they say heaven hath no fury like a woman scorned and baby, hell don't scare me, i've been times before

seen from United States
seen from United States

seen from United Kingdom
seen from United States

seen from Russia
seen from South Korea

seen from Malaysia
seen from United States
seen from Bangladesh
seen from South Korea

seen from Australia
seen from South Korea
seen from United States
seen from France
seen from Netherlands

seen from United States
seen from United States
seen from United Kingdom
seen from Indonesia
seen from Greece
they say heaven hath no fury like a woman scorned and baby, hell don't scare me, i've been times before
Cerdito - Eszti Györik by Rui.Roda https://flic.kr/p/2oBG1RE
{fortune below the cut}
Putty °foryouo39
"...Pedig a szilveszter erről szól,nem?Bulizni,akkor is,ha nincs kedved.Inni,akkor is,ha nem szoktál.És nevetni,akkor is,ha legszívesebben inkább sírnál.BÚÉK.Vagy mi...."
Leiner Laura
Rozsdapattintó
Gyakran neveznek engem nem a nevemen,hanem csak a “Repeti húga”-nak. Na alapvetően is borzasztó mennyiségű,még feloldására váró frusztráció van bennem a bátyámmal kapcsolatban,illetve a vívás mint sport is egészen más szinteken van sokszor mint kéne. Namármost ma a rozsdapattintó közepe fele kezdtem kimerülni amikor is bevillant,hogy a Repeti húga NEM LEHET GYENGE. Ez odáig fajult,hogy hiperventillálni kezdtem,szegény Eszti meg csak azt hitte hogy fáradt vagyok és azért. Na mindedj mielőtt teljesen eluralkodott volna a pánik rajtam Rádi Feri (aki az eddzést tartotta) odajött hogy mi a baj és a nevemen szólított. Ez az egészet annyira kikapcsolta egyik pillanatról a másikra,mint egy nagy piros gomb. Igen. Én “Rebeka” vagyok nem “a Repeti húga”. Van jogom ahhoz hogy hibázzak hiszen fejlődni jöttem ahogy mindannyian. És végre először nem a vezetéknevem voltam az egyesületben,hanem én magam. És milyen egyszerűnek tűnik,csak kiállni,pihenni,hát nem az! Szörnyű nehéz volt beismerni a vereséget,de sikerült! Ez a tábor valóban a fejlődésről szól. És nagyon hálás vagyok ezért az egészért.
Nem is hiszem el. Nem hiszem el őket. Ma megkönnyeztem. Nem mentem eddzeni a szemem miatt,mindenki érdeklődött hogy s mint van,minden rendben van-e vele. Annyira édesek voltak. Aztán este elmentünk,szokásos hely,Zöld Elefánt. Dumálgatunk,meghívtak bulikába jómesszire. Aztán elhívtak hogy menjek én is a VIP eddzésre Márkhoz,hát nehogy lemaradjak már minden programról,ott a helyem. Aww. Egyébként ma Kristóf is nagyon aranyos volt,de ez más dolog. Amiért majd elsírtam magam az az volt hogy: előbb eljöttem az étteremből,gondoltam nem állítok fel mindenkit,széttártam a karomat,”ölelés mindenkinek!” Erre a válasz egy ilyen levegőölelés,majd hirtelen felállt a Balázs,odarohant,és olyan szorosan átölelt,hogy na! Csak szorongatott,hogy “innen nem szabadulsz ilyen könnyen,hát szeretünk! Ne is reménykedj!” Aztán odajöttek a többiek,megöleltek,szeretgettek, a Bálint meg is emelt,alig bírtam ütni vágni,sikoltozni. Nagyon szeretem őket. Most is könnyek szöknek a szemembe. Ja amúgy a Balázs,az Eszti,a Márk,meg a Dani lehet hogy segédeddzők lesznek! Nagyon nagyon büszke vagyok rájuk!