az írástudók árvulása
Parászka Boróka nagyszerű írása a facebookon válaszul egy követőjének arra a megjegyzésére, hogy túl hosszúak a posztjai (szerintem meg túl rövidek, de így is hihetetlen, mennyi energiát beletesz, hogy nagyon magas színvonalú publicisztikái a fácsén mindenki számára ingyen elérhetőek legyenek, ami ebben a ronda, monetizált, neoliberális világban – az elszarasztás tombolása közepette – önmagában is hatalmas kincs, és sokkal többet érdemelne, mint egy léha, semmire se kötelező lájkocska).
sajnos nem tudom belinkelni, mert mint @wndrpanda kedvesen felhívta a figyelmemet múltkor, a meta linkek kiadják az identitásodat. De ha még nem teszitek, akkor olvassátok őt! A nagyon kevés számú ember egyike, akinek a posztjai miatt megéri megtartani a fb accountodat.
azért is szeretem, mert pont Petőfit meg Adyt emlegeti – divat manapság leszólni őket, itt a tumblin is – szerintem a magyar irodalom két hegycsúcsa, a legmagasabbak között; ha tetszik, ha nem, az ő köpönyegükből (is) bújtunk ki mindnyájan.