Úgy alakult, hogy két hónapon belül meglátogattuk a környék (és úgy amblokk a világ) két csúcsvárosát, Hong Kongot és Szingapúrt is, ami abból a szempontból nagyon jó volt, hogy így egész friss élmények alapján tudjuk összehasonlítani a két városállamot. Nem könnyű ítéletet hozni, hogy melyiket szeretjük jobban.
Vicceltem. Hong Kongot Hong Kongot és harmadszor is Hong Kongot. De azért érdemes egy kicsit Szingapúrról is beszélni, mert egészen egyedi az, ami ott megvalósult.
A dicsőséges britek el a a 2. Világháborúban tulajdonképp hanyatt-homlok elmenekültek a félszigetről a japánok elől, majd ugyan a ‘45 után visszatértek de az 1959-ben megrendezett első szabad választásokkor leléptek végleg. Ezt a választás egyébként az a Lee Kuan Yew nyerte meg, aki miatt lett az Szingapúr ami. Az újdonsült vezető álma az egység volt Malajziával, így egy demokratikus népszavazás után Szingapúr csatlakozott a Maláj Államszövetséghez, de nagy valószínűséggel belátta, hogy ezekkel nem fog sokra menni, ezért 1965-ben mégis különálló állam lett Szingapúr.
Az országot sokan szokták az illiberális demokrácia követendő példájaként emlegetni, mert ugyan hivatalosan köztársaság az államforma, de gyakorlatban az ország megalakulása óta ugyanaz a párt van hatalmon, amelyik sikerrel nyomott el minden más pártot útközben, maga Lee Kuan Yew pedig 30 évig volt vezető. A 30 év alatt sikerült elképesztően sok törvényt és a hozzájuk tartozó, európai szemmel is szigorú büntetést életbe léptetnie. A legendás rágótilalomtól elkezdve, van itt tiltás a galambok etetésére vagy megbüntetnek akkor is, ha rajtakapnak, hogy nem húztad le a nyilvános wc-t. Ezt mondjuk nem tudo, hogy pontosan hogyan tartattják be. Valószínüleg kamerék segítségével, amivel tele van a város. A fura törvényeken kívül viszont van egy olyan hozadéka is a sok szabálynak, amit egyes kelet-európai hatalmonlévők elfelejtenek, például, hogy a szabályok a vezetőkre is vonatkoznak, így Szingapúr a legkevésbé korrupt ország a világon. Ahogy az itt élők mondták, a vezetés úgy tekint az országra, mint egy gépre, amit tökéletesítgetni kell folyamatosan. És Szingapúr működik. Persze európai, liberális hozzáállással nehéz egy ilyen rendszert elfogadni, de a helyieknek ez nem probléma. Cserébe azért, hogy elképesztő jólétet hozott az országnak az utóbbi 40-50 év, mindenki kussol.
Mi viszont nem, szóval elmondhatjuk, hogy Szingapúr turistaként a közepesnél egy kicsit kevésbé érdekesebb. Kicsit olyan mintha Németország farsangra Ázsiának öltözött volna. Mármint persze tök jó, hogy minden rendben van, de ha arra a kérdésre, hogy “Milyen volt Szingapúr?” az az első válasz, hogy “Tiszta”, akkor lehet, hogy ott valami nem oké. Munchen is jó hely, csak ki az isten akar odamenni nyaralni.
A Gardens by the bay sci-fi rajongóknak kötelező, nagyon szép volt a botanikus kert is, de ezen kívül csak építészeknek és beteges rendmániában szenvedőknek ajánlanánk a várost.