Alter Days a Nyolcasban - Day2
A tegnapi remek koncertek után, ma ismét várunk titeket remek alternatív zenekarokkal. Három előadót ismét megkérdeztünk a fellépőink közül. Hangolódjatok az estére! <<andypea>>
ék
Mikor meghallottam, az egyik számotokat - nem árulom el melyiket - rögtön el tudtam képzelni egy film főcímzenéjének. Ha valamelyik dalotokat lehetőség lenne így felhasználni melyik lenne az és milyen filmhez társítanátok?
Ezt a lehetőséget mi is érezzük a zenénkben és sok külső fül mondja több dalunkra is, hogy már szinte látja maga előtt a filmet. Az új lemezünkről leginkább a "Whatever it takes" című számról tudnánk elképzelni és hangulatában egy Quentin Tarantino filmből hallgatnánk vissza.
Készítettetek egy Quimby feldolgozást is. Mennyire nehéz egy másik együttes dalát játszani, hozzáadni saját magatokat?
Inkább átdolgozásnak hívnám azt amit csináltunk. Elengedtünk minden korlátot és hagytuk, hogy abszolút a sajátunkká válhasson a dal. Nagyon könnyedén és természetesen alakul át a mi világunkba. És persze egy jó számból nem nehéz még egy jót csinálni.
A Whatever it takes című lemezen szerteágazó témákkal foglalkoztok a lopástól a bocsánatkérésig. Mi kell ahhoz, hogy egy témából dal szülessen?
Már többször szóba jött, hogy mi tényleg számot írunk arról, hogy ellopták a biciklimet? Nos nem a bicikli lopás a téma.... igazából az amit kivált az ember jelenlegi állapotából és, hogy mire asszociál egy ilyen pillanatban. Egyenlőre a dalok témái belsőséges tartalmakkal bírnak. Hogyha egy kérdés többször jön veled szembe arra a legjobb válasz sok esetben egy dal lehet.
Az első lemezen található Mountains kapott egy folytatást a második korongon. Miért született a Mountains II? Úgy gondoltátok, hogy a téma még befejezetlen és van még benne tartalék?
Egy próbán éppen a Mountains-t játszuk és ahogy az ránk jellemző, nem fejeztük be hanem elkezdtük tovább jammelni és elsőre eljátszottuk a végleges formáját a Montains II-nek. Olyan erősen hatott, hogy azonnal eljátszottuk mégegyszer, amit már telefonra vettünk. Ez által ugyan azok a hangszínek szerepelnek a két dalban így méltán viselheti a Montains II címet.
KelenfØld
2017-ben léptetek ki a nyilvánosság elé, és nemrégiben meg is jelent az első albumotok. Mióta zenéltek együtt? Hogyan zajlottak az album munkálatai?
A zenekar 2017 januárjában kezdte meg a közös munkát, de Tomi és Gyuri már gimi óta zenélnek együtt. Az albumot a Nortyx Hangstúdióban vettük fel Érden, Tóth Péter hangmérnöknél. Kellemes hétvégéket töltöttünk el együtt, amíg rögzítettük a dalokat.
Az egyik portálon a következőképp mutattátok be magatokat:
Sebi, a szerelmes tudós művész Dani, felelős zenész és wannabe állampolgár Gyuri, aki hangosan kiabál, hogy meghallják Tomi, akinek mindig csak egy év van vissza a suliból
Sebi milyen tudós? Dani miért wannabe állampolgár? Gyuri miért fél attól, hogy nem hallják meg? Tomi mikor fejezi be a sulit?
Sebi vegyészmérnök PhD hallgató, Dani friss politikai pártban tevékenykedik, Gyuri sokat és a biztonság kedvéért hangosan elmond az élet dolgairól, Tomi pedig minden remény szerint nyáron végez.
A pszichológia humbug vagy tényleg segíthet, ha az ember megakad egy élethelyzet elfogadásával, feldolgozásával?
Személyes véleményünk az, hogy vannak olyan életszakaszok, amikor segíthet a terápia. Közöttünk is van olyan, aki a múltban járt már pszichológusnál.
Mindenki című dalotokban csendet kértek. Mennyire teljesíthető ez a mai világban?
Az, hogy mindenki csendben elszámoljon tízig, talán nagy kérés, de a környezetünkkel egy kiegyensúlyozott kapcsolat kiépítése a megfelelő kommunikációval egy olyan cél, amiért megéri „dolgozni”.
Verőköltő
Filozófikus elmélkedések, költészet, experimentális popzene. Az biztos, hogy nem álltok be a sorba. Mindig is különcök voltatok?
Sosem voltunk igazán különcök. Elvárható egy valamirevaló zenekartól (aminek a fő célja nem a minél nagyobb néptömegek megnyerése kommerciális célzattal, hanem őszinte, igaz dalok létrehozása), hogy szóljon valamiről, legyen mondanivalója, boncolgasson kérdéseket, mert máskülönben nincs értelme. Ez abban az underground közegben, amiben mi mozgunk, szokványos hozzáállás. Tehát a különcségre egy dalszövegünk részletével reagálnék: “millió kakukktojás közül én hadd legyek az az egy, aki nem az.”
Kevés információt találtam rólatok. Mondanátok pár szót arról kik vagytok, honnan jöttök és merre tartotok?
A Verőköltő hét éve létezik, és azt terveltük ki, hogy egy quaplalemezt hozunk létre úgy, hogy a négy lemez borítói összeillesztve egy képet adjanak ki, a lemezcímek meg összeolvasva egy versikét. Ebből eddig három készült el, így hangzik a befejezésre váró négysoros: “én előttem / későbe ér / féltve őrzött / …….” Közben volt egy kislemezünk is, a fajfenntartás EP, ami tematikusan az evolúcióval és univerzális témákkal foglalkozik az átlag popdalokhoz képest viszonylag tudományosan. Ha elkészül a negyedik lemezünk is, aminek már el is kezdtük az előkészítő munkálatait, akkor még megturnéztatjuk, aztán át fogunk esni egy metamorfózison: bebábozódunk, hogy szárnyakkal térjünk vissza; főnixként porrá égünk és újjászületünk hamvainkból.
Több számotokban is dolgoztatok vendégzenészekkel. Mennyire kihívás bevonni egy külsőst és megosztani vele/velük az alkotás folyamatát?
A “féltve őrzött” lemezünkön szinte minden dalban van vendégzenész. Ez a koncepció része volt, és hatalmas élmény volt együtt dolgozni olyan zenész barátainkkal, akikre felnézünk, sok szép ötlettel egészítették ki a zenénket. Általában mindegyiküknek van olyan egyedi törekvésekkel rendelkező zenekara, amik inspirálnak minket, és akikkel egy közegben mozgunk a Keleti Blokk nevű komplexumban. Csak hogy párat említsek, Néhai Bárány, Kamikaze Scotsmen, Minden Csak Átmenet, Marzipan B., Makrohang. A “féltve őrzött” lemezbemutatóján is sokuk segítségével, 9 fős zenekarral léptünk színpadra a szokásos trió felálláshoz képest.
Olyan nem szokványos témához is nyúltatok, mint az ékezetes betűk. Miről szól a dal?
Ez a dal egy párbeszédről szól, amiben az egyik szereplő épp próbál az életében bekövetkezett súlyos traumákról, az őt ért becstelen megaláztatásokról beszélni, ám ez nyilvánvalóan nehezére esik. A másik szereplő azzal a javaslattal igyekszik könnyíteni a közlésén, hogy nem muszáj a legdurvább részleteket kimondania: “hallom szúrja torkodat az ékezet / az ékezetes betűket majd kihagyod”. Mint azoknál a betűtípusoknál, ahol nincs ékezet, és csak egy kis négyzet jelenik meg a helyükön. A szavak mégis felismerhetőek, ki tudjuk találni a négyzetecskék helyére illő betűket.
Hogy látjátok az alternatív zene jövőjét?
Hmm, ez különös kérdés. Az alternatív zene jelentése nem túl határozott. Mert ugye ez nevénél fogva a másmilyen zenét jelentené, de manapság sok alternek nevezett zenekar van a mainstreamben. Tehát ha szigorúan a fősodortól eltérő, kísérletező, különös, más hozzáállású zenét nevezzük alternatívnak, akkor ezeknek a jövője (és a múltja) az örök rejtettség, szubkulturális földalatti lét. De persze mindig az alterből jönnek az innovációk, amiket aztán átvesznek a mainstreamben, ha beválik, a túlhasználattal szép lassan kiüresítik az újabb formulákat, és akkor majd jön a következő hullám.