Semmiből valami
(Ne olvasd el! Ez egy tök uncsi bejegyzés arról, hogy megint belekezdtem valamibe) Azt hiszem, mindig büszke voltam rá, hogy képes vagyok erre. Hogy gondolathömpölyökből végül valami kézzelfogható dolog legyen. És amikor az ember elkezd hinni a saját képességében, akkor egyre inkább megerősödik a dolog. Aki képes egy vödör betonból színes madáritatót készíteni, az házat is tudna építeni a saját két kezével. Vagy bármit. Akinek van mersze középkorúan belefogni valami újba és sikeresen veszi az akadályokat, abban rengeteg kraft van. Csak azt kell megtapasztalni, hogy kitalálom-megcsinálom-elégedettvagyok, hogy ez a dinamika bármire ráültethető. Jóóóó, meg a korlátok tologatása, az fontos még. Mert az ember maga állít korlátokat saját maga elé. Elgondoljuk, hogy mit lehet és mit nem lehet, és azt el is fogadjuk és kizárólag az adott korlátok közt tudunk gondolkodni. A semmiből valamit dolog nem varázsütésre megy, hanem rengeteg okos, odafigyelő munkával. Kibaszott sok racionális megoldással és felnőttes megküzdéssel. Csak az állandó, hogy az ember hisz magában, hogy van ez a képessége, hogy tud a semmiből valamit létrehozni. Ha vállalkozást indítasz, legyen legalább 1, de inkább 3 évi tartalékod, amiből finanszírozod a vállalkozásodat amíg beindul. Mert 3 év kell hozzá. Tudnod kell, hogy sok melót kell belerakni, időigényes lesz és még ha szívszerelemből indul is, minden részét üzletszerűen kell kezelni. Nekem amúgy ez a legnehezebb, mert képes vagyok azzal indítani, hogy mi mindent adok ingyen, ajándékba, hogy a látogatóim meg vásárlóim jól érezzék magukat. Kiépíteni a "csapdát", hogy az emberek örömmel fizessenek valamiért, az az üzleti gondolkodás magasiskolája. Ebben nem vagyok annyira jó. Ezért is kell az idő, hogy az ember kipuhatolja a saját vevőkörét és tudjon stratégiát módosítani. Anyám mindig azt mondta, ne kezdjek másokkal vállalkozásba mert közös lónak túrós a háta. Barátságok mennek tönkre a pénz körüli vitában. Rokonok képesek meglopni egymást egy közös vállalkozásban. Mégis bízom. Az ellenpéldák miatt. Tisztán lefektetett keretek, jól körülhatárolt feladatkörök, átlátható gazdálkodás. Megvívott csaták. Jó, kell egy megfelelő morális szint is, ezt nem tagadom. (legutóbb a Nagy Költő nyúlt le tőlem egy projektet, tényleg csak pislogtam, hogy mi a fasz van. Annyira mindennapos a lopás, hogy az elmúlt 4 évben 4 ilyen alkalom volt, amikor csak néztem és nem hittem el, hogy az történik, ami) A barátság kellemessé teszi a munkakörnyezetet, a dokumentáció meg biztosítja ezt hosszútávra. Ez az a rész amit nem szabad elnagyvonalóúskodni, én ezt tapasztaltam. Amúgymeg, eszméletlen izgatott vagyok! (mondtam az elején, nem?)
