Csak képek maradnak végül..

❣ Chile in a Photography ❣
TVSTRANGERTHINGS

titsay
hello vonnie

★
Sade Olutola

JVL
🪼
YOU ARE THE REASON
Alisa U Zemlji Chuda

Origami Around

Product Placement

Discoholic 🪩
Jules of Nature
2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year

roma★
trying on a metaphor
we're not kids anymore.
No title available
Peter Solarz

seen from United States

seen from Iraq
seen from United States

seen from United States
seen from Macao SAR China

seen from United States

seen from Nepal

seen from United States

seen from United States
seen from France

seen from United States
seen from Malaysia

seen from United States

seen from France
seen from United States
seen from Malaysia
seen from United States

seen from India
seen from Russia

seen from Singapore
@petra-ovoneni
Csak képek maradnak végül..
Nem baj, ha egyedül vagy! Tele van a város szerelemmel.
Jelenleg nem a szerelem városában tartózkodom...
elalvás után várlak
a második álom balra
ott leszek előtted
ahogy ablakon a tört fény
hajnalra vége
minden álomképnek
ébredek megyek
úgy tűnik szép lesz
Veszíts el, engedj el,
küldj el, hajszolj el,
hajts el, hagyj el,
hagyj elmenni,
elmenekülni,
boldognak lenni,
szabadnak lenni,
hadd nevessek máshol,
ha itt tilos sírni..
____
Tisza Kata
“A fájdalmat egyben elviselni nem lehet, de részekre feldarabolni lehetséges. Minden egyes részének cél és értelem kell. Cipelj akkora darabot belőle, amekkorát még elbírsz, a többit alakítsd át, dolgozz vele, és végül újra fűzd egybe.”
— akik nem sírnak rendesen
Gyűlölök veled álmodni.
Szia!
Régen "láttunk,, téged itt fényképen. :)
legyeeen meg ...
essünk na túl rajta 😅
“,, … Hogy ne félénk legyen és önző, hanem akaratos és önfejű. Mert azt lehet szeretni. Azért lehet rajongani, attól lehet függni.“”
— Grecsó Krisztián: Megyek utánad
Grecsó Krisztián: Valaki más
Fakul bennem sok elhagyott táj,
Garázsbolt, panelok, alkonyat,
Olajszag, vasút, másodosztály,
Próbálom néha az arcokat
Egy kicsit élesebben látni,
De még a „derengés” is erős.
Lassan bárkiből lehet bárki,
Sütött, nem tudom, vagy tán esős
Volt a délután – már egyre megy.
Mit csináltam: azzá kell válnom.
Negyven voltam vagy negyvenegy,
Se fénykép róla, se egy lábnyom.
Ment az a falépcső föl, épp ott,
Szemben a Körös-torokkal?
Úgy nyikorgott tényleg, s a légyott
A mámorban vörösborokkal,
Meg ki tudja, mivel oltva félszt,
Megteremtetett egyáltalán?
Ha sietsz, súgta, még visszaérsz:
Sok volt a kevés túloldalán.
Szivárványt a nap szít bennem,
A párától mindössze homályos.
Ennyi élni, mondjuk, hogy fekszem,
Sötéttel kezd ma a világos.
Példáim ritkán jók példának,
Ha őriznek, úgy érzem, szerencse.
Minek is mehetnék én másnak,
És az a más ugyan mi lenne?
Akartam régen ezt mondani,
De mindig jött idegen akarás,
Hogy eltévedt bennem valaki,
Árnyékom árnyék csak, takarás.
♥️
Mit vársz tőlem?