[stay-anothernight]

Így múltunk el

Szerethettél volna

évi 365 napon át

reggel és délben és este

és éjszaka

ott voltam

és sírhattál is volna

belém

minden hajlatomba

és nevethettél

minden hajszálamba

és sóhajthattál

mesélhettél

kérhettél

volna

akármit

akárhogyan

megtettem

odaadtam volna

de nem tudtam

kettőnk lenni

egymagam.

[remanence-of-love]

[stay-anothernight]

[csacskamacskamocska]

„Minden azon múlik, hogy tudunk-e beszélgetni azokról a dolgokról, amikben nem értünk egyet.”

A "minden" kifejezés egy picit túlzó, de nagyon hatásos. Van benne igazság. Mert aházni meg bólogani, összemosolyogni és egyetérteni nagyon egyszerű és boldogító. Beszélni arról, amiben nem egyezünk, az ijesztő és nagyon nehéz. Az örök félelem, hogy az ember elveszti a másikat. Vagy ha nem egészében őt, de elveszti a másik megbecsülését, a kivételezettséget, a tökéletes összhang illúzióját. Uh, mennyire fontos, az érzés, hogy mi összeillünk, ugyanúgy gondolkodunk, ugyanolyan az értékrendünk, ugyanazon nevetünk és sírunk, ugyanazok a terveink. És meglepetten nézed azokat, akik kb semmiben sem hasonlítanak és mégis eléldegélenk már 30 éve együtt. A titok amúgy annyi, hogy nagyra értékelik a másik különbözőségét. Szeretem, hogy ilyen vagy, hogy tudod azokat amik nekem nehézségek, hogy folyamatosan kalapálod a bemerevedéseimet, hogy nem hagysz békén beposhadni, besavanyodni. Nem ellentétesek, csak nem egyformák. Képzeld el, hogy picsa szerelmes vagy valakibe, de érzed meg tudod is, hogy rohadtul nem hasonlítotok egymásra. Nem biztos, hogy belé vagy szerelmes és nem a lehetőségbe, hogy végre van valakid, nem vagy egyedül és van egy jövőképed (család, gyerek, évente görög nyaralás, kitaposott kényelmes élet). vagy végre valaki, látszólag éppen olyan bolond, mint te és egy másik bolondnak csak nem lehet kifogása az ellen, hogy nem vagy normális. (De. Lehet :( ) Szóval az ember picsa szerelmes, de szűk a cipő. Beszélgetni azokról amiben nem értünk egyet, nem azonos azzal, hogy veszekszünk. Van egy formája az ellentétekről beszélgetésnek, amikor elmondom, hogy mit gondolok, de magasról teszek rá, hogy te mit gondolsz rólam vagy a gondolataimról. TE nem érdekelsz, a veszteségtől nem félek, megérteni nem akarlak, csak felhasznállak arra, hogy kiterjesszem magam, dominanciát éljek meg vagy provokáljak másokat. pl a tumbli erre jó példa. Azt hiszed, hogy veled beszélgetnek, mert neked válaszolnak? (tudom, ez gonosz) Van, amikor szeretném, ha megértenél és igyekszem megérteni téged. Nem foglak kevésbé kedvelni vagy szeretni, ha egy rakás apróságban nem értünk egyet. Valami megfoghatatlan dolog hozzád ragaszt, azért vagyunk barátok. És megijedek, ha úgy érzem, hogy elveszíthetlek, de nincs kényszerem rá, hogy feladjam magam e miatt. (ez az egészséges kapcsolat) Szerelemben viszont a hasonlóságokra koncentrálunk, aztán ahogy múlik a szenvedély, megijedünk a különbözőségektől. és itt jön a kulcspont, hogy tudunk-e beszélgetni arról, amiben mások vagyunk, és a kezdeti szerelem tud-e valami tartós szerelemmé válni, amiben az ember némi csodálattal nézi a másikat. Hogy pont te és pont én? Azért ez különös, érdekes, izgalmas, hihetetlen! Ez az optimista forgatókönyv, mert a pesszimista szerint másfél év után egy nap ránézel a másikra és valahogy minden mindegy már.

ja igen. Nem a gyűlölet a szeretet ellentéte, hanem a közöny. Ezért is sokkal ijesztőbb a közöny, mint a harag és ezért mondják, hogy amíg düh van, addig a kapcsolat menthető. Az más kérdés, hogy van-e jövője is.

[gabortob43]

Nem haragszom rád, csak magamra. Hiszen saját magam bántottam azzal, hogy esélyt adtam arra, hogy megbánthass.

Bár ugyanolyan könnyen tudnék megbocsátani magamnak is, mint mindenki másnak.

[stay-anothernight]

Már nem hiszek az önhibáztatásban. A harag jó, mert erőt ad, motivál, de ha rosszul használod saját magad ellen, akkor felemészt. Ő vissza élt az eséllyel, amit azért adtál, mert elhitted neki, hogy jó lesz. Ez nem lehet a te hibád.

Nem lehet az én hibám, hogy valakiben hiszek és addig harcolok, amíg még látok egy szikrányi reményt. De fel kell ismernem és el kell fogadnom, ha egyedül hagynak a harcban. Ne vegyél minden felelősséget magadra. B*sszák meg, de tényleg.

[stay-anothernight]

"Rosszul áll neked egyedül(állónak) lenni "

Igen? Azt hiszed, hogy ezt én választottam magamnak? Te tetted ezt velem, te üldöztél bele és én most teljes erőmmel próbálom magamévá tenni az EGYEDÜL-t. Nem mondhatod, hogy rosszul áll. Neked egy szavad sem lehet már.

Nem teheted ezt újra velem, nem adhatsz reményt, amikor te is tudod, hogy nincs esély.

[ezcsakletudozottboldogsag]

“Képzeld el.


De először hét levegővétel. A hagakure szerint a jó szamurájnak ennyi idő kell hogy bármiben helyesen döntsön. Bár itt most nincs döntés, csak figyelem. Hét levegővétel. A nyugalom. Kezdhetjük.
Először is képzelj el valami egyszerűt. Képzeld el, ahogy a szemedbe süt a nap, ahogy égeti az arcod, vagy csak épp kellemesen melegíti. Mindegy. A lényeg, hogy képzeld el a ragyogást. Érezd. Aztán képzeld el, mondjuk a fázást. Egy szál pólóban kinn az erkélyen, már elszívtad a cigit, sötét van, négy emelet magas sötét, a tetején állsz, és nem mész be. Képzeld el a remegést. Ahogy a szádba harapsz, hogy ne remegjen.
Aztán képzeld el, ahogy másvalaki harap a szádba. Remegve. Képzeld el a forró lehelletét. Érzed a szája szélén az izzadságot. Képzeld el ahogy visszaharapsz. Ezután képzelj el valami illatot. Valami egyszerűt. Nem annyira személyeset, mint a forró olajjal keveredő cigaretta szaga – krumplisütés közben. Képzelj csak símán hagymát. Legyen hagyma. Szívd mélyen le.
Képzeld el az abszurd módon sós tengert, ahogy ölelget, ahogy lelassít, mikor belegázolsz. Képzeld el, ahogy marja a torkod a szénsav. Képzeld el az aluljáróban alvókat, hogy mikor fürödtek utoljára saját fürdőszobában. Képzelj el egy tükör előtt álldogáló, meztelen, gondolattalan férfit. Képzelj el egy csokor kékre festett, tönkretett rózsát. Képzeld el a gangeszt, a kedvenc zenédet – be ne kapcsold, csak képzeld! – ahogy valaki végignyalja a nyakad, képzelj el havat, éhséget, hozzádérő homlokot, egy teli hamutálat, narancslé ízét.
Képzeld el – emeld föl az arcod – képzeld el, hányan ébrednek fel, épp ebben a percben. És hányan fekszenek. Képzeld el, hányan sétáltatnak éppen kutyát, hányan sírnak, hányan esnek el, hányan fáradnak el. Hányan csókolóznak. Hányan gyújtanak rá. Hányan állnak színpadon. Hányan símogatnak, ütnek, nevetnek, pisilnek. Hányan halnak meg. Képzelj el egy húszéves amerikai gyereket, akinek épp most, az orra előtt robban fel egy repeszgránát. Képzeld el a magát hánytató szomszédlányt.
Képzelj kora reggeli eget, párás esőerdőt, szeles kősivatagot. Születést. Sajtburgert. Várakozást. Karmolást. Szerelmet.
Röptükben alvó madarakat.
Jó éjszakát.”- Simon Márton”

[remanence-of-love]

[stay-anothernight]

Kovács Kristóf: Egy útra

minden találkozásunkhoz

tartozott egy vonatjegy,

ami megőrizte magát véletlenül.

a lejárt bérleteket neked adtam,

ezzel próbáltad látszatnak tettetni

a távolságot köztünk. ami végül sosem

fogyott el. sőt, két szeretkezés közt

kevésbé tudtam elviselni azt, amilyen vagy.

beutaztam önmagam, csak azt nem tudtam meg

pontosan, hogy te hol laksz.

mindig csak beszéltünk és beszéltünk valamiről,

de egyikünk sem mondta el, amit kezdetként

kellett volna, hogy alig leszel majd boldog,

ha már nem találunk több tökéletes alkalmat.

hogy lesznek majd más évszakok is, és hagyni

fogom sokáig kicsengni a telefont,

legalább kelljen várnod. vagy ilyesmi.

hogy az összes kínos slágerzenéről

te fogsz eszembe jutni, amíg tart bennem.

és majd nem marad más egy

rövid estéből, csak az útpára, a trágár buszok

késő menetideje a nedves aszfaltokon.

el kellett volna magyaráznom, hogy

ezekből nem lesz vissza. elfogadva azt,

hogy egyszer a dolgaink nálad vagy

nálam fognak maradni.

ahogy a tárcák mélyén megsárgult jegyek,

amiket végül nem dobtam ki,

pedig feltüntetve áll, hogy csak egy útra szólnak.

Kép: Elliott Erwitt, Robert and Mary Frank in New York City. 1950.

[life-of-riva]

Szerelem virágai

Egy nőnek/lánynak sosem lehet azt mondani, hogy túl fiatal a szerelemhez. Egy nő sosem fiatal a szerelemhez, bármikor bármivel és bárkivel szerelembe eshet. Egy nap akár százszor, ezerszer! Egy könyvbe, egy jó zenébe vagy akár egy finom barackba. Egy nő mindig őszintén és határtalanul tud szeretni. A férfiak mások. Meg kell érniük a feladathoz. A legtöbbnek nagyon sokáig tart. De mikor végre sikerül és valaki megkapja azt a szerelmet…hát akkor a világot kapja. Aztán ott van még a csalódás. Az mindenkinek ugyanolyan. Fájdalmas. De mi van a boldogsággal? Mindenkinek ugyanazt jelenti a szerelem? Mindenkinek ugyanolyan a szerelmes mosolya? Mindenki ugyanazt érzi?

Egy a lényeg: Nem törvényszerű, hogy elmúlik! Szeressetek sírig!

[mynamereka]

Pilinszky János:

Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;  lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.  De láthatod, az istenek,  a por, meg az idő  mégis oly súlyos buckákat emel  közéd-közém,  hogy olykor elfog a  szeretet tériszonya és  kicsinyes aggodalma.     Ilyenkor ágyba bújva félek,  mint a természet éjfél idején,  hangtalanúl és jelzés nélkűl.     Azután  újra hiszem, hogy összetartozunk,  hogy kezemet kezedbe tettem.

[thegoodvybe]

[stay-anothernight]

Maja Borinova:

Ajtót se csapva....

Nem akkor megy el, amikor hiszed

Nem akkor hagy el, aki a tied.

Egy reggel éppen úgy, mint annyi éve,

Felkel, nyújtózik és papucsba lépve

mosdani megy

és fogat mos a csapnál,

aztán a törött kapcsolóval babrál,

újságot böngész a reggeli mellett,

latolgatja a vasárnapi meccset, aztán

egyszer csak megdöbbenve felnéz:

egy idegen nő kérdi tőle: Nem kérsz?

És aztán...minden megy tovább,

mint régen,

nem támad tűzvész az asztalközépen,

és a fürdőszobában változatlan

vékonyul tovább a családi szappan.

És aztán...lassan gördül év az évre, a

házban kövült nyugalom és béke,

hanem az asszony fázik,

egyre fázik-nem érti.

Pedig minden rendben látszik:

takarékos, józan, derék a férje.

Az ég hideg, s mintha esőt ígérne...

Ő ment el, rég, a napjai közül,

ajtót se csapva, észrevétlenül.

Fordította: Rab Zsuzsa

[stay-anothernight]

"Nem elég megborzongni,

de lelkesedni kell!

Nem elég fellobogni,

de mindig égni kell!

És nem elég csak égni:

fagyot is bírjon el,

ki acél akar lenni,

suhogni élivel."

- Váczi Mihály: Még nem elég!

[stay-anothernight]

Csak azokat szeretjük igazán, akik alkatunk mélyéhez tartoznak. A többi- merő keresés, ügyetlen erőlködés, akármilyen sok helyet foglalnak el az ember életében. Üresjárat.

[stay-anothernight]

Leszek a támaszod

Mikor mindenki elhagyott,

S ha úgy látszik az élet

Rajtad sebeket ejtett.

De ott leszek neked ,ha életed

Boldogságra fordul

Veled örülök aképpen,

Ahogy búban szolgáltam támaszul.

Ha engem fogolynak

Magadhoz örökre odaláncolsz

Menekülni nem fogok

E gyönyörű rabságból.

De ha szabadon engedsz

Akkor is visszatérek hozzád

Mert csakis veled érzem

Hogyan tudok élni igazán.

De nincs szükségem

Sem rabságra,

Sem szabadságra,

Csak az életre ,amit

Veled élhetek.

Az életre melyben reggel

Mosolyodra ébredhetek,

S a délben "hiányoztálpuszidat"

Mindig élvezhetem.

Az estig kifulladásig tartó

Hangos nevetésekre,

Melynek emlékeink

Folytonos okozói.

A buja éjszakákat

Melyben ketten

A világ elől rejtőzve

Olthatjuk vágyunkat.

S ha utunkon kereszteket viszünk,

Vállaljuk mondván : kibírja szerelmünk.

Hisz a terheket ketten

Könnyebben hordozzuk el.

...

[elcseszett-blogos]

Leszek

Leszek a támaszod

Mikor mindenki elhagyott,

S ha úgy látszik az élet

Rajtad sebeket ejtett.

De ott leszek neked ha életed

Boldogságra fordul

Veled örülök akképpen

Ahogy búban szolgáltam támaszul.

Ha engem fogolynak

Magadhoz örökre odaláncolsz

Menekülni nem fogok

E gyönyörű rabságból

De ha szabadon engedsz

Akkor is visszatérek hozzád

Mert csakis veled érzem

Hogyan tudok élni igazán.

De nincs szükségem

Sem rabságra

Sem szabadságra

Csak az életre amit veled élhetek.

Az életre melyben reggel

Mosolyodra ébredhetek,

S a délben "hiányoztálpuszidat"

Mindig élvezhetem.

Az esti kifulladásig tartó

Hangos nevetésekre,

Melynek emlékeink

Folytonos okozói.

A buja éjszakákat

Melyben ketten

A világ elől rejtőzve

Olthajuk vágyunkat.

S ha utunkon kereszteket viszünk,

Vállaljuk mondván :kibírja szerelmünk.

Hisz a terheket ketten,

Könnyebben hordozzuk el.

S agg korodban

Engedd hogy fogjam kezed,

S ha majd a halál ajtókon kopogtat,

Mondhassuk el,hogy egymásért MEGÉRTE.