek sehova, olyan rossz a gyomrom, megy a hasam is (innen terelj építő irányba, sok sikert) (azt hiszed, túlzok, de kajak ctrl+c ctrl+v lehetne a fenti cucc)

(ezeket az állandó szervi gondjait az egyébként végtelenül decens, konzervatív, szelíd-szolid anyukám - naná, hogy szoktam neki sztorizni - így kommentálta: “Te jó ég, és szerinted mennyit bírhat ez a pasi a paplan alatt ennyi problémával? És máris ápolásra szorul, mi lesz itt tíz év múlva?”)

hanem azért, mert becsekkolt FB-on. Szelfivel, egy orvosi szoba előtt, caption: Végbéltükrözésre várva.

(de, lehet, hogy igazából a szagából lett elegem)

[peniszmezo]

“Welcome to the péniszmezőőőő!!!”

Kezeket fel, aki bejáratott csatakiáltással érkezik meg minden buliba!

(Legyünk hozzám kegyes, először ez akkor hangzott el, amikor frissiben szakított pajtikámat elvittem búfelejteni, tök nem direkt egy virslipartiba, abban az állapotban hangulatban jó felütésnek tűnt a night starter motivation speechemhez. Azóta meg belsős poénként viszem tovább péntekről péntekre, csak azért is)