Some schools be like….
Claire Keane
Misplaced Lens Cap

PR's Tumblrdome
No title available
ojovivo

Andulka
tumblr dot com
h
2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year

@theartofmadeline
AnasAbdin
Alisa U Zemlji Chuda

No title available
art blog(derogatory)

No title available
cherry valley forever
Not today Justin

blake kathryn
🪼

oozey mess

seen from Malaysia

seen from United Kingdom

seen from Spain

seen from T1

seen from Canada
seen from Bulgaria

seen from United States

seen from United States

seen from United Kingdom

seen from Türkiye
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from China
seen from United States
seen from United States
seen from Canada

seen from United States

seen from Malaysia
@rosszido
Some schools be like….
Reménykedsz, de pontosan tudod hogy hiába..
És látod? Én mondtam.. elfelejtettél :)
Te már rég elfelejtettél, én meg még ennyi idő után sem engedtelek el
Talán az fájt a legjobban, hogy egyik napról a másikra elfelejtettél.
Sajnos mindenki életébe kell egy fájdalmas, beteljesületlen szerelem. Az enyémben Te leszel az.
Részlet a képzeletbeli könyvből, amit rólad írhatnék
ez tuti P ….
A suliban antiszociális.
A buliban részeg.
Otthon szomorú.
És senki nem vesz észre.
utálom amikor nem beszélünk
“Minden egyes őszi levél a művészet egy darabkája”
— Gréta
soon: comfy sweaters, hot beverages in cups, leaves crunching under your feet, drops of rain against the window, reading your book in bed
Ott ültem a fotosnál, épp a tablókép miatt fotózott. Egyszer csak furcsa érzés kapott el. Olyan volt, mintha a lelkemből kicsi darabok hullottak volna le. Öröm és bánat fogott el. Lepergett előttem az összes közös emlékünk. Azok a mindennapos nevetések, az osztálykirándulások, minden.. Úgy éreztem, hogy egy gombóc kezd növekedni bennem, nem sokára sírni fogok. Minél jobban próbáltam visszafogni annál erősebb volt a sírhatnékom. Valamennyire sikerült visszafogni, de mikor hazaértem beledőltem az ágyba és zokogni kezdtem..
@almodozoangyal-818
Nem tudtam elképzelni, hogy egyszer véget ér az általános iskola. Életem legboldogabb nyolc évét töltöttem itt. Végignéztem az asztalnál ülő nevető és sikítozó társaimon. Ők voltak a családom. Megértettek és úgy ismertek, ahogy senki más a világon.
A suliban antiszociális.
A buliban részeg.
Otthon szomorú.
És senki nem vesz észre.