1.6.2 - A teória
Az utolsó mondatokban két helyen is megjelentek az érzésekre való hivatkozások. "Az öntudat a szereteten alapuló megértés." Az éntudatból az érzések visznek ki."
Ez következik a korábbi fejezetekből, bár ez elsőre nem evidens. Itt megpróbálom körüljárni, hogy miként jogos itt az érzésekre hivatkozni a korábban leírtak alapján.
Mindannyian 3 szinten tapasztalunk. Van fizikai, mentális és érzelmi szintünk (1.4.2. fejezet). A fizikai tapasztalás történik az érzékszerveink által. A mentális szinten ezt képezzük le, és kezdünk el vele kombinálni. Az 1.5. fejezetben bemutatásra kerül az éntudat és annak kialakulása, ami pusztán mentális szinten létezik bennünk. Ebből következik, hogy az éntudatból eggyel mélyebb szint segítségével tudunk kijutni, ez pedig az érzelmi szint, és az érzések.
Így a helyére került a fejezet záró mondata, miszerint az éntudatból az érzések visznek ki. Maradt még egy mondat, amit meg szeretnék vizsgálni: "az öntudat szereteten alapuló megértés".
A szeretet egy érzés. A megértésről eddig a könyv alapján azt rakhatjuk össze, hogy az életünk során összegyűjtött tapasztalások, történések tudatosítása a megértés. A tapasztalások gyűjtése, értelmezése eddigi életünk során is mentális szinten zajlott, vagyis a megértésnek túl kell mutatnia a mentális szinten, egyébként csak egy helyben topognánk továbbra is.Vagyis a megértés érzés, nem pusztán mentális tevékenység. Azt mondanám, hogy saját magunk megértésének érzése egy-egy pillanatban a megértés.
Miért alapul ez mind a szereteten? Azért, mert saját magunk felé a szeretet természetes. Természetes még akkor is, ha ezt hajlamosak vagyunk tagadni, elfelejteni vagy éppen harsányan bizonygatni. Vagyis, ha éntudatunk egy részét megértjük és tudatosítjuk, akkor abban a pillanatban szeretjük is érte magunkat. Amikor pedig ez az egész életünkre és jelenünkre kiterjed, akkor mutatkozik meg az öntudat, mint a szereteten alapuló megértés (ami folyamatosan változik és a körülötte lévő változásnak köszönhetően folyamatosan megújul, vagyis az eredmény nem egy végpont, hanem egyszerre eredmény és kezdet is).