Szentesen mindenki vízilabdázik, vízilabdázott vagy vízilabdázni fog
"Ekkor megszólalt Béla, aki szentesi volt, és valamikor vízilabdázott, mert minden szentesi vízilabdázott valamikor." - írta Utóíz című kötetében az azóta elhunyt nagyszerű tárcaíró, Bächer Iván.
Cikkünk hőse is szentesi, még ha nem is Bélának hívják. A litera.hu szeptemberben tette közé Az irodalom hazatalál – Cserna-Szabó Andrással Szentesen c. videóját. Ebben az egyik legjobb kortárs prózaírót, a Hévíz folyóirat szerkesztőjét kísérte el szülővárosába az irodalmi portál stábja.
Bächer Iván idézetének megfelelően a beszélgetés egy pontján - éppen a Tiszán - a kiváló novellista röviden elmesélte, hogy szentesi révén ő is pólózott valaha.
“Szentesen mindenki vízilabdázott, aki egyszer megszületett, legyen akár fiú, akár lány. 12 évesen kezdtem vízilabdázni és 16 éves koromig vízilabdáztam. Egy vakbélműtét után annyira lefogytam, valamit sportolnom kellett és az unokatesómék azok vízilabdások voltak. De hát akkor ezek már annyira tudtak úszni meg vízilabdázni, hogy voltak olyan edzések, amikor megkérdeztem Feri bát, az edzőt: “Feri bá, nekem mennyi volt 100-on az időm?” Ránézett és azt mondta: “Andriskám (Cyrano), nekem olyan órám nincsen!”
Az útinapló második részében pedig ezt olvashatjuk: “Főhősünk klasszikus fürdőköpenyben áll Szentes főterén, és alig várja, hogy bevesse magát a vízbe. Várja a szentesi vízilabdások legkedvesebb pihenőhelye, a brüg, azaz a termálvizes gyerekpancsoló. Azaz csak várná, mert a strandfürdő felújítása keresztülhúzza számításainkat, szomorúan poroszkálunk tovább, ki hosszúnadrágban, ki ugye fürdőköpenyben, és mikor a gyógyfürdőbe sem sikerül bejutnunk, úgy döntünk, irány a természet! Rögvest a Körös-torok partján találjuk magunkat, mászunk a sáros parton, Bandi meg sem áll a vízig, majd eltűnik a habokban. Nemhiába volt négy évig a szentesi vízilabdacsapat tagja! Két tempó között még odakiáltja nekünk, hogy a legtöbb szentesi gyerek itt tanul meg úszni.... Bandi szűkszavúan csak annyit mond, ekkor tanulta meg azt, hogy ha már a medencében nem tud bizonyítani és a teljesítménye gyakorlatilag értékelhetetlen, akkor a dumájával kivágja magát. Örökre szóló gyerekkori barátságok köttettek a medencében és az öltözőben.”
Az interneten sajnos kevés pluszinformációt találtunk erről. Tavaly év elején Szombathelyen, a Weöres Sándor Színház Kötelező olvasmány-sorozatának egyik estjén volt Jordán Tamás és Lévai Balázs vendége Cserna-Szabó. A vaol.hu beszámolójában olvashattuk, hogy “Lévai Balázs azt meséli, hogy a ‘90-es évek végén egy szentesi vízilabdatornán hallott először egy ígéretes helybeli novellista fiúról, aki - a sörpadon meghallván, hogy róla van szó - be is mutatkozott: Cserna-Szabó András. A szintén szentesi Bajomi-Nagy György - a WSSZ Holdbeli csónakos-díjas színésze - nagy reményű vízilabdázó volt, innen emlékszik Lévai Balázsra (aki edzősködött) és innen ismeri az írót is. Még szép, hogy ott volt a Kötelező olvasmány-esten. A szentesi “Amatőr Sasok” visel dolgait utána vitatták meg.”
Lévai Balázsról épp a napokban posztoltunk. Az YBL Waterpolo Club elnöke a Petőfi Rádióban mesélt arról, hogy beledöglött abba, amikor kiderült, nem lesz belőle akkora vízilabdázó, mint Kásás Tamásból vagy Benedek Tiborból. Így is elmondhatja magáról, hogy egy csapatban játszott Vad Lajossal és Kemény Dénes cseréje is volt.
Ezen a fotón Lévai Balázs a háromszoros olimpiai bajnok dr. Kiss Gergő tavalyi könyvbemutatóján éppen Vad Lajosnak dedikálja a Lovasi könyvét:
Tovább kutatva a világhálón további érdekességre bukkantunk. A Bárka Online cikkéből (2007) kiderült, hogy Cserna-Szabó fia, Endre - a Levin körút Micimackós történetét illusztrálta - is követte apja gyerekkori kirándulását a sportág felé, édesapja szerint “a vízilabda viszont határozottan jobban megy neki, mint anno nekem...”
2009-ben azt nyilatkozta az Irodalmi Jelennek a napjainkban a Sömmi c. regényét megjelentető író, hogy “a lakberendezés, a vízilabda vagy a sarki hentes sokkal jobban izgat, mint a színház.” Reméljük, érdeklődése még mindig kitart a póló iránt!
Szentesen 1932 óta van versenyuszoda, ezt bővítették ki 1972-ben két versenymedencével. Dr. Rébeli Szabó József edző vezetésével a szentesi férfi vízilabdacsapat bejutott az első osztályba, és mind a mai napig ott is található. A Szentes 1980-ban megnyerte a Magyar Kupát, az edző már ekkor dr. Tóth Gyula. A következő évben a Kupagyőztesek Európa Kupájának döntőjéig jutott a gárda, de ott nem sikerült győznie. Az 1990/91-es bajnoki évben ezüstérmet nyert a felnőtt csapat a bajnokságban.
A helyi női vízilabda még ennél is sikeresebb, 1987 óta 11 bajnoki címet szerzett (legutóbb 2014-ben Tóth László irányításával) és két Magyar Kupa-sikert aratott a női felnőttcsapat. 1993-ban óriási siker született, amikor hazai pályán, zsúfolt lelátó előtt a szentesi lányok a Bajnokcsapatok Európai Kupáját is megnyerték dr. Tóth Gyula irányításával. Olyan klasszisok szerepeltek abban az együttesben, mint a 2013 nyarán mindössze 38 évesen elhunyt világ- és Európa-bajnok játékos, a szentesi születésű Sipos Edit (2014 márciusa óta szobra van a szentesi uszoda mellett), vagy a sportág történetének egyik legnagyobb alakja, a kétszeres világ- és kétszeres Európa-bajnok Stieber Mercédesz.
Tavaly nyáron avatták fel a város új, fedett uszodáját, a legutóbbi Magyar Kupa négyes döntőit itt rendezték 2014 decemberében.
Az OB I-ben ma is több Szentesen született pólós szerepel. Vörös Viktor éppen a város csapatában játszik, ahogy Somogyi Balázs is. Juhász Zsolt tíz évet húzott le a Szentesi VK-ban, majd kilenc idényt töltött Szegeden, 2014 nyara óta az OSC szélsője. Boros Tamás megfordult a Honvédban, most a KSI tagja.
Azt sose tudjuk meg, mi lett volna, ha Cserna-Szabó András marad a pólónál.
