Szomszédok, 8456. fejezet, 2017. szeptember 7.
Lenke néni egy bevásárlószatyorral érkezik haza. Bár az elsőn laknak, nagyon elfáradt az egész napos munkában, ezért lifttel akar menni. A liftajtó előtt három huszonéves fiatal srác áll.
- Jó napot kívánok! – köszön rájuk Lenke néni.
A fiatalok csak röhögcsélnek, nem mind visel bakancsot, és csak az egyiküknek van kopaszra nyírva a feje, de látszik rajtuk, hogy jobbikosok.
Megérkezik a lift, kinyílik az ajtó. Lenke néni már lépne be, azt várja, hogy a fiatalok előre engedik, de legnagyobb megdöbbenésére félrelökik és úgy szállnak be a liftbe, hogy Lenke néni be se fér.
- No de kérem! – kiállt fel Lenke néni. – Mégis mit képzelnek maguk!
A fiatalok csak röhögnek, a kopasz így szól:
- Vidd fel gyalog a bevásárlószatyrodat, te vén szennyvízláda!
Ezen nagyot nevetnek és a liftajtó bezárul. Lenke néni egyik kezével a szívéhez kap, a másikkal a falnak támaszkodik, a szatyor a földre esik.
- Mi történt, Lenke néni? – kiáltja az éppen hazaérkező Vágási Jutka és odarohan hozzá.
Az erdőben vagyunk. Vészjósló zene kíséretében pásztázza a kamera tájat, látszik, hogy rengeteg fát elloptak. János és Dénes áll a fatuskók mellett.
- Mikor lesz ebből újra erdő… - sóhajt fel Dénes. – 80 éve vagyok erdész, de ilyen pusztítást még nem láttam. János, mit lehet tenni?
- Mit lehet, mit lehet. Ha jól tudom, neked kellett volna felügyelned ezt a részt – szúrja oda mérgesen János.
- Valóban nekem kellett volna, de én éppen az erdő másik felét jártam. Estére pedig elfáradtam. Nem jutottam el ide – válaszolja hasonlóképpen ingerülten Dénes.
- Ez az egy feladatod lett volna. Nyugdíjas erdész vagy. Egész nap ráérsz. Még egy Nivát is kaptál, hogy ne kelljen gyalogolnod. És ennyit nem lehet rád bízni! – rúg bele egy fatuskóba János.
- Nincs igazad. – Dénes hangja kicsit megremeg. – Jól tudod, hogy a migránsok miatt is folyamatosan készenlétben vagyok. Ki tudja, mikor bukkannak fel a Pilis Parkerdőben és rabolják ki az erdészházat.
János közben arrébb sétált, de most hirtelen visszafordul.
- És azt hiszed, nekem ezzel nem kell foglalkoznom? Tudod, mennyi időbe telt, míg sikerült felhúzatnom a megfelelő kerítést az erdő köré, hogy ne másszanak át rajta a szírek, afgánok, meg ki tudja kik? Ne játszd a mártírt, Dénes.
Dénes mondani akar valamit, de végül csendben marad. János újra a fák maradványai felé fordul, majd így szól:
- Na takarodj, ne várd meg, míg kirúglak, vén barom!
stormborns
titsay
jbbartram-illu
yousharknotpass
janainaart
