#április 12

[manchatumli]

[almaprincess66]

Hungary-Chan has already voted! Now it's your turn!

🇭🇺: Ikonikus pillanat amikor Hetalia cosplay-ben adhatom le a szavazatom. Mindenkinek eseménymentes és sikeres szavazást!

[tiszaparty]

Felszólítom a leköszönő miniszterelnököt, hogy haladéktalanul hagyjon fel a riogatással és a pánikkeltéssel.

Felszólítom, hogy ne próbáljon aljas kampánycélból félelmet kelteni a magyar honfitársainkban.

Ha nem egy ócska, előre megtervezett kampányfogásról lenne szó, hanem valódi veszélyről, akkor Orbán Viktor felelős miniszterelnökként már rég meghívott volna engem, mint a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjét, hogy tájékoztasson a helyzetről és hogy közösen lépjünk fel a haza védelme és biztonsága érdekében, főleg, ha szövetségesi segítségre van szükség.

Felszólítom Orbán Viktort, hogy ha bármilyen valódi, fenyegető információval rendelkezik a magyar nemzetbiztonság kapcsán, akkor ne a Facebookon és a propagandában üzengessen, hanem haladéktalanul forduljon a NATO-hoz és kérje a NATO-szerződés 4. cikkelyének alkalmazását. Ahogy ezt tette például Lengyelország 2025 szeptemberében. Ez a cikkely azt teszi lehetővé, hogy egy tagállam az Észak-atlanti Tanács elé vigyen egy ügyet, ami a NATO első számú politikai döntéshozó testülete. Ezután egy konzultációt tartanak annak megállapítására, hogy egy tagország területi integritása, politikai függetlensége vagy biztonsága veszélybe került-e.

Orbán Viktor még 44 napig miniszterelnök, de valójában már nem kormányoz, hanem minden nap egyre lejjebb süllyed a hazugságban, uszításban és a honfitársai fenyegetésében.

Vajon van olyan ember, aki elhiszi, hogy az az Ukrajna, amely 4 éve háborúban áll Oroszországgal és amely a NATO-hoz szeretne tartozni, az most a NATO-t fenyegetné?!

44 nap és a magyarok lezárják az orbáni őrületet.

A TISZA-kormány alatt újra rend, béke és biztonság lesz Magyarországon és a kormány nem fogja ijesztgetni a saját állampolgárait, hanem szükség esetén cselekszik és egyesíti a nemzetet.

Magyar Péter

[szamasza]

2018. Április 12.

Ma maradtam órák után egyetemen, és részt vettem egy teadélutánon, mert meghívták az egyik kedvenc előadómat beszélgetni. Remek volt, nem csalódtam, élveztem a csevegést és a néhány felmerülő történetet, véleménykifejtést, apró részleteket a magánéletéből. Tényleg jó dolgok ezek a rendezvények, egy hajszállal közelebb kerül egymáshoz a befutott fizikus és a sok majd-egyszer-talán-lesz fizikus.

Mikor vége lett, ránéztem a telefonomra, hogy mennyi lehet az idő. 17:41-et mutatott.

A buszom hivatalosan 17:39-re van kiírva, de optimistán én attól még elkezdtem szaladni a buszmegállóhoz mint egy eszement, gondolván, általában késik 5 percet, talán még pont elérem.

Csak hogy pont nem értem el. Az orrom előtt hajtott ki a buszmegállóból. Telefonom ekkorra már le is merült, úgyhogy azt se tudtam megnézni, hány óra lehet, így pedig nem mertem visszamenni az egyetemre, mert hát nem kéne lekésni az utolsó járatot és fennragadni Budapesten…

Így történt, hogy 2 óra hosszát csöveztem a megállóban. Először idegeskedtem, hogy lehettem ennyire balfék, hogy itthagyott a busz. Majd letört a kedvem, mint a bili füle. Ezt követően rettentően unatkozni kezdtem, se egy könyv nem volt nálam, se egy jegyzet, hogy legalább tanuljak, vagy bármi hasznosat cselekdjek. Szóval néztem ki a fejemből. Emberek futottak, sétáltak, bicikliztek előttem, mindenki rohant és idegeskedett, sietett, nyomkodta a telefonját. Gyülekeztek a buszmegállóban nagy csomagjaikkal, fülhallgatóval a fülükben, telefonnal az arcuk előtt, álltak egymás mellett, de kétlem, hogy észre is vették volna, mi van körülöttük…

Pedig egy nő idegesen bogarászta a menetrendet a villanypóznánál, gondterhes arccal, nagy mozdulatokkal csapott a combjához, majd fújtatva leült a patkára. Két srác az út melletti kollégium előtt lévő füves részen kifeszített kötélen egyensúlyozgatott, hol sikerrel, hol kevesebb eredménnyel. A fák szépen virágoztak, a szél is kellemesen fújdogált, majdhogynem idilli. Csak mondjuk az elsuhanó kocsik és a büdös kipufogógáz elhagyható lett volna…

Meg akartam kérdezni többektől is, mennyi az idő, ha már telefon van a kezükben, de attól tartottam, szívinfarktust kaptak volna a hirtelen kizökkenéstől. Inkább elvoltam magamnak.

Figyeltem. Két órán át figyeltem. Sokszor már nem is gondoltam semmire, csak néztem, és valami megmagyarázhatatlan nyugodtsággal ültem az utcán. Körülbelül este hétkor megelégeltem a tétlen ücsörgést és előkotortam a táskámból egy füzetet. Lehet, hogy bolondnak néztek páran, akik esetleg belepillantottak a lapok közé…

Gyülekeztek a skiccek. Emberekről. Emberekről körülöttem. Egy futóruhában szaladó férfi, egy háttal álldogáló kockás kabátos lány, akinek a haját szét-szétfújta a szél, egy kézenfogva sétálgató fiatal pár, egy fél lábával a patkán támaszkodó nő karjaival a mellkasa előtt, aztán egy poggyász, amit letettek elém, szorosan átkötve madzaggal, mert nem tudta már máshogy ráerősíteni a néni az összehajtogatott kabátot… gyülekeztek a skiccek, belejavítgatás nélkül nemtörődöm hanyagsággal, a pillanatot megragadva. Aztán mire újra körbenéztem, megjött a buszom.

Már otthon voltam, amikor megtudtam, hogy ha nem lett volna lemerülve a telefonom, beszélhettem volna apával, mert éppen Pesten dolgozott, és minden akadály nélkül haza tudott volna vinni…

“Szerencse csomag vagy.” - közölte velem nővérem ironikusan miután meghallgatta a napom fejleményeit.

Az, szerencse csomag.

Garancia nincs. Made in China.

[szamasza]

Tavaszi szünet első napja. Várj... mégis iskolában vagyunk..!

Rövid dráma

Időpont: valamikor 10:00 után

Helyszín: első emeleti átkötőfolyosó

Szituáció: tavaszi szünetben, amikor minden normális diák otthon van, minket berendeltek fizika konzultációra, de tanár úr ismét váratott magára, így K.-val a fiúkat hallgattuk, ahogy valami szavas kvízes játékkal bajlódtak G telefonján.

G: Hmm... Mi a fene??

G': Várj... óó...

G: Óó?

G': Ez Hamupipőke, te barom!

G: Jól van már, mindegyik olyan egyforma!

G': De nincs rajta a cipője!