Csak halmozódnak a megválaszolatlan kérdések
Még mindig vannak logikai gubancok, amik rettenetesen zavarnak. Ezért nem tudom letenni a témát. A legtöbb pszichológus, aki a narcisztikus és pszichopata témával foglalkozik, az elmond egy saját verziót, ami klisékben hasonlít, de részleteiben tök más, és végül úgy tűnik, hogy bárki lehet az, nem lehet pontosan megmondani, csak egy terápiában, hogy valaki narcisztikus. Amúgymeg csak szenvedünk tőle – HA KÖZEL VAN. Távolról nem annyira borzasztóak ők, hiszen akkor csak a hamis szelf látszik, ami akár megnyerő is lehet, vagy esendő, szegény én is, imponálóan határozott, vagy intelligensen éleslátó. Vagyis mi mindannyian egy rakás narcisztikust dédelgetünk, például a tumblin, akitől más vagy mások meg szenvednek, mert a barátjuk, családtagjuk, kollégájuk. Ez jó szarul hangzik. De nem tudjuk kik ők. Mert valójában kaméleon. És vadászik. A lelke mélyén lenéz mindenkit, azokat leginkább akikre hatni tud. De közben szüksége van rájuk, rátok, ránk. Ezért aztán helyezkedik, alkalmazkodik, alakítja a külvilág felé mutatott arcát. Seggfej ő vagy narcisztikus?, mikor passzív-agresszív valaki?, mikor bánt tudatosan?, mi ami a saját felelősségünk és mi a másiké?, verbális, lelki, érzelmi bántalmazásban nem áldozat, hanem inkább elszenvedő az ember, ugyanaz másnak meg se kottyan vajon?, és tudják-e ők hogy bántanak?, és hogyan boldoguljon el az ember azzal, hogy a kívülállók számára a narcisztikus normálisnak tűnik, miközben bántalmazó?. Önigazolás a saját hibáinkra a másik ember hibáinak keresése vagy az önvallomás és a tisztánlátás része?
5 biztos pont, hogy megállapítsd, hogy valaki narcisztikus-e. 8 pont, 11 pont, ezt kérdezd, hogy megtudd, ha ezt látod menekülj! És mondják, mondják, de nem érzem a tisztánlátást. Nem szakemberek csak azok foglalkoznak a témával, akik érintettek. És tanítanak, oktatnak, olyan emberek, akik egy valaki könyvét elolvasták, és az alapján úgy gondolják, hogy tudnak segíteni másoknak. Sokszor valóban tudnak, mert sokszor csak egy kéz kell, ami vezeti az áldozatot. És az elméjét, hogy megértse és újrarajzolja a rendszert. Miközben olvasom, hallgatom ezeket az anyagokat, sokszor ellágyulok, annyira megsajnálom a másik embert. A kurva narcisztikust. A szenvedése miatt, aminek már nincs is tudatában, még a szenvedését is elrejtette, eltagadja önmaga elől vagy felhasználja a céljaira. Szóval, hogy ne sajnáljam őt, és gyógyítsam magamat, elkezdtem írni egy folyamatosan bővülő listát, azokról a mondatokról meg helyzetekről amik megsebeztek. Ezekben nincsenek benne azok a dolgok, amik be nem teljesült vágyak vagy sima udvariatlanságok. Azok kerültek bele, amit ha elmesélek másnak, akkor az a fejét fogja, atyaég, ez micsoda tiszteletlen és szeretetlen dolog. Micsoda geciség!
Hogy a sok személyes nyavalygás mellett adjak valami új infót is: Többnyire tudja, hogy mit csinál, de nem bírja nem csinálni. Éretlen, elakadt ember. Nehéz beleképzelni magunkat, hogy abban a lelkiállapotban van, amire mindannyian emlékszünk gyerekkorunkból. Ne vakard le a vart! És nem tudod nem levakarni. Ne piszkáld az orrod! És nem tudod nem kibányászni a zavaró beszáradt taknyot. Öntudatlanul piszkálod a sebed, az orrod. Tudod mit csinálsz, hiszen a te kezed csinálja, tudod azt is, hogy nem kéne, de nem bírsz ellenállni a belső késztetésnek. Ami nyilván kielégít valami öntudatlan belső igényt. És emlékszel rá, hogy ez valami fura állapot. Nézel magad elé, nem is vagy jelen, a kezed meg csinálja. Képzeld el, hogy egy narcisztikus számára ez hasonló. Nem tudja nem csinálni. Annyira mélyről jön. Sémakémia – most ez foglalkoztat leginkább, mint a továbblépés fontos része. Hogy többet ne kapcsolódjak narcisztikus férfira.
