Ülök a konyhában, kortyolgatom a gintonicomat a melegszendvics-illatban meg háttérben a 30y-nal. Már egészen sötét van odakinn, napok óta esik, nincs is semmi, ami átmelegítené a lelkem, az első whiskey-kóla is csak tűzoltásnak volt jó. Nem tetszik az íze, ez nem_az_a_whiskey, amit még én is szeretek. Nem tetszik, ahogy elegyedik a kólával, ahogy korbefutja a nyelvem és lesiklik a torkomon.
Úgy érzem, megérkeztem oda, ahol tudom, mit akarok. Tudom, hogy nem ezt és nem így. De nem látom a következő kereszteződést, bár most biztosan lefordulok a következő lehajtónál, akármi vár is rám azon az úton.
Nem tudom, milyenek lesznek a kanyarok, hogy mennyi kátyú lesz majd - mert biztosan lesznek-, de abban biztos vagyok, hogy messze kerülök ettől, ami már régen nem jó nekem és közelebb visz oda, ahol boldog vagyok











