#10-30

[thegeniusidiotnstickmerchant3728]

How many followers do you think prev has?

1

1-5

5-10

10-30

30-50

50-100

100-150

150-200

200-400

400-700

700-1000

>1000

Voting ended onApr 27, 2024

[jensenacklesmybeloved]

[discoballr]

kruppboose propoganda 💚 if that kruppmaxxing account sees this it’s for you I’m your biggest fan

[doodlzcat]

Happy gay month cuz u know u gay and stuff

[csacskamacskamocska]

Kondicionálás

Valószínűleg nincs egyetlen önálló gondolatunk se.

Erre jutottam ma hajnalban. :D

Valószínűleg az egész életünket úgy éljük le, hogy egy jól behatárolható gondolatkörben mozgunk. Ezért is nem tudják az emberek megoldani a problémáikat. Akkor is egy behatárolt gondolatkörben mozgunk, ha azt hisszük, hogy mi nem.

Az életünkben azok a dolgok, amiben bombabiztosak vagyunk, valószínűleg tévhitek sokasága. Az a legfőbb tévhitünk, hogy azt gondoljuk, hogy tudjuk a dolgokat, és aztán ölni tudnánk az igazunkért. Pedig tévedünk.

Kellenének ehhez magyarázatok meg részletezés? Amúgy ezeket már valószínűleg az írásos emlékezet óta elképesztően sokan megállapították, és ha lenne időm meg türelmem híres tudósokat meg filozófusokat olvasni, akkor mutatósan idetehetném, hogy ahogy már XY görög faszi is megmondta... Csakhát, engem leblokkol, ha nem magam jövök rá valamire a magam keretei és érdeklődése folyamán. Csak az érdekel, hogy akiket ismerek, azok élete miért éppen úgy alakult ahogy. Ilyen valós dolgokon keresztül tudom bogozgatni azt, hogy vajon hogyan működünk.

Hogy nincs saját gondolatunk (és cselekvéseink se, nyilván) ez ijesztő is meg nem is. Azt hiszed te határozod meg mit engedsz magadhoz. Azt gondolod, hogy döntések sokaságát hozod a saját életedről. Mert nem emlékszel, és fogalmad nincs azokról a dolgokról, amik meghatározzák a gondolataidat. Hogy ezen a pszichoanalízis tud-e változtatni, hát, nem tudom. Talán csak úgy lehetne, ha egészen extrém dolgokra is azt tudjuk mondani, hogy „tegyük fel, hogy igaz, és induljunk el ezen a fonalon”. De akkor tényleg úgy csináljuk, tényleg hinni kell benne, hogy az a dolog igaz lehet. (éééés el is jutottunk ahhoz a körhöz, ahol fejben dől el minden)

Nem ugyanolyan képességekkel születünk, de átlagosan mégis ugyanolyan képességekkel. Talán mint egy számítógép, amiben egy újabb proci és egy újabb procihűtő növeli a teljesítményt, de a hétköznapi életben a felhasználó lassúsága miatt egy szint felett ez teljesen lényegtelen. Uh, nem megyek el ebbe az irányba, bár most a gépek vagyunk gondolat inkább vicces mint ijesztő. Energiatakarékos kis primitív robotagyunk van.

Az, hogy mire emlékszel, az nem azonos azzal ami meghatároz. Még az sem biztos, hogy amire emlékszel, az jelentős. És az sem biztos, hogy igaz. (ez egy másik hosszú téma)

Minden, ami valóban meghatároz téged, az úgy épült be a személyiségedbe, hogy fogalmad sincsen róla. Szerves része az énednek, önmagadnak tartod, soha meg nem kérdőjelezed, soha nem gondolod, hogy az nem te lennél.

Vagyis, persze te vagy, hát így építetted fel magad morzsáról morzsára megismerésről megtapasztalásról és tévképzetekről tévképzetekre. Mert nem te értelmezted a világot, hanem a körülötted lévők. Hogyan értelmezted volna? Csíra voltál. Adatéhes kis gép.

Na, nem is mondom tovább, tudom olyan ez az egész mint egy részeg filozofálás, de valójában iszonyatosan felszabadító.

Ez vagy te, ez vagyok én, ilyenné váltunk, és ha megszakadunk az erőfeszítéstől, ha égig ér a hiszti, akkor is csak járunk faltól-falig a ketrecünkben, max tágítgatjuk a rabság kereteit és küzdhetünk azért, hogy valamiben kiválóbbnak érezzük magunkat, valami képességünket vagy tudásunkat kicsiszoljuk, de még ez az igény is valami régi program, ami olyan teljesen hétköznapi faszságon keresztül épült ki, hogy anyád hogy rakta eléd a reggelit és hogy igazította a bögre fülét a kezed felé. Aztán meghalunk és kész.

Még az önreflexió is csak oda enged betekintést, ami nem okoz túl nagy energiavesztést. Nihilista jó reggelt! :D

[fearless-man]

[stitch-by-gentle-stitch]

//21. 7. 17.