Amit gondolunk, hogy gondolnak
Ma hajnalban az jutott eszembe, hogy azoknak, akik betévednek erre a blogra, lehet az a benyomásuk, hogy én egész álló nap az év minden percében azon agyalok, hogy mit csinál a világ és benne én, ki hogyan bassza el a kommunikációt, ki hogyan szenved, benne én, és micsoda érzelmi káosz és katasztrófa lehet az egész tyúkszaros kis életem. Ez részben persze így van, a hajnali percek gondolatai, legyenek azok bármilyen intimek vagy zaklatottak, inspirálják a napi posztomat. De amúgy az életem elég kisimult, aminek része ez a blog-szelep is. Ajánlom mindenkinek! :)
A hogy működünk, azt ritkán vesszük górcső alá. Természetes, mint a lélegzés, a járás, nem foglalkozunk vele. Egyszerűen csak gondoljuk amit gondolunk. Nos, az életünket szinte teljesen a szerint éljük, hogy mit gondolunk arról, hogy mit gondolnak mások. Nem is tudunk róla. Bármikor amikor interakcióba keveredünk, legyen az levél, telefon, személyes kontakt, vagy egy ilyen blog vagy bármi, ami kifelé hat, akkor a fejünkben ott lesz, hogy mit gondolnak mások. Amúgy erre egész szakmák épülnek. A szerint helyezkedünk, javítjuk a kommunikációnkat, manipulálunk, játszmázgatunk, hatunk és hajolunk el a hatások elől, építjük az imidzsünket. Nehem, nem szarod le. Ne áltasd magad! Nem szarod le, mit gondolnak mások. Aminek ellenállsz, az kezel téged – tanította nekem az egyik Mesterem. Aminek nem akarsz látszani, az meghatározza azt, hogy minek akarsz látszani. Amilyen hatást ki akarsz kerülni, az meghatározza a cselekedeteidet, gondolataidat, hogy kikerüld. Amit gyűlölsz, az az életed szerves részévé válik. Iszonyatosan bosszantó dolog, de így van.
Évekig éltem úgy, hogy próbáltam ellenállni a gondolataimnak. A boldogság, az ÉLET a komfortzónádon kívül van, tanítják. De ez amúgy baromság. Én megpróbáltam és nem volt jó és nem vitt sehova. Leszámítva a felismerést, hogy azt gondolod arról, mit gondolnak mások, ami benned van. Ha belül rend van és szépség és béke, akkor ezt fogod gondolni mások gondolatairól is. Ami nem jelenti azt, hogy naivvá válsz. Egyszerűen csak nem hagyod abba a mosolygást attól, hogy nem mosolyognak vissza rád. Azt mondta tegnap egy faszi, hogy ha valaki agresszív veled, akkor lásd meg benne a félelmet. Ez megérintett. Nem mondta azt, hogy ez felmenti a másikat az agresszió alól, csak valahogy rájöttem, hogy ilyen egyszerű szarul kommunikálni. Támadásra támadással, sérelemmel válaszol az ember. Sérelemre támadással. Azt gondoljuk, hogy azt gondolja..., hogy tudjuk mit gondol. Mert nincs bennünk béke. Ha lenne, akkor meglátnánk a másik rémületét.
Nos, talán ez jelenti azt, hogy ismersz valakit. Hogy képes vagy meglátni azt, amit ő se biztos, hogy lát magából. Szeretni meg valami olyasmi, hogy ha látod, nem élsz vele vissza. A félelemre reagálsz és nem az agresszióra. Azt akarod, hogy kisimuljon ő is. Mert benned belül rend van.
