Testvéreim
az egyetlenek akik miatt érzem hogy élek, hogy élni akarok!
seen from Poland
seen from United States
seen from Denmark
seen from China
seen from China

seen from Denmark
seen from United States
seen from United States
seen from Bulgaria
seen from United States
seen from United States

seen from Canada

seen from United States
seen from Germany
seen from United Kingdom
seen from United States
seen from United States
seen from Poland

seen from United States
seen from Poland
Testvéreim
az egyetlenek akik miatt érzem hogy élek, hogy élni akarok!
Egyszerűen félek, hogy a barátaim egy nap már nem bírják elviselni a fejjel a falnak akcióim, félek, hogy megunnak, félek, hogy elegük lesz belőlem és elhagynak. Félek, hogy elmarom magam mellől az embereket
Nem akarom itthagyni őket, de itt fogom.
Most néztem újra végig az összes képet, videót. Annyi közös emlék. Annyi közösen eltöltött év. Annyi érzelem. És összeszorul a szívem, ha belegondolok, hogy örökre vége...
Nagyon szeretem, hogy boldoggá teszem az embereket - akárhogyan is. Még ha csak fél órára is. Ha szerencsésnek érzik magukat általam, jól érzik magukat, vagy mosolyt csalok egy szomorú arcra - számomra ez megfizethetetlen.
Freddie Mercury
Borzalmas
testvér vagyok.
Nem érdemlem meg a testvéreimet.
Sokszor
azt hittem hogy egyedül vagyok, hogy senkit nem érdeklek és senki sem szeret.
Pedig ez nem igaz.
Mert a testvéreimre mindig mindenben számíthatok és ők mindig is szeretni fognak, bármi hülyeséget is csináljak. ❤️
Szavak
Gondolataim mindig cikáznak fel, s alá. Mindig mindenről meg van a magam véleménye, mindig van saját véleményem. Látom a dolgokat, érzékelem, érzek is, ha úgy adódik ( :) ).
De, hogy ebből mennyit adok a vilg tudtára..oly keveset. Tudjátok van az a kör diagram, hogy amit gondolsz - amit szavakkal ki tudsz fejezni - amit más embereknek mondasz - és amit az emberek megértenek belőle ; és ezek a körök folyamatosan zsugorodnak lépésről lépésre. Az évek alatt pont ezért tanultam meg azt, hogy ha nem jár szám, nem fáj fejem. Nem jártatom fölöslegesen, fölös körökre futva, hogy ugyanúgy vak füleket találjanak gondolataim, érzéseim, véleményem.
Igen, tehetek róla, hogy az évek alatt a saját családom, barátaim, a legközelebbi emberek sem ismernek már meg belülről. Nem látom értelmét annak, hogy lássanak, mert nem tudnak és nem akarnak érteni.
Saját magam ellensége vagyok. Magamat vetem falak közé és csodálkozom, ha senki nem tud mögéjük kerülni. Ördögi. :)
Lehet szeretek szenvedni? :)