#narcisztikus

[csacskamacskamocska]

De hát itt vagyok!

Hiába vagy kész arra, hogy az egész világ legyél a másiknak, ha ő nem téged akar. Emlékszem ennek a fájdalmára, hogy milyen kibaszott szar látni a másik vergődését vagy akár az önsorsrontást vagy az értelmetlen kapálózást és nyújtanád a kezed, hogy együtt jobb lesz, mert neked valóban jobb lenne együtt, hiszen szereted, nyilván jobb a közös jövőképet nézni, mint az ő fuldoklását, de nem fogja meg a kinyújtott kezedet és nem is vesz rólad tudomást. És mennyire más, amikor nézed, és azt gondolod, felesleges fuldokolnod, leér a lábad!

Valószínűleg sokat kibírok, nem fordulok el azonnal, nem szakítom meg a beszélgetést, rugalmas vagyok a „szolgálatban”, így alakulhat, hogy gyakran tartok kapcsolatot olyanokkal, akik valaki más után epekednek. Volt párkapcsolatom, ami így kezdődött, aztán szerelem lett. De ott voltam akkor is, amikor az a másik elutasította vagy amíg bizonytalanság volt. Barát, barát, barát. Ma már nem vagyok biztos benne, hogy egészséges dolog ezt csinálni. Vagy, hogy nekem egészséges. Merthogy ezzel túléltetem a sérülést, amit anyám okozott azzal, hogy folyton „mást választott helyettem”. Más volt jobb, mást állított elém példaként, mást ajnározott, mással kivételezett. Néha ez bombaként robban fel az életemben. Szerintem ezt csak az érti, aki megélt hasonlót. De valójában egy turbózottan szar érzés, amikor nőként láthatatlan vagy a másiknak. Elmondja, hogy ő mindennel elfogadó, nem érdekli mekkora egy nőnek a melle vagy a segge, milyen hosszú a haja vagy milyen színű, volt már neki sokféle barátnője. De te nem kellesz. Elmondja, hogy az ember valójában azért társas lény, és bármennyire jó elvan egyedül meg nem prioritás a társkeresés, de azért hiányzik neki a gyengédség. De te nem kellesz. Szar egyedül, lányok írjatok! De te nem kellesz. És nem azért mert barát vagy, ami érték és nem érdemes felborítani egy bizonytalan kapcsolatért (hiszen abból a mélységből, ahol egy barátság van, a legjobb kapcsolatokat lehet építeni), hanem mert nem képes úgy nézni rád. Adott esetben mert szét is válik az agyában: ezzel beszélgetnék, ezt kúrnám.

És te hallgatod, hogy epekszik azért, akit kúrna.

Végül, végül, sok idő után már tényleg unalmassá válsz, hiszen várakozásban leéltetek egy házasságnyi időt.

Brrrr. Kurva szar emlékek ezek, és nem is foglalkoznék vele, mert a múlton rágódás tényleg az önsorsrontás egyik legborzasztóbb formája. Csak tegnap éjjel valahogy belerobbant az agyamba ez a dolog „nem téged választott” és mellé a anyám. Hogy folyton ezt éltem meg, ezt az érzést, hogy nem engem választott. Ami amúgy valójában egy faszság, most megfejtem nektek is: Anyám masszív narcisztikus volt. Ebből következik, hogy mindig azt mondta, amit az adott helyzetben a legalkalmasabbnak talált arra, hogy Ő tündökölhessen, hogy Őt szeressék. Ezért a dologért bármikor beáldozta a gyerekét, a férjét, bárkit. Ettől ő még nagyon szeretett engem. Csak a pillanatokat, amikor a másik gyerek vagy a másik gyerek anyukája rajongva nézett rá, na ezeket a pillanatokat jobban szerette nálam.

A pillanatot, amikor más valakit boldoggá tesz, és az rajongva néz rá, azt jobban szerette nálam.

[nemakarokmarigyelni]

Rossz neked szerelem nélkül lenni?

Tudod mi rossz igazán? Amikor egy bántalmazó kapcsolatból kilépsz igazán boldog vagy és a bántalmazó több fiókot csinál csak hogy elérjen és mindennek lehordjon. Nyomon követi az ismerőseidet, követőidet és ha eszre vesz új embereket meggyanúsít hogy miatta nem kell neked. Üldöz mint egy őrült.

Na ez 100x rosszabb mint amikor valakivel vege és békén hagy.

[mindigradvagytam]

Elfáradtam

Miattad a mai napig megkérdőjelezem magamat. Miattad kevesebbnek éreztem magam, mint amennyit valójában érek. A legrosszabb énem voltam és mégis azt hittem, hogy a legjobb vagyok, mert annyira nagyon próbáltam elnyerni a szerelmed. Megpróbáltam minden lenni, amire vágytál, próbáltam az lenni, akire szükséged volt…de ez nem volt elég, sosem voltam elég. Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni azokat a dolgokat, amikkel felzaklattál, amikkel megbántottál, amikkel összetörtél és megpróbáltam elhallgattatni magam azért, hogy a kedvedre tegyek. És még mindig nem voltam elég neked. Meg akartam mutatni neked, hogy mit jelent valójában a szerelem, hogy többé ne félj tőle. De ez még mindig nem volt elég. Amikor megpróbáltam elmenni, visszatartottál és soha nem engedted, hogy továbblépjek. Mindig emlékeztettél azokra a dolgokra, amelyek hiányoztak belőled/tőled, de aztán kirántottad a lábam alól a talajt, és amint a zuhanásból visszatértem hozzád végül azon kaptam magam, hogy soha nem kaptam meg őket. Cserébe neki adtad mindet egy olyan embernek akit nem szeretsz, nem tisztelsz és valoszínűleg nem is fogsz. És még ezt is elfogadtam, még ezen is túlléptem!!

Te pedig minden egyes alkalommal az elmúlt több mint 1 évben semmibe vettél és még volt képed azt mondani, hogy fontos vagyok. Nem, nem vagyok az, mert tudtad hogy rosszul esik, tudtad hogy fáj, mégsem foglalkoztál vele. Mert mindig minden körülmények között magadat választottad. Nem szeretsz, soha nem is akartál szeretni, csak birtokolni akartál mint egy aprócska játékot, amit előkaptál ha kedved szottyant hozzá. Állandóan összezavarsz a fura viselkedéseddel. De tudod mit, itt nem én vesztettem. Erre pedig akkor fogsz rájönni, amikor évek múlva öregen és megfáradva egy olyan emberrel leszel összezárva aki nem én vagyok, akivel 5 perc nehezebben fog eltelni mint az egész életed. És soha semmit nem fogsz jobban bánni, mint hogy nem engem választottál.

[csacskamacskamocska]

Amit tarumakötésnek neveznek

Nem a bántásba szeretünk bele -- ezt jó lenne, ha megértenétek -- hanem a tökéletesbe, a manipuláció és a tükrözés által. Amikor azt mondják emberek, hogy a nők szeretik, ha lekezelően bánnak velük, ha elhanyagolják őket, akkor bezzeg tepernek, igyekeznek, mindent megtesznek, szóval a nőkkel úgy kell bánni, hogy eltolni őket, kicsit nem beszélni velük, kicsit hagyni főni a saját levében, stb -- ők pontosan egy narcisztikus jétékot és annak a hatását írják le. Aki azt hiszi, hogy emberekkel így kell bánni, az nem tud egészséges kapcsolatot építeni, az téved.

Abba a képbe, érzésbe, eufóriába szeretünk bele, amit belőlünk, a gondolatainkból, vágyainkból, reakcióinkból a narcisztikusok ránk vetítenek vissza és ami miatt azt gondoljuk, hogy a másik tökéletes párunk, a kapcsolatunk kivételes összekapcsolódás. Nem a narcisztikusba szeretünk bele. Saját jobb verziónkba, amit elhitet velünk, hogy ő az. Csupa "MI" az élet vele. Mi együtt csinálunk valamit, Mi ketten mások vagyunk, MI... És te ebben vagy jó, abban vagy jó, és neki még sosem volt, amúgy sincs senkije, és te, és te. (idáig ez nem is másabb, mint bármilyen kapcsolat eleje). Ám egy nap, ez az állapot amiben nagyszerűnek, kivételesnek, valaki számára egyetlennek érezheted magad, teljesen váratlanul véget ér. -- EZ lesz a traumakötés lényege. Hogy soha többet nem lesz olyan, mint az az időszak. Hogy ott volt, de számodra már nem érhető el. És te nem tudod mi történt. Nincs magyarázat. Ám, MINDEN JEL ARRA MUTAT, HOGY RAJTAD MÚLIK. Többet nem ismer el. Többet nem vagy különleges. Nem vagy értékes. És többet nincs MI. Bármit teszel, akkor sem tudod többet ezt az állapotot elérni. De minden kritikája arról szól, hogy ez csak rajtad múlik. Te vagy az oka, a te hibáid, viselkedésed. De mint a mocsárban, ahogy kapálózol, csak egyre mélyebbre süllyedsz. Bárkivel meg lehet csinálni ezt, és a narcisztikus bárkivel meg is teszi. És amikor azt mondom, hogy bárkivel, akkor úgy is értem. Mert ez nem egy udvarlásnak vagy párkapcsolatnak vagy barátságnak a része. Ez az ő általános viselkedése az életben. Felsztárol, leértékel, elejt.

Meddig tudja fenntartani a traumakötést? BÁRMEDDIG. Valójában bármeddig. Nem akarok most belemenni ebbe a gondolatsorba, pedig amúgy érdekes lenne, hogy bár minden videó arról szól, hogy hogyan lehet véget vetni a traumakötésnek, szerintem az a rész is érdekes lehet, hogy hogyan marad fenn egy teljesen torz, beteg kapcsokat kb bármeddig. Hiszen a narcisztikus csűri-csavarja a valóságot, és bár hihetjük, hogy szenvedni senki nem szeret, de van aki a szenvedésen keresztül képes megélni azt, hogy él (ha fáj, akkor érzek, akkor élek, akkor jó ember vagyok) vagy a szenvedéssel azonosít dolgokat (a szerelem mindig fájdalmas, a kapcsolatok nem simák, a problémák normálisak, hogy vannak). Szóval vannak szar sémák, amibe ez pont beleillik. Arról nem is beszélve, hogy mint azt tudjuk, előfordulhat, hogy a narcisztikus csak a neki félelmetes intimitással fenyegető kapcsolatokban egy geci.

De a lényeg, amit egy videó kavart fel bennem. Nem szeretik az emberek, ha görények velük és fájdalmat okoznak nekik. Hogy ki hogyan viselkedik ilyenkor, az egy másik, hosszú téma. De alapjában véve azt gondolni, hogy ez jó, hogy az embereket így kell kezelni, az nem csak elég nagy faszság, hanem egy tök beteg szemléletmód, és ha te azt tapasztaltad az életedben, hogy ez működik, akkor te egy narcisztikus manipulációt használsz és nyugodtan kitűzheted magadra, hogy "geci". (nyugodtan írhatom ezt, úgy sem olvassák)

A traumatizáltaknak meg erőt, gyógyulást és boldogabb éveket!

[csacskamacskamocska]

Breadcrumbing

Egészen addig nem hiszed el, hogy létezik narcisztikus forgatókönyv, amíg nem látod legalább kétszer. A második ismétlődésnél csak fura dezsavű érzésed van, a harmadiknál már az, hogy: nem-hiszem-el-ez-tényleg-létezik!

A narcisztikusnak szüksége van forrásokra. Elsődleges forrásra és másodlagosra, biztosítékokra, hogy ha átmenetileg vagy végleg megszűnne a figyelem és a rajongás az irányába, (vagy gyűlölet, neki mindegy), akkor legyen mihez nyúlni. Mindig több vasat tart a tűzbe, de ezek nem nyílt dolgok. (aki nem járatos a témában, azoknak mondom, hogy az emberek nyíltak a kapcsolataik, barátságaik, emberi viszonyaik tekintetében. Szívesen felvállalják, megnevezik, egyértelműek és őszinték. A narcisztikus titkolózik, kavar, összeugraszt, elbizonytalanít, de ezekben a dolgokban te leszel a hülye, mert ő megindokolja, megmagyarázza, hogy miért van igaza. Mindig igaza lesz, mert logikus, és mert ismeri a gyenge pontjaidat.)

A vágy A narcisztikus horgokat dob be. Egyes kutatók azt mondják, hogy az erős, érdekes emberekre vadászik, mert őket "tönkretenni" élvezetesebb, erőteljesebb és hosszabb ideig ad izgalmat, de más kutatók szerint elsősorban az empatikus emberek vannak veszélyben mert ők könnyebben manipulálhatók. (itt mindenki felhörren, hogy na, ő nem! De ez a baj, hogy azt gondoljuk, hogy nem. Pedig de. Manipulálhatóak vagyunk.) A vágy: neki hogy hiányzik az életéből vagy a jelenlegi párkapcsolatából valami. A gyengédség, a csókolózás, az ölelés, összebújás, amikor megkenik egymásnak a reggeli vajaskenyeret, stb, stb. Sosem a szex. Az túl konkrét és nem a megfelelő emberek akadnak a horogra.

A segítő Azért lenne jó, ha Valaki (valójában neked szól) lenne neki, mert akkor támogatná őt, megtenné neki, kvázi segítene rajta/neki. Ez már kicsit célzottabban támadja a jószándékú, segítőkész embereket. Ha lenne valakim, akkor könnyebben emelnénk együtt a lófaszt a magasba. Vagy ő biztos segítene kontroll alatt tartani "valami tevékenység"-et.

A magány Egyedül fogok megdögleni. Már megírtam a végrendeletem, úgy sem lesz soha senkim. Ha infarktust kapnék, azért döglenék meg, mert senki nem keresne napokig. Én nem beszélek, beszélgetek senkivel Nincsenek barátaim. Nincs senkim.

Ezzel a három dologgal már biztosan van kapása. Érzelem és feladat, az összes empatikus megmentő már horogra is akadt, már csak a válogatás jön.

A narcisztikus nagyon jó emberismerő De nem úgy, ahogy mások, az ő fejében egy exceltábla van, amin kizárólag a gyenge pontjaid és a hibáid vannak felsorolva.

Szerelembombázás Érezni fogod az egymásra hangoltságot, az elismerést, a megerősítést. Nagyszerűek, okosnak, kivételesnek fogod érezni magad. Soha senki nem értette meg őt úgy, ahogy te. Sajnos az exe egy hülye/őrült. (aki ezt csinálta meg azt – ezzel bebiztosítva, hogy ezeket soha ne tedd/ne várd, akkor se, ha ezek amúgy alap dolgok).

Leértékelés Na, azért álljon meg a fáklyásmenet! Ő azért okosabb, ezt azért tudd, azért te ezt meg azt sem csinálod jól. Csak azért mondja, hogy fejlődj. Még olyan szakmai dolgokban is leértékel, amit évtizedek óta tanulsz/művelsz. Amiben korábban akár tanácsot kért tőled vagy elismerte a nagyszerűségedet. Lehobbizza, devalválja az összes tevékenységedet a cipőkötéstől a freskófestésig. Mindent.

Morzsázás Én összezavarásnak neveztem eddig, de a morzsázás nagyon jó kifejezés. Időszakos megerősítés a szakmai megnevezése. Random kapsz dicséretet/megerősítést és ezzel függővé tesz. Mert a szerelembombázás alatt az égben jártál, a leértékelés alatt a pokolban és a morzsázás alatt az életedet kitölti, hogy valahogy visszakerülj a szerelembombázás eufórikus állapotába, és mintha ennek az útját jelölné ki, amikor dob valami érzelmi alamizsnát. Majd mindjárt jó lesz... így kell csinálni, és akkor jó lesz minden. De ugyanaz a dolog két nap múlva felháborodást, hisztit kelt. Ugyanaz a dolog. Amikor ki akarsz szállni, dob egy nagyobb morzsát.

Hitegetés A morzsázással párban a hitegetés megerősít abban, hogy van mire várni, csak alkalmazkodnod, változnod kell, és akkor majd lesz minden. Elviszlek ide meg oda, majd együtt ezt meg azt csináljuk, jó lenne majd..., csak veled tenném/csinálnám, most nincs időm, de majd... Ha rajongsz a búvárkodásért, akkor a körül forog a hitegetés. Ha lószart gyűjtesz vödörbe, akkor a körül. Mintha egy közös álom valósulna meg, majd hamarosan.... Csakhát, soha. De te ezt nem tudod. (eldobás és hoovering (visszaporszívózás) ezt most nem fejtem ki, annyit csak, hogy a narcisztikus addig rángat, amíg el nem vágsz minden kapcsolatot vele. Mert minden kapcsolatát örökre használja a céljaira)

Ha látod is a forgatókönyvet, akár ismered az áldozatot, ne szólj neki. Ott, ahol ő van, amiben ő van, ott nincs értelem. Nem hinne neked. Csak azt bizonyítanád, hogy az exe egy őrült. Minden tetted bizonyítja az igazát. MIND.

Hogy miért? Mert ezeknek a dolgoknak egy része valami módon normálisan is megjelenik a kapcsolatokban. Az ember magányos, vágyakozik, elképzel, elgondol dolgokat. A kapcsolatok először a megismerésben vannak, a "te is én is" időszakban és a kapcsolatokat építik a közös tervek, közös jövőkép. A kapcsolatokban őszinték vagyunk, megmondjuk, ha valami nem tetszik, ha változtatni szeretnénk. Néha jobb, néha rosszabb napokat élünk meg együtt. Alkalmazkodni és várni is kell.

Miben különbözik akkor? Egy nap arra jössz rá, hogy az egész életed a narcisztikus körül forog. Várod, hogy jelentkezzen, várod, hogy örüljön, várod az elismerését, összetör a vita, a nézeteltérés, alakítod magad, hogy neki megfelelj, kontroll alatt tartod magad, nehogy lebasszon valamiért, elbizonytalanodsz a saját értékeidben, közben akarod, hogy végre igazán jó legyen vele, ahogy volt valamikor és amivel kecsegtetett és aminek te vagy az akadálya. Csak te.

És most azt gondolod, hogy ez veled nem történhet meg. Ha olvasod ezt a blogot, akkor de. Akkor te empatikus, érdeklődő és támogató típus vagy és ezeken keresztül manipulálható egy narcisztikus számára. Ott van melletted. Most várod az üzenetét.

[csacskamacskamocska]

Tudja/nem tudja elkerülöm

Csak pár gondolat a tegnapi posztomhoz:

A narcisztikus SZEMÉLYISÉGZAVAR is egy spektrum a rejtett narcisztikustól a mindenki által felismerni vélt grandiózus narcisztikusig. Az extrovertált, domináns embereket sokszor tévesen hisszük narcisztikusnak, a visszahúzódóakat sokszor tévesen nem gondoljuk annak.

Bárki viselkedhet alkalmilag vagy egyes reakcióiban úgy, mint egy narcisztikus. Ezért is dobálóznak annyit ezzel a címkével. De attól még nem az. Több dolognak kell együtt állnia egy szakember által kimondott diagnózishoz. De az is igaz, hogy nem jutnak el szakemberhez, így nekünk nem marad más, mint a találgatás. De azért ebbe gondoljunk bele: találgatás.

Néha eljutnak pszichológushoz, de nem azért mert felismerik, hogy valami baj van velük, hanem mert mondjuk depressziósak lesznek. Szóval a kényelmetlenség miatt, nem azért mert érdekelné őket, hogy másoknak mit okoznak. Nem érdekli őket. Nekik igazuk van.

Ritkán sikeres a terápia. „Okosabbak” a terapeutánál és ha a kényelmetlenség elmúlik, már tűnek is el, nehogy más dolgokat is megpiszkáljanak.

Alacsony az empátiás készségük. De kifelé képesek akár magas empátiát is mutatni, eljátszani. Hatalmas önsajnálat van bennük, ennek a kifejezése úgy tűnhet, mintha mély érzéseik lennének. Nincsenek.

Bár tudható, hogy sérült emberek, akik belül szeretetre, megértésre, kapcsolatokra vágynak, de SENKI, aki nem szakember, nem tudja őket meggyógyítani. A gondolat, hogy majd te gyógyultra szereted, az olyan mint azt gondolni, hogy te nem fogsz meghalni.

Ha tudja is, hogy narcisztikus, mert valami módon összeállt a fejében, nem érdekli. A saját létezését pontosan megfelelőnek tartja, mindenki más hülye, aki nem viseli el. Ő ilyen.

Többnyire nem tudja. Ami teljesen logikus, mindannyiunknak vannak részeink, amik számunkra nem láthatóak, nem tudatosulnak. Olyan részek is benne vannak ebben, amit önmagunk védelmében a pszichénk nem mér össze soha semmi mással. Lehasítja, betokosítja, elzárja, elfalazza. Az ismert gondolataink, érzéseink, motivációink, cselekedeteink, vágyaink, stb, stb egészével azonosítjuk magunkat – és tartjuk magunkat tökéletesnek. :) Amikor valamiben nem tartjuk magunkat tökéletesnek, akkor az olyan dolog, ami NEKÜNK kényelmetlenséget okoz. (ebben nem különbözik senki a narcisztikustól) Ha nem okoz kényelmetlenséget, nem tartjuk hibának. :D Ez is nagyon logikus, ezért is nagyon sokfélék az emberek. Ugyanarra a dologra lehet valaki büszke, valaki más meg szégyelli és túladna rajta. :)

Ha nem kell velük élni, együtt dolgozni, akár élvezhetjük is a narcisztikus személyiségzavar pozitív hozadékait. Mert a figyelem és grandiozitás vágyuknak lehetnek a közönség számára pozitív hozadékai. Lehet pl kíváló színész, nagyszerű tudós, akárki. Mit tudod te, hogy mit művel a kapcsolataiban?

Elkerülni hogyan lehet? Erről rengeteget írnak a segítő csoportokban, ahogy az egész témáról is. Én alapvetően azt gondolom, hogy az önismeret sokat segít, mert nem véletlenül kerülünk bele ebbe az örvénybe. A saját problémás részeink okán leszünk áldozatok. A túlzott empátia, túlzott elfogadás, engedékenység, konfliktuskerülés és önértékelési zavar jellemző. Nem ellenük kell védekezni, mert az valóban egy félelemmé, paranoiává válik. Egyszerűen közelebb kell meghúzni a határt a saját érdekeinkhez. Ez kicsit viccesen hangzik, de próbálom jól kifejezni. Fel kell ismerni hamar, hogy nem jó, nem élvezem, nem tetszik, és akkor nem engedékenynek lenni, hanem elköszönni. Mivel a lovebombing idején minden nagyon szuper, ez nem könnyű, de VALÓJÁBAN már ebben az időben is ott vannak a jelek, csak hatalmas pozitívumok takarják el, szoktatnak hozzá az ő világához. Leegyszerűsített példa: minden fantasztikus, épül a kapcsolat, teljes flowban vagy, és hopp, két napig nem jelentkezik. Aztán igen és ad egy hatalmas rózsacsokrot (bármi pozitívumot). Két napig úgy gondoltad, hogy ez valahogy nem okés. De a "rózsacsokor" miatt elfelejted a két nap várakoztatást. És természetesen van magyarázat, mindig mindenre van magyarázat, és a magyarázatból mindig az derül ki, hogy te vagy aki rosszul gondolod, rosszul értékeled, rosszul érzékeled és hülye vagy, ha mást gondolsz, mint azt, hogy neki igaza van. Vagyis minden negatív élményed után azt fogod gondolni, hogy hülye vagy, hogy ezt gondoltad. Ez nagyon erős figyelmeztető jel. Jó kapcsolatban nem magyarázatokból jövünk rá, hogy felesleges volt az aggodalmunk, a félelmünk, hanem a kölcsönös változásból. „– Szétizgultam magam, hogy nem jelentkeztél. – Sajnálom, rosszul alakultak a dolgaim. De majd figyelek rá, hogy legalább egy sziát mondjak, ha az téged megnyugtat. :)" helyett egy narcisztikus „– Szétizgultam magam, hogy nem jelentkeztél. – Megőrültél? Annyi dolgom volt, azt se tudtam ki vagyok, kurvára nem volt időm rád. Ne csináljunk már ebből drámát!"

Nagyon kedves, odaadó emberek is kelthetnek bennünk ellenérzést. Azzal sincs baj. Nem kell megerőszakolni magunkat. Hallgassunk a belső hangra. Ha azt mondja menekülj, akkor menekülj, mert nem állsz készen arra az emberre. Ha azt mondja próbáld meg, akkor próbáld meg, majd szól, ha menekülj. Ezek a dolgok változnak. Épp a napokban oldottam fel valakit a blokkolásból, akit eddig szívből gyűlöltem. Rájöttem, hogy semmi bajom vele. Semmi olyan, amit másnál ne tolerálnék. Akkor mi is a baj? Hogy egy játszma része volt. És a blokk feloldásától kisimult a bensőm, a belső igazságérzetem. De ez már egy másik történet. Csak hallgasson mindenki a belső vezérére. Mert akkor, ott, éppen arra alkalmas, arra érett, az szolgálja őt. A bevállalt szar is. De ez is egy másik történet. :)

@alyrarkhon @sisylvietta @oldmacykerenew @newlifeprojects

[csacskamacskamocska]

Csak halmozódnak a megválaszolatlan kérdések

Még mindig vannak logikai gubancok, amik rettenetesen zavarnak. Ezért nem tudom letenni a témát. A legtöbb pszichológus, aki a narcisztikus és pszichopata témával foglalkozik, az elmond egy saját verziót, ami klisékben hasonlít, de részleteiben tök más, és végül úgy tűnik, hogy bárki lehet az, nem lehet pontosan megmondani, csak egy terápiában, hogy valaki narcisztikus. Amúgymeg csak szenvedünk tőle – HA KÖZEL VAN. Távolról nem annyira borzasztóak ők, hiszen akkor csak a hamis szelf látszik, ami akár megnyerő is lehet, vagy esendő, szegény én is, imponálóan határozott, vagy intelligensen éleslátó. Vagyis mi mindannyian egy rakás narcisztikust dédelgetünk, például a tumblin, akitől más vagy mások meg szenvednek, mert a barátjuk, családtagjuk, kollégájuk. Ez jó szarul hangzik. De nem tudjuk kik ők. Mert valójában kaméleon. És vadászik. A lelke mélyén lenéz mindenkit, azokat leginkább akikre hatni tud. De közben szüksége van rájuk, rátok, ránk. Ezért aztán helyezkedik, alkalmazkodik, alakítja a külvilág felé mutatott arcát. Seggfej ő vagy narcisztikus?, mikor passzív-agresszív valaki?, mikor bánt tudatosan?, mi ami a saját felelősségünk és mi a másiké?, verbális, lelki, érzelmi bántalmazásban nem áldozat, hanem inkább elszenvedő az ember, ugyanaz másnak meg se kottyan vajon?, és tudják-e ők hogy bántanak?, és hogyan boldoguljon el az ember azzal, hogy a kívülállók számára a narcisztikus normálisnak tűnik, miközben bántalmazó?. Önigazolás a saját hibáinkra a másik ember hibáinak keresése vagy az önvallomás és a tisztánlátás része?

5 biztos pont, hogy megállapítsd, hogy valaki narcisztikus-e. 8 pont, 11 pont, ezt kérdezd, hogy megtudd, ha ezt látod menekülj! És mondják, mondják, de nem érzem a tisztánlátást. Nem szakemberek csak azok foglalkoznak a témával, akik érintettek. És tanítanak, oktatnak, olyan emberek, akik egy valaki könyvét elolvasták, és az alapján úgy gondolják, hogy tudnak segíteni másoknak. Sokszor valóban tudnak, mert sokszor csak egy kéz kell, ami vezeti az áldozatot. És az elméjét, hogy megértse és újrarajzolja a rendszert. Miközben olvasom, hallgatom ezeket az anyagokat, sokszor ellágyulok, annyira megsajnálom a másik embert. A kurva narcisztikust. A szenvedése miatt, aminek már nincs is tudatában, még a szenvedését is elrejtette, eltagadja önmaga elől vagy felhasználja a céljaira. Szóval, hogy ne sajnáljam őt, és gyógyítsam magamat, elkezdtem írni egy folyamatosan bővülő listát, azokról a mondatokról meg helyzetekről amik megsebeztek. Ezekben nincsenek benne azok a dolgok, amik be nem teljesült vágyak vagy sima udvariatlanságok. Azok kerültek bele, amit ha elmesélek másnak, akkor az a fejét fogja, atyaég, ez micsoda tiszteletlen és szeretetlen dolog. Micsoda geciség!

Hogy a sok személyes nyavalygás mellett adjak valami új infót is: Többnyire tudja, hogy mit csinál, de nem bírja nem csinálni. Éretlen, elakadt ember. Nehéz beleképzelni magunkat, hogy abban a lelkiállapotban van, amire mindannyian emlékszünk gyerekkorunkból. Ne vakard le a vart! És nem tudod nem levakarni. Ne piszkáld az orrod! És nem tudod nem kibányászni a zavaró beszáradt taknyot. Öntudatlanul piszkálod a sebed, az orrod. Tudod mit csinálsz, hiszen a te kezed csinálja, tudod azt is, hogy nem kéne, de nem bírsz ellenállni a belső késztetésnek. Ami nyilván kielégít valami öntudatlan belső igényt. És emlékszel rá, hogy ez valami fura állapot. Nézel magad elé, nem is vagy jelen, a kezed meg csinálja. Képzeld el, hogy egy narcisztikus számára ez hasonló. Nem tudja nem csinálni. Annyira mélyről jön. Sémakémia – most ez foglalkoztat leginkább, mint a továbblépés fontos része. Hogy többet ne kapcsolódjak narcisztikus férfira.

[csacskamacskamocska]

Nem narcisztikus és még mi nem és mi igen

Most már tényleg felbaszódom rajta, hogy mindenki narcisztikusnak van mondva, aki nem szimpatikus valakinek. Ez a szóhasználat most már a használót járatja le, mert felszínesnek és tudatlannak tűnik tőle.

Ezek a gyorsan összekapkodott tulajdonságok külün-külön nem igazolnak semmilyen személyiségzavart! Még több együttes megléte esetén is szakember dolga eldönteni, hogy diagnosztizálható-e valami személyiségzavar. Magabiztos, határozott, énközpontú, extrovertált, hangos, erősteljes egyéniség, hajlíthatatlan, konok, akaratos, kritikus, kíméletlen, nem érzelgős, cinikus --- nem feltétlenül narcisztikus, nagyobb valószínűséggel nem az. manipulatív, érzelmi/anyagi kárt okoz, hazudik akár érdek nélkül is, szórakoztatja más szenvedése, önsajnáló, az akaratát bármi áron megvalósítja, képtelen a valós együttérzésre bár képes színlelni, felhatalmazottnak érzi magát, sznob, fizikai agresszióra is képes, mert neki jogában áll, untatja minden ami nem róla szól, szerinte a világ mindig őt támadja --- nagy valószínűséggel narcisztikus

zárkózott, nehezen oldódik, akaratos, cinikus, érzelgős, de nem empatikus, nem szereti a fizikai kontaktust, távolságtartó, ideges, kényszeres, környezetével konfliktusos, magamutogatása "rejtett" --- nagyon is lehetséges, hogy narcisztikus

zárkózott, nehezen oldódik, rosszul kommunikál, nem empatikus, nem önzetlen, nem segítőkész, kényszeres, lobbanékony --- nagy valószínűséggel nem pszicho vagy szociopata, más problémái vannak

Erőszakos, agresszív, ha ellenállást érzékel, az agresszivitás és az erőszak szórakoztatja, szabályokat nem tartja be, a következmények nem érdeklik, érzelmekből a dühöt érzi leginkább, szeretetre, empátiára nem képes, de ha intelligens valószínűleg megtanulja a megfelelő paneleket, beilleszkedni nem akar, hogy kívülálló azt nem érzékeli, bárkit és bármit felhasznál a céljaira vagy akár csak az unalma elűzésére, gátlástalan --- valószínűleg pszichopata

És akkor még nem beszéltünk a felnőttkorban diagnosztizált autizmusról/aspergerről ami szintén hoz a fentiekből egy csokorral, és még ki tudja mi minden amiről én sem olvastam még.

Remélem látszik ebből, hogy nincs olyan ember, akiben semmilyen negatív jellemző vagy személyiségzavarra utaló dolog ne lenne vagy lehetne. Hogy ebből mit érzékelünk és miként ítélünk a másik emberről, az nagyobbrészt attól függ, hogy mi magunk mire vagyunk érzékenyek, miben vagyunk sebezhetőek.