#12-18

[csacskamacskamocska]

[j-r-macready]

EF18 A 12-18 C15-60 ALA12 Volkel juin 2007 by paul SCHALLER

[ranbydoghair]

Loki - Garden of the Gods

[csacskamacskamocska]

Kis lángon, gyöngyözve

Még korai az év végi elszámolás, de sok év óta ez az első igazán boldog évzárás (hacsak addig meg nem basz az élet, de már reménykedjünk, hogy csak nem). Vannak persze benne furcsaságok, mert itt ülök, az íróasztalom fele lebontva, a ruháim halmokban tornyosulnak a kanapé egész felületén, könyveim derékig érő tornyokba rakva, kacataim dobozokban a konyhai cuccokkal együtt, a konyha közepén építési hulladékok – amikről még nem is tudom hova teszem, az új könyvszekrényeim lehet, csak karácsony után érkeznek meg, függő hivatalos ügyeket kellene intéznem, és akiről azt hittem, hogy jóbarátom, az jóideje úgy viselkedik, mint egy címeres fasz. Mondjuk ez utóbbi nem újdonság, ahogy a ruhahalmok sem, csak az ruhakupacokat a pokrócságnál könnyebb kezelni. ÁM valójában tök jól érzem magam. A lakás már csak arra vár, hogy pakoljak, pakoljak, pakoljak, takarítsak. Ez igazán nem függ senki mástól, csak tőlem. És amikor csinálok bármit, akkor virágok nyílnak a lábam nyomán minden annyira kurvára jó érzés, és olyan látványosan halad, hogy gyönyörűség nézni. Még sosem tetszett ennyire ami kibomlott egy ilyen átalakításnál. Lehet, hogy azért mert nekem fontos emberekkel nem kell közben csatákat vívni. De talán nem is ez, ami örömmel tölt el, hanem az a két projekt aminek a tervezése kitölti a maradék szabadidőmet. A napokban meséltem egy ismerősömnek, és meglepett, hogy mennyire belelkesedett rajta. Sosem láttam még ennyire pozitívan nyilatkozni valamiről. A lényeg, hogy megvan egy-másfél évre a fő irány, viszont sikeresen magam mögött hagytam azokat a dolgokat, amiket eddig mázsás koloncként cipeltem. Aztán ott vannak a ledepózott vázlataim is, amiket meg kell írni. Azon a vonalon is felszabadult valami görcs. Nem kell se legyőznöm másokat, se megfelelnem egy konkrét valakinek, csak élveznem kell az írással járó munkát. Ideje a mások fikázását és az összeméregetést is magam mögött hagynom. Nem én vagyok. Ez a harmadik projekt. És van negyedik is. Van ötödik is, azon kicsit azért rágódom. Valójában egy se új, csak mostanra kiforrta magát és a homályos "ezt is lehetne" dologból valami erőteljesebb lett. És Olaszország sincs elfelejtve, de nem ám! Azt a kalandot még végigcsinálom, mint egy felújítást. Mi bajom lehet? Valahogy csak meglesz! Olyan sok évig volt annyira szar, és borzalmas volt az a bénultság és a késztetés, hogy megfeleljek másoknak. Fogalmam sincs, hogy mindez hogyan vált semmivé csak azt tudom, hogy nekem most jó. "Ahogy öregszem, egyre inkább válok azzá az emberré, akinek mindig is lennem kellett volna."

[csacskamacskamocska]

Írtam

egy hosszú bejegyzést, eggyel több a draftba. Draft. Nem is rossz könyvcím ki nem mondott igazságokról amiknek érzelgőssége cinizmusba van csomagolva. Nagyon hiányzik az írás. A blogolás érzelmileg segít, de az írás az más, az tudatos, az figyelmes, olyankor az ember vezeti az agyát, a gondolatait, nem csak leereszti a felesleget. A blogolás játék. Az írás akar tőlem valamit. És hónapok óta akar tőlem valamit csak nem érek rá bízva benne, hogy ez egy olyan kapcsolat amit némi szünet nem szakít meg, de közben félek, hogy de. Már nem tudom hogyan kell szerelmesnek lenni, már nem tudom hogyan kell szexelni és félek, hogy ha nem csinálom, azt is elfelejtem hogyan kell írni. :(

Fogalmam sincs mit érzek. Ez a kivételes alkalom, amikor magam sem tudom. Eh, a nemtudomok alatt mindig van egy dolog amit az ember nem akar kimondani vagy nem meri elengedni a pórázt. Igen, akkor ott, abban a pillanatban kellett volna elengedni a pórázt és üvölteni és sírni, és ráborítani mindent és elküldeni a halál faszára és kiborítani minden igazságot mindegy hogy kit sebez és ki vérzik el benne. Akár én is. Nem tettem. Már mindegy miért. Így aztán már nem is fogom. Így múlik ki a dolog szépen csendben, udvarisa mosolyok közepette. Mert tiszteletben tartom a másik embert vagy csak mert elmulasztottam az alkalmat. A napokban a gyerekeimmel kapcsolatban jöttem rá, hogy a gyereknevelés sarokköve a dühroham, hiszti és számonkérés. A gyerekek akármit megcsinálnak, hogy ne legyen balhé. Én meg elbasztam mert az elfogadásra, együttműködésre, megértésre építettem. Így semmit sem csinálnak meg amihez nincs kedvük viszont bármikor beülnek a szobámba beszélgetni velem függetlenül attól, hogy ráérek-e. Jól hangzik, ugye? Csak szólok, hogy ennek az ára nagyon nagy! A kapcsolatokban ugyanezt látom. Sok férfi bármit megtesz a hisztis felesége kedvéért, csak ne legyen balhé és a saját nagyszerűségükként értékelik a békét, nem úgy, hogy be lettek csicsklítva. Biztos olyan családban nevelődtek. Én mindet elbasztam. Kapcsolatokat, gyereknevelést, még a kutyáimat is. :D Talán csak szomorú vagyok, hogy ami nekem érték az másnak nem az. De nem, rosszabb. Én erre a barátságra büszke voltam. Akkor ez inkább megszégyenülés. Olyasmi, mint amikor iszonyatosan boldog az ember mert valami olyan márkás cuccot turkál amit soha a büdös életben nem tudna megvenni az eredeti árán. Aztán jön valami kolléganő, az ujjai közé csippenti a ruha sarkát és megkérdezi, hogy “turkálós?”. És te rájössz, hogy a baj az, hogy sosem feltételeznék rólad, hogy egy eredeti izét vettél, úgyhogy hirtelen nem csupán egy csóró csaj vagy, aki turkálóból öltözködik, hanem egy majom, aki azt hiszi, hogy ez nem látszik.

[giftofgabber]

My nbsp’s (non-breaking space) nbsp(s) are uncomfortably hung-loose (and) swinging freely (between) “12-18”

[pawpoo]

Alright, so I know my last (and first) post was kind of a lot. Know that I've had about a decade of counseling since then, and that I'm in a better place now. I think why I reacted that way was because of a domino effect. Going into an event with no real goal, and then after everything starts failing one problem after another, by the end of the process I think I realized, hey man, I didn't really accomplish anything.. So when I said that I was reckless in this faze of my life, I mean it. I was vapping the most expensive e juice, and at a heavy count (17n). Ntm I got totally trashed the night before on yagar bombs after enjoying a couple cocktails in the lobby. Like literally blackout drunk bro. I missed the Monstercat show because I didn't even realize it was going on, that's how wrekless 21 year old me was. Like if we are going to meet puss to be friends with we cant get so fucked up that we don't even know dance is going on. I really think tho that missing darude, and getting detained for no reason is the final 2 dominos, and at some point you have to realize the tears will fall aswell. I think the worst part was not really meeting anyone that I measure up to. Wether it be to just be friends, or to actually try to create a real relationship with.. also you have to acknowledge that my home state is really unfair to males. All my growing up I'm literally stuck having to do all my sister's chores while she studies to get into an ivy league school. How is that fair? What about know 12 years later? How when really what I need is a neighboring eSports lounge, and pickleball court, but instead I get a horse riding school. I'm going to tell you right now that horse riding is something little girls fantasize about. My family owns a horse ranch, and I will tell you, the only ones that go out on the horses are the chikas. Bro do you understand that I have a cock and balls?.. I've never one time ridden a horse, and I don't plan on ever doing so. They are terrible for the land, and worse for the health of the family. Bro lit needed an eSports lounge adjacent to a pickleball court, but these mother fuckers are a bunch of self righteous feminists. Don't hold into account that I know all real women want is equality, so I ma be honest, I can do just about any type of woodsman work. From clearing brush and pick axing thistle, to filling logs, and chopping the wood. I can start and maintain a furnace at the ripe age of 15. I think the only thing I didn't do was operate a jack hammer. I remember I used to have to catch giant white rock and move railroad ties. Digging fense holes is a one man job, holding a picket isnt. Going into the basement sometimes requires a screwdriver idkw. The worst are the thistles, they really hurt, but in reality it seems like mother nature is never on your side out there. Every now and then, I used to have to pick up garbage all over the street because a bear got into the receptical (sometimes dipers). Mowing lawns and weed whacking is really easy, compared to power washing the decks. And then putting fresh stain on. I really did hate cleaning the bathroom tho, since my sister did not have good ediquite.(Tampon galore) I think the worst part is that, that house burned down a few years ago, and the entire lot was destroyed. Or that I did most the work while my dad was getting drunk off his ass, and my sister stold meals while studying for the ivys. It didn't even matter, she never thanked me, he never thanked me. Maybe that's why in my reckless mid 20s I attempted to take my own life. If your just going to act like I'm a dumb ass, and not give me the proper outlet, how can you not at least give me the gratitude of satisfaction. 2 run aways later, I finally realize what it was pissing me off this whole time. Bunch of ungrateful horseshit. Feminist props will only get you so far, but in reality you have to understand that ain't no one wanna be bossed around by a sister... Clearly.