Valahonnan
a gyomrom alól, de a beleim felett indul el az az érzés, -csak végigfut felfelé kérdezés nélkül- amikor azt gondolod, “baszdmeg nem akarok sírni megint”, de a másodperc töredéke alatt, önkéntelenül már a pólomon vannak a foltok.
Azok pedig, olyan könnyen száradnak, hogy kontroll nélkül
újra
kitapossák maguknak az utat
és pótolják Önmaguk.
A legfájdalmasabb körforgás ez.















