#irodalom

[grungepoet78]

Először azt hittem, hogy a világ nem akar érteni engem, aztán rájöttem, én nem akarom, hogy a világ értsen.

[hopelessforyou]

Sok kéz után fogsz rájönni,hogy végül az számít, hogyan néz rád mielőtt megcsókol.

[dysfunctionalstheband]

Boldog magyar költészet napját mindenkinek 🖋️🇭🇺

Kitaláljátok, melyik vers melyikünktől jött? 👀 Nektek mik a kedvenc verseitek (vagy az, ami most rezonál veletek)? 💕

[vesek0]

Háború és béke

mindenek előtt: ha foglalkoznék történelemmel, akkor biztos kutatnám, hogy milyen hatása volt a XIX. századi kultúrára, hogy végre sokak számára elérhetővé vált a kezeletlen szifilisz és így a megalománia családi ház méretű festményekben vagy 1500 oldalas könyvekben ölthetett testet.

Valahol olvastam, hogy ami angolszász területen az Ulysses, az Magyarországon a Háború és béke: minden második háztartásban megtalálható és senki se olvasta. (Ez valószínűleg így van)

Elég nehéz bármit mondani egy ekkora regényről, meg majd egy hónapnyi időtöltésről. Ami leginkább meglepett, hogy egyáltalán nem volt rossz - hogy közvetlen testvérével hasonlítsam össze, sokkal érdekesebb és könnyebb olvasni, mint az Anna Kareninát.

Továbbá hatalmas plusz, ahogy a háborúról ír. A bátorság vörös kokárdáját 30 évvel, az A nyugaton a helyzet változatlant több, mint 60 évvel előzte meg és a mai napig aktuális az üzenete. Minden csatában mindenki szenved, sár van, vér van, a katonák rongyosok és éheznek ahogy az átlag civil is. Nincsenek hősök, nincs pátosz. Egy háborúban nyertesek sincsenek. Kivéve ha valami főúr vagy, aki bálról bálra él - de nyugi, te sem vagy az :) Emellett az egész szerkezet, mondanivaló, a szimbólumok is szépen lekerekítettek, közérthetőek, nem megterhelő.

Ha negatívumot akarnék mondani, az a karakterek lennének. Senki se szimpatikus, senki helyzete se élhető át, pl. amikor végre valahára hajlandó volt kinyírni Tolsztoj Andrej herceget, akkor szívem szerint tapsoltam volna, hogy végre, ez az! Sajnos a későbbiekben is csak eltűntek a megunt szereplők, egy tisztességes halál keveseknek jutott, akkor is szigorúan mondanivalókkal terhelten.

Szóval lehet filozofálni szabadságon meg szükségszerűségeken, azon hogy nincs jó meg rossz, hanem minden csak van, de összességében ez egy kellemes csalódás volt, megéri erre időt szánni, ha valaki valami nagyon hosszú könyvre vágyik - vagy csak flexelni akar az ismerősei előtt.

(És most lehet gondolkodni azon, hogy jövőre mi legyen a következő. Nyomorultak? Varázshegy? Majd kitalálom...)

[csillagfolyam]

Lehet, hogy szerelme földerül majd mással, de az is ringassa ilyen ringatással.

József Attila: Ringató

[tulgondoltam]

Kilencedik epizód - első rész Therapy cover X #Writecast

“Az a legnagyobb félelmem, hogy túlmagyarázom az írásaimat, és bár még nem dolgozom rendszerszinten a sztorimon, már előre stresszelem magam a jövőt illetően.” – Mici

Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy Tolkien húsz oldalon keresztül írt arról, hogy az erdőben a fa mögötti fűszál épp milyen szögben dőlt, mikor arra jártak Frodoék. Na. Mi ez, ha nem túlmagyarázás? Mi ez, ha nem irodalom? Csak a mai trendekbe ez ugye nem annyira fér bele. Az emberek nem szeretnek általánosságban ilyen mélységekbe belemenni, ami 600 oldalas fantasy az is azért annyi, mert a cselekményszál rohadt összetett (néha már erőltetetten). Ha a Gyűrűk Urát vesszük alapul, maga a cselekmény nem volt annnnyira kesze-kusza, csak maga az út volt rohadt hosszú. Ha kivennénk a leíró részeket, máris megtizedelnénk a művet, de akkor vajon lett volna ekkora sikere? Szerintem nem. 

“Én már annyi mindenkinek próbáltam írással kapcsolatos eszközöket adni, hogy mit és hogyan csináljon mire rájöttem, hogy talán emberek fel sem fogják a mondanivalómat.” – Mici

Na meg az akarás. Engem pont akkor kaptál el ezzel, mikor nagyon akartam, hogy működjön az írás. Ez is olyan, mint bármi más, ha az illetőben nincs meg az elhatározás te fejen is állhatsz, az sem fog segíteni.

“A jelenetekhez, azaz a POV íráshoz is kell az a bizonyos flow, mert különben csak nézem a fehér képernyőt.” – Mici

Most ez lehet hülyén fog hangzani, de POV-ból csak úgy tudok írni, ha az a bizonyos kiskapu épp nyitva van az agyamban a karakter felé. Ha be van zárva, hiába rángatom, nem fog kinyílni. Csak hát szar ügy, hogy épp akkor nyílik ki, mikor egyáltalán nincs lehetőségem leülni megírni. Bezzeg ha itt ülnék a gép előtt egész nap.. tuti nem nyílna ki, még résznyire sem.

“Tanácsolni tudom, hogy írj annyi novellát amennyit jól esik…” – Mici

In progress

“Remélem Gizzzmo olvasónk, azt a művet is követni fogja. Vicces lenne, vagy inkább megtisztelő? Nem is tudom.” – Mici

Először azt hittem te vagy a profil mögött. Mondom biztos poénkodsz, hogy rajtunk kívül is olvassa valaki a writecast-et. Gizzzmo, ha ezt olvasod, bocsi, hogy nem hittem el, hogy létezik ember, aki rátalál erre a kezdeményezésre és még el is olvassa, ÉS még inspirálódik is belőle. Köszi nagyon!!

Tegye fel a kezét, akit érdekelne egy olyan projekt, amiben kezdő írók műveit elemeznénk. ÉN!

És a végére egy nem túl vidámkodó kérdés: Mikor érezted magad utoljára csalódottnak? Miért és hogy jöttél ki a csalódottság gödréből?

[gabortob43]

Nem tudom, hogy hány embert érhet el, de aki szereti a kortárs költészetet, esetleg szívesen felolvasná a saját verseit, vagy meghallgatná mások gondolatait, annak ez egy remek alkalom.

Ha úgy alakul, találkozzunk ott. 👋🏻

Esemény itt⬇️⬇️

Event in Budapest, Hungary by vErST on Saturday, December 20 2025

[palpabilis]

Visit Original Link

A képeim mellett éppen elfér egy kis felolvasósdi ma.🌬 Emlékgyűjtésképpen magamnak.

Elkövetkezés.