Jók a perszonál posztok
Nem írtam már ezer éve ide...de nézzétek el nekem; már nem itt élem az életem. Persze nem arra kell gondolni, hogy éppen tapírra vadászom az andokban ujjatlanban...de azért elvagyok. Anno, amikor posztoltam sokat, órákat döglöttem a gép előtt a tumblit görgetve. Akkoriban lett 60 followerből kb 160. Persze akkor sem fan service-kedtem meg ilyen baromságok. Csak akkoriban felszínre került az a Máté, aki negatívabb, de egyben mélyebb is. Most meg relatíve-felszínes Máté el van vígan, mint a befőtt. Meg mellette van ugye pár blog, melyeket csinálgatok...és pillanatnyilag is azon agyalok, hogy kéne mégegy. Igazából csak annyit akartam mondani, hogy:
Néha össze fogom szedni magam, és írok valami perszonált, mert most néztem egy ismerősöm tumbliját, amiben szinte csak magáról, és az élményeiről ír...és bazze...tök jó!
Szóval UPDATE!
Időközben felvettek pszichológiára, holnap megyek is beiratkozni...fosok az új környezettől, mert tudom, hogy nem kéne intovertáltkodni, de az extrovertált szociopata énemet meg tökre nem bírom. Mindenesetre ideje csinálni valamit, amin nem találnak fogást az olyan emberek sem, akiknek az egyetlen felém intézett kérdésük az, hogy mit tanulok. Közben megnőtt a szakállam, de zavart, ezért levágtam (fun fact) Asszonyról meg nem írok semmit, mer tudja, h posztolok, és már tuti előre csámcsog, hogy mennyi szaftos cucc lesz róla itten...höhöhö :D