Ült ott mellettem, szuszogását hallgattam,
S rájöttem, itt az idő, hogy bevalljam.
Ült ott mellettem, kezét kezemre képzelem,
S rájöttem, hogy megint szerelembe eshettem.
Ült ott mellettem, én hittem, történhet valami,
S elkezdtem magam álomba ringatni,
Ült ott mellettem némán, szavak nélkül,
S tudtam: a sorstól ezt kaptam végzetül.
Ült ott mellettem, néha szólt vagy csak nézett,
S gondolkodtam: mulandó-e ez az érzet?
Ült ott mellettem, szívverését éreztem.
S rájöttem, milyen nagyot is vétkeztem.
Ült ott mellettem, viszonzatlan talán ez a szerelmem.
De mégis mindennél jobban szeretem.
Ült ott mellettem, fáradtan dünnyögte nevem,
Miközben én könnyeimmel küszködtem...












