Labirintus
„Az ember alapvetően olyan, hogy igényli az intimitást, a meghitt, szoros és mély szeretetkapcsolatokat, amelyeket nem lehet megosztani senki mással. Egészséges lelkületű ember nem létezik kötődések nélkül. Hosszú távon nem opciók akarunk lenni, hanem az egyetlen lehetséges út egy társ számára, akihez jó hazamenni, és akivel lelki szinten is hazaérkezünk egymásban.
Egy véd- és dacszövetség kell, melyben szükségünk van arra, hogy kölcsönösen az Egyetlen szintjére emeljük fel egymást; mindannyiunk számára fontos ez a biztonságos védvonal. Nem lehet minden emberi kapcsolatunk tökéletesen harmonikus, de arra törekedhetünk, hogy legyen EGY igazi, működőképes kapcsolatunk, ahol megélhetjük a teljes elfogadást és lelki intimitást, és amelyben nem kell félnünk, hogy megbántanak, vagy megszégyenítenek.”
Azt hiszem, hogy az igényli és a képes rá az két különböző dolog. Úgy látom, hogy sokan igénylik, de nem tudják kialakítani, működtetni, jól érezni magukat benne. Ebből az ellentmondásból aztán jön a baj, a konfliktus meg a nyafogás a tumblin :). TE teremtsd meg (vagy eredendően hozd magaddal) azt, hogy ÉN megéljem a biztonságos kötődést. Majd, ha lesz olyan valaki (az igazi), majd vele megélem, mert ő így meg úgy fog működni. Aki nem tudja belül megélni az örömöket egyedül is, ha nem tud jóindulattal fordulni másokhoz, vagy ha szándékosan bántani szokott más embereket, akkor ez nem múlik el. Csodás partner érkezhet (az univerzum küldi :D :D), de minek? A forgatókönyv ugyanaz lesz, mint mindig. Érdeklődés, kritizálás, tönkretevés, elhagyás. A biztonságos kötődésről azt hiszem, sokszor rossz elképzelésünk van. Bár mindenkinek célja, hogy jól érezze magát, kényelmesen, illetve békés és örömteli legyen az élete, de a problémamentesség nem azonos a biztonságos kötődéssel. A problémamentesség a felszínességgel azonos. A biztonságos kötődés az, amikor biztosan tudja mindkét ember, hogy a problémák ellenére stabil a kapcsolat, megbízhatnak egymásban, a szeretetük töretlen. A biztonságos kötődés valószínűleg hatalmas szabadságot ad az embereknek. Képzeld el, hogy biztosan hiszel benne, hogy a másik szeret, nem hagyna el semmilyen baj esetén, nem bántana. Mi történne ilyenkor? Nem gondolkodnál azon, hogy mit gondol, mit akar, mit miért tesz, mikor ír, mikor jön, mikor dugtok, mikor és hogyan lesz a bármi is, hanem van egy életed, amit csinálsz és az a belső bizalom, hogy bármikor felhívhatod, megölelheted, elmondhatod, megkérheted, kimutathatod, beszámolhatsz, kibosszankodhatod, stb, stb, és őt érdekli, támogat, figyel rád, örül neked. Ehhez viszont neked is érezned kell ugyanezt. Höhö. Teljesen normális, hogy az ember nem érzi mindig. Se te, se ő. Nem mindig van erőd, hogy meghallgasd, támogasd, elkísérd, megcsináld. A biztonságos kötődés legfontosabb része, hogy akkor is kötődsz, amikor éppen nem érzed, hogy akarod. A lelked mélyén akkor is hiszel a kapcsolatban, és törekszel rá, hogy a kapcsolat stabil maradjon. Hogy maga a kapcsolat a másik emberrel, fontos annyira, hogy túllépj a saját érdekeiden és őt részesítsd előnyben. Ez nem azt jelenti, hogy akkor is megteszel valamit, amikor a hátad közepére nem kívánod (néha azért előfordul), hanem az, hogy legalább abba teszel energiát, hogy normálisan kommunikáld a nem-et. Ha nem szeretsz valakit, akkor ez egyszerűen elképzelhetetlen.
A biztonságos kötődésnek nincs köze a szerelemhez.
A biztonságos kötődés túléli a szerelmet.
A biztonságos kötődés működik a szülők, testvérek, barátok felé is. Néha azon gondolkodom, hogy milyen is az a szuperember, aki mindazokat tudja, amikről írok ezen a blogon. Nem létezik. :) MINDET senki sem tudja. De vannak dolgok, amiknek a tudása sok területre hat. Ha van belső tartás (ez nem az önérzet), belső béke, önszeretet, önismeret, egy pozitív (jóindulatú) életszemlélet, ezek kihatnak minden területre. Ez például egy elég jó életcél.
Nos, így a végére át kellett gondolnom, hogy én hogy is vagyok ezzel. Valójában úgy, hogy nem tudok biztonságot érezni a kötődéseimben. Csak azt tudom érezni, ahogy mindig is működtem, hogy kötődök, mindent beleteszek a kapcsolatba, de csak abban hiszek, hogy bármi is történik, én túlélem. Hiába teszek bele mindent, ennek semmi köze a biztonságos kötődéshez. Nem a kapcsolatban hiszek és nem a másik emberben, hanem magamban, a saját erőmben. :( Ez persze másoknak lehet kényelmes meg akár kellemes is, de nekem nem jó. Nem emlékszem, hogy bárki férfit érdekelt volna, hogy hogy vagyok én ezzel és elmondta volna, hogy ő hogy van ezzel. Az asszimetria (erős kötődés, erős bizalmatlanság) nehéz helyzeteket teremt. Ezen még melózni kell.
