Én és Én és Ő
Olyan régen írtam ide... Olyan gyorsan telik az idő és az események úgy pörögnek, hogy csak kapkodom a fejem... Rengeteg dolog történt velem ami sokmindenre ráébresztett...
A legnagyobb mélypontomat éltem át... Eljutottam arra a mélységbe saját börtönömben, hogy elfogadtam ennyi volt. Sosem szabadulok ki innen... Saját magam örök börtöne leszek...
És a legnagyobb sötétségben, a remény elvesztése után jött ő... Feltépte a rácsokat és kihúzott a mélyből...
Két kézzel ragadta meg a kezemet és mikor felnéztem megláttam őt...
Azt a szempárt amibe szerelmes lettem... Azt a szempárt amik olyan melegséget árasztanak felém amit még sosem éreztem...
Azt a mosolyt ami a legroszabb napokon is mosolyt csal az arcomra... Azt a mosolyt ami a leghidegebb napokon is melegséget hoz...
Megfogta a kezem és kihúzott a sötétből... Átölelt, szorosan magáhz húzott és én biztonságban éreztem magam... Életemben először éreztem, hogy haza értem... Ő az otthonom... Ő az életem...