Ablak
Tudom, hogy ismersz engem.
Ott vagyok az utcán, a buszon, a házban
Látlak téged én, de nem érthetlek meg,
Te én vagy, s én elvesztem, te mégis repülsz, nem ismersz.
Rám találsz, és hullunk együtt a mennyektől a falevelekig,
Várjuk, hogy lássuk s szivárványt, a kicsiny törött madárszárny
küzd értünk és eldob mégis, mert nem ismer
Te tükörbenézel, s rám ismersz, napfény, villanás, viszlát.
pillangók vagyunk














