#beindít

[ujraelnem-szazszor]

🤫🤤

[kaposvari-srac]

Beindít amikor meg nyalod a cigi papírt ❤️

[efemerra]

😏

Némán ülünk egymás mellett.

Előttünk a dráma éppen zajlik. Azt hiszem, köztünk is zajlik valamiféle dráma… még hogyha titkon is! Én érzem és tudom, hogy te szintén így érzel. Csendben feléd pillantok, az elmúlt percekben többször egymásra néztünk pusztán “vééé-let-le-nüül”… Mi, ha ez nem egy kémiai kötés emberi szemmel láthatatlan lánca?! Bár magam tisztában vagyok vele, csak te lehetsz ennyire érzéketlen!… De ez engem egyáltalán nem zavar, sőt: felhívás keringőre. Szóval, csendben sandítok feléd – látod-látod, nem elég kielégítő a monoton szuszogásodat hallgatni –, tekinteted folyamatosan a színpadot vizslatja. Hmm, valóban érdekes az attrakció. Egyszerre mindenki felnevet. Mellettem te, az úriember is hangosan felkacagsz, majd visszaülsz előbbi helyzetedbe: kényelmesen hátradőlve, szétterpesztett lábakkal… Ohh, azok a lábak. Könyöködet közénk támasztod a karfára (Ami nem mellesleg műanyag, de ez most kit izgat?!). Csupán próbálom elvonni a figyelmemet a kezed mozgásáról, ahogyan rágod a körmödet. Még ez is beindít, de komolyan! Micsoda egy parafíl állat vagyok; micsoda tudományos megnevezés a perverzségre… Buja. Igen, ez már megfelelő szinonima lesz rám, jóllehet gyakran jutottak az eszembe a különféle jógapózok ebben a félórában, amit “sajnos” melletted kellett töltenem. Azonban én csak némán élvezem a közelséged, annak ellenére, hogy még jobban errébb is könyökölsz hozzám. Ahww… Hát ilyen nincs…