Én tökre élem, hogy a marxi tőkés-munkás felosztás hogy van meg jöjjön el a permanens forradalmunk, de jelenleg ott tart Kelet-Európa*, hogy a lakosság kb. 40%-át** ilyen kérdések érintik - pár példa, csak hasból:
- védőital (pl. iható, hideg víz) munkaidőben;
- szabadon kivehető szabadság;
- a kényszerű táppénzcsalás gyakorlata;
- étkezés biztosítása munkaidő alatt (mind az étel, mind az idő);
- emberhez méltó mosdó használata;
- közös megegyezésbe bújtatott kirúgások;
- bejutás a munkába;
- eleve, a bejelentett munkavégzés.
(Lakhatási válságot nem írtam bele, az az egyetlen, amiről van szó a közbeszédben.)
Azokról a problémákról rohadt sok hely és rohadt sok lehetőség van, ami a munkából élő, jövedelmüket tekintve felső 2 decilisbe (így hívják asszem) tartozókat érinti, mint a rendszerszintű problémák, az oktatás, a jogállamiság vagy a közegészségügy.
Aprócska gond szerintem, hogy ezeknek a problémáknak létezése is irreleváns, ha a hónap végén nincs mit enni és sajnos nem tesz boldoggá, hogyha ezeknek a dolgoknak a kezelése kell ahhoz, hogy 30 év múlva jobb legyen az életed.
De ez nem érdekes, uncsi, kényelmetlen, olyan, mint más szemetesében turkálni.
Tehát megértem, hogy vannak olyan szempontok, amik alapján egy kosárba tartozik a nettó egymilliós fizetésű dolgozó és a bejelentetlenül 200at kereső kékgalléros, de hát ezek ilyen földtől elrugaszkodott dicső eszmék, gyakorlatban viszont olyan anyagi, kulturális, preferenciális szakadék van amiket nem tudsz kezelni, ha ezeket egységként kezeled. (Egy példa: ételfutárok, akiknek kényszervállalkozóként nincsenek érdemi jogaik, de ez nem gond azoknak, akiknek van pénzük ételt rendelni, sőt támogatják ezt a rendszert azzal, hogy foodpandát meg woltot használnak)
Ettől függetlenül minden csoportnak ki kell állnia magáért, mindegyiknek joga van kiállnia magáért, és hosszú távon támogatniuk kell egymást.
Szerintem ehhez el kell ismernünk, hogy léteznek különböző csoportok, akiknek különböző problémáik vannak és ezeket a különböző problémákat ugyanúgy kezelni kell. Nincs más út.
*: a legtöbb dolog azért csak Magyarországról szól, mert ezt az országot ismerem, de ugyanilyen blog lehetne lengyelekről, szlovákokról, románokról
**: egyszer már utánanéztem ennek a pontos százaléknak, lehet ideje megint
