Ostoba
Elhagytalak volna, nem hagytál, Elhagytál volna, de már a gondolattól is megfagytál. Mosolyom egyedül didereg a szíveden, Mosolyod halvány, sosem volt, szívtelen. Soha ennyire még nem vágytam senkit, Soha ennyire még nem utáltam semmit. Ha volt is jó szavam rá, az magyar volt, s nem értetted, Ha volt is jó okod rá, csak tettettem, hogy megértettem. Szerettem a Mersey-t, imádtad a Balatont, Melletted minden perc csak egy ostoba kaland volt. Egyszerre voltál nekem a tragédia és a csoda, Mi köztünk történt, úgysem fogják megérteni soha.







