Minden
Hisz a kedvencem a minden!
A csendes szélben,
ebben a nagy üres térben,
A puszta létben, s minden erényben.
Vakító fényben élve, a végsőkig reményt remélve.
Így torzul világnézetünk, sápadtan magunkba nézhetünk, miként tört össze mindent.
Csak azt kérem ami jár, de ha jár a minden, hát zsebre vele
Elég abból is csak a fele, az alja és a teteje.
Csak ameddig nem leszek vele tele.
Járványként terjed a kapzsiság, kiszemelve a lefelé konyuló faág.
Szarka vadan rá száll, gondolva ezért úgysem kár.
De ha minden jár, abból is csak a legjobbat akarom.
Tudás, csalás s az egész világ, korlátlan hatalom.
Tenni amit tenni akarok.
Legtisztább földeket bejárni, lehetetlent elvárni úgy, hogy ne kelljen elválni.
Cukornál édesebb csókokat, amire az egész világ büszkén bólogat.
Esőben eljárni romantikus táncokat
Magunkra zárva a láncokat.
Tudtán adni a tudatlan tudatnak
Föld alatt hiába kutatnak a tulajnak
Dicső ragyogás, kellemes szárazság utáni zápor.
Való tudat szakadás, s a függőség okozta padlón kaparás.
Legjobbat megkapva, bele is rokkanva a súlya alatt.
Emberből maradt apró cafat,
Ütemezett dobogása pompásan hangzik, mint a leglágyabb dallam.
Hallani a csendet is a zajban,
Felcsillant egyetlen villám a viharban.
Átjárja elméd és elemészt, mit sem sejtve kutatod a sötét részt.
Valótlan és valóság közötti rést bejárva.
Szeretem a mindent
Fentről nézve mégis komfortosnak tűnik itt lent.
Egyszerű minden mi tökéletes, s a tökéletes ami több, mint egyszerű és kellemes.
Nem egoizmus tudatni mennyit érünk
És nem önbizalom hajtogatni mit is kérünk
Hisz minden pillanatban magunkért élünk.
Én vagyok a minden.
Hiába nézel, nem érsz el.
Nem érinthetsz, szádra sem vehetsz.
Tilalom tombol végig, elsöpörve földrengésként amit csak ér
