Azt mondtam
nem szeretem már. És volt is olyan. Magam sem tudtam sokszor, hogy hol vagyok a szerelem-félelem-düh-ragaszkodás-vonzalom-féltékenység-szeretet hullámvasútján. Jah, hát bent ment a hullámvasút a mesealagútban, ahol mindenféle félreérthető dolgok voltak. Ha most feladod, nem tudsz megszelidíteni, meg senkivel sem beszélgetek rajtad kívül és fontos nekem ez a kapcsolat meg kedvellek, és mellette a sok ne, ne, ne, ne közelíts! Hát meg kellett bolondulni és végül azt mondani, már nem vagyok szerelmes. Ki az a hülye amúgy, aki szerelmes valakibe, aki bántja és akinek ő nem kell valójába? Mondanom kellett, hogy már nem, hogy ne szégyenkezzek azon, hogy amit teszek minek túnik. Hogy mondhassam amit gondolok, amit mondanék egy barátnak is. Tehessem amit szoktam amúgy is és ne érezzem úgy, hogy egy vagyok a valamiféle rajongók közül, akit azért tart maga mellett, hogy legyezgessék a hiúságát. És próbáltam is rendbetenni a gondolataimat. Nem szeret, használ. Nem szeret, csak megszokott. Nem szeret, csak epizódszereplő vagyok. Nem szeret, nem szeret, ne felejtsem el sosem! Tulajdonképpen bejött. Mert nyugodtabb vagyok. Mert a "már nem vagyok szerelmes" tábla mögött lehetek az, aki vagyok. Mondhatom, hogy jól néz ki, mondhatom, hogy ügyes, hgy okos, mert az. Mondom én ezt mindenkinek, akiről azt gondolom. Szerintem ez minden kapcsolatban fontos. Szerelem ide vagy oda. Amúgy sem tudom, hogy mi is a szerelem. Kutatom, keresem, de nincs válasz. Csak telik vele az idő. Szóval, nem tudom, hogy mi nem vagyok már vagy mi vagyok mégis. De már nem akarom elmondani neki, hogy szeretem és meg tudom állni, hogy írjak neki, akkor is, ha nincs mondanivalóm, csak azért, hogy válaszoljon, hogy halljam a "hangját". Van amit nem tudok megállni még mindig, és az nem tesz jót nekem. Úgyhogy néha muszáj absztinenciát tartani, hogy ne sodorjon el megint az a másik érzés, aminek ebben a kapcsolatban nincs helye. Meg a harmadik, aminek semmilyen kapcsolatban nincs helye. :/ Hogy le leszek én ezért baszva! :(
