Bloomság és az avantgárd otthontalanság
Amikor pörgetem telefonomon a viragföld.net blogot, tulajdonképpen a saját szellemi tartományom topográfiáját látom kibontakozni. Gyakran kérdezik tőlem – és magamtól is sokszor megkérdezem –, hogy mi is valójában ez a „bloomság”, és miért érzem úgy, hogy az avantgárd létmódjának alapvető tapasztalata az otthontalanság. Ha megpróbálom mindezt egyszerre megragadni, akkor a James Joyce-i Ulysses örökségéből, az avantgárd kísérletező hagyományából és a digitális kor hálózati művészetéből kell kiindulnom.
A „dohos otthonosság” illúziója
Vizuális irodalmi bolyongásaimra leggyakrabban Joyce Ulyssesének fiktív univerzumából indulok. Utam során a közép-európai dohos otthonosság illatával az orromban innen-onnan felkapdosom a részben-egészben készen talált, újrahasznosítható nyelvi és képi objekteket, fragmentumokat. [1]
Ez a „közép-európai dohos otthonosság” számomra egy paradox állapot. Az otthonosság itt nem egy menedék, nem a megérkezés végpontja. Sokkal inkább egy atmoszféra, egy olyan közeg, amelyből a menekülés az egyetlen adekvát avantgárd válasz. A dohos szag a bezártságra, a provincialitásra, a mozdulatlanságra utal. Nem akarok huzamosabb ideig ebben a térben maradni; bolyongok, és e bolyongás során gyűjtöm be a valóság töredékeit. Az otthontalanságot nem veszteségként élem meg, hanem a művészi szabadságom alapvető feltételeként.
Szombathely mint szemantikai sufni
Az otthontalanság és a konkrét földrajzi hely viszonya talán a Bloom útjai című bejegyzésemben fogalmazódik meg a legélesebben. Még 1997-ben írtam le egy vitacikkben: „Vas megye nem esztétikai, hanem közigazgatási kategória.” [2]
A szombathelyi Bloomsday körüli művészeti aktivitást – amelyet Székely Ákossal közösen indítottunk el a 90-es években – számomra sosem a város dicsőítéséről szólt. Szombathelyre mindig is úgy tekintettem, mint egy „izgalmas szemantikai sufnira, ahonnan időnként olyan tárgyak, szavak, entitások stb. kerülhetnek elő, melyekről részben vagy egészben lebomlott az 'eredeti' jelentéstartalom, s új kontextusba helyezve, hívószóként használva alkalmasak egy nemzetközi mezőny megszólítására.” [2]
Megfosztottam a helyet a szakrális vagy otthon-jellegétől. Számomra ez nem a gyökerek megtalálásának terepe, hanem egy nyersanyagraktár. Ahogy az ezredforduló után a szombathelyi Bloomsday és Bloom-kultusz egyre inkább „fesztiválosodott” és intézményesült, úgy éreztem egyre fontosabbnak, hogy megőrizzem a radikális, intellektuális ellenállás platformját, elutasítva a helyhez kötött, „lakcímkártya-alapú” művészeti kooperációt. Az avantgárd otthontalanság számomra egyenlő a függetlenséggel.
A bloomság mint vallás
De mi is akkor ez a bloomság, ha nem köthető egy helyhez vagy egy konkrét eseményhez? Már 1996-ban úgy definiáltam, hogy „a bloomságtudat egyfajta jövés-menés; kóválygós offenzíva; vagy tűnődés útközben; rekomposztált anszambling... szombathelyiség mint virtuális provincialitás; aktuális csere-bere; ősszeférhetőségi törvény…” [3]
A bloomság tehát alapvetően mozgás. A jövés-menés, a kóválygás, a tűnődés útközben mind a rögzítettség hiányát, a folyamatos tranzitállapotot hangsúlyozzák. Később, 2023-ban már a valláshoz hasonlítottam ezt az állapotot: „olyasmi, ami sokkal inkább immár szellemi, gondolati síkon létezik. Bár tárgyiasul, térben és időben is megnyilvánul, ám alapvetően független mindezektől, nincs ezeknek alárendelve.” [3]
Így válik a bloomság az avantgárd otthontalanság pozitív megfogalmazásává. Nem arról van szó, hogy nincs otthonom, hanem egy magasabb rendű, hálózati létezésről: a világ az otthonom. Ahogy fogalmaztam: „A bloomságot illetően a szellemi otthonosság helyét nem a kultúrpolitikusok, az üzletemberek, de nem is a projektmenedzserek vagy a hivatalnokok jelölik ki, hanem például olyan dolgok, hogy valahol a messzi Buenos Aires-ben Claudia és Pablo Mail Art-tokkal szeretné beborítani újonnan nyílt cukrászdájának a falait.” [4]
Az avantgárd dekonstrukció és az új platformok
Ez az otthontalanság nem csupán térbeli, hanem fogalmi is. Amikor az új technológiákkal – például a mesterséges intelligenciával – kísérletezem, a célom nem egy új otthon megtalálása, hanem a régi keretek lebontása. „Ugyanennyire, ha nem jobban izgat az a kérdés, hogy e technológiák révén miképp dekonstruálhatom az irodalom, a képzőművészet és általában véve a kultúra közmegegyezésesnek látszó, aktuális fogalmi kereteit.” [5]
Ez a dekonstrukció azonban sosem öncélú rombolás, hanem egy új kulturális horizont felvázolása. A Leopold Bloom művészeti lap hagyománya, amely a fizikai valóságtól való függést és a kollektív alkotást helyezte előtérbe, ma a digitális hálózatokban, a mail art projektekben és az új technológiákkal való együttműködésben él tovább.
Virágföld, az utópikus hazám
Ha végignézek ezen az úton, azt látom, hogy a bloomság és az avantgárd otthontalanság elválaszthatatlanok egymástól. Számomra, mint avantgárd alkotó számára, a rögzítettség, a provincialitás és az intézményesülés egyet jelent a szellemi halállal. A túlélés záloga a folyamatos mozgás, a hálózatosodás és a határok átlépése.
Virágföld valahol Közép-Európában található, de a pontos helye vitatott. És ez így van rendjén. Virágföld nem egy ország, hanem az én szellemi tartományom, az otthontalanok, a bolyongók, a bloomságtudattal rendelkezők virtuális hazája. Egy olyan tér, amelyet bárhol megteremthetek, ahol egy postai küldemény célba ér, ahol egy metafora új jelentést kap, vagy ahol a művészet megőrzi radikális szabadságát.
Pillanatnyilag Virágföld Nagymaroson van, vagy másképpen: Nagymaros van Virágföldön. Néhány éve szokásom, hogy a június 16-i Bloomsday-ek előtt küldök barátamnak egy speciális, erre az alkalomra készített képeslapot. Az idei Mail Art-ok innen, Nagymarosról indulnak az útjukra, hogy aztán megérkezzenek rendeltetési helyükre, mely akár lehet Rio de Janiero vagy épp Gyanógeregye is.
Hivatkozások
[1] Virágföldi útikalauz, Prologue. https://www.viragfold.net/
[2] Abajkovics Péter, Bloom útjai (2024. április 1.). https://www.viragfold.net/tagged/blooms%C3%A1g
[3] Abajkovics Péter, Bloomságtudat (2023. június 5.). https://www.viragfold.net/tagged/blooms%C3%A1gtudat
[4] Abajkovics Péter, Cukrászdát nyitni Buenos Aires-ben (2024. november 10.). https://www.viragfold.net/tagged/blooms%C3%A1gtudat
[5] Abajkovics Péter, Féltett platformok (2026. május 2.). https://www.viragfold.net/
LETÖLTÉS: PDF
Bloomism and Avant-Garde Homelessness
When I scroll through the viragfold.net blog on my phone, I am essentially watching the topography of my own intellectual domain unfold. People often ask me—and I often ask myself—what this "bloomism" really is, and why I feel that the fundamental experience of the avant-garde mode of existence is homelessness. If I try to grasp all of this at once, I must start from the legacy of James Joyce's Ulysses, the experimental tradition of the avant-garde, and the network art of the digital age.
The Illusion of "Dank Domesticity"
For my visual literary wanderings, I most frequently set out from the fictional universe of Joyce's Ulysses. Along my journey, with the scent of Central European dank domesticity in my nose, I snatch up from here and there the partially or fully ready-made, recyclable linguistic and visual objects and fragments. [1]
For me, this "Central European dank domesticity" is a paradoxical state. Domesticity here is not a refuge, not the endpoint of arrival. Rather, it is an atmosphere, a medium from which escape is the only adequate avant-garde response. The musty smell implies confinement, provinciality, and immobility. I do not want to remain in this space for any extended period; I wander, and during this wandering, I gather the fragments of reality. I do not experience homelessness as a loss, but as the fundamental condition of my artistic freedom.
Szombathely as a Semantic Shed
The relationship between homelessness and a specific geographical location is perhaps most sharply articulated in my post titled Bloom's Journeys. Back in 1997, I wrote in a debate article: "Vas County is not an aesthetic category, but an administrative one." [2]
For me, the artistic activity surrounding the Bloomsday in Szombathely—which Ákos Székely and I launched together in the 90s—was never about glorifying the city. I have always viewed Szombathely as an "exciting semantic shed, from which objects, words, entities, etc., occasionally emerge, having partially or entirely shed their 'original' semantic content, and when placed in a new context and used as buzzwords, are suitable for addressing an international field." [2]
I stripped the place of its sacred or home-like character. For me, this is not a terrain for finding roots, but a raw material warehouse. As the Bloomsday and Bloom-cult in Szombathely became increasingly "festivalized" and institutionalized after the turn of the millennium, I felt it ever more important to preserve the platform of radical, intellectual resistance, rejecting location-bound, "address-card-based" artistic cooperation. For me, avant-garde homelessness equals independence.
Bloomism as a Religion
But what, then, is this bloomism, if it cannot be tied to a place or a specific event? As early as 1996, I defined it as "bloom-consciousness is a kind of coming and going; a drifting offensive; or pondering on the go; a recomposted assemblage... Szombathely-ness as virtual provinciality; current barter; a law of incompatibility..." [3]
Bloomism is therefore fundamentally movement. The coming and going, the drifting, the pondering on the go all emphasize the lack of fixity, the continuous state of transit. Later, in 2023, I compared this state to a religion: "it is something that now exists much more on a spiritual, conceptual plane. Although it objectifies and manifests in space and time, it is fundamentally independent of all these, and is not subordinated to them." [3]
Thus, bloomism becomes the positive articulation of avant-garde homelessness. It is not a matter of having no home, but of a higher order, networked existence: the world is my home. As I phrased it: "Regarding bloomism, the location of intellectual domesticity is not designated by cultural politicians, businessmen, or even project managers or bureaucrats, but by things such as, for instance, Claudia and Pablo somewhere in faraway Buenos Aires wanting to cover the walls of their newly opened pastry shop with Mail Art." [4]
Avant-Garde Deconstruction and New Platforms
This homelessness is not merely spatial, but conceptual as well. When I experiment with new technologies—such as artificial intelligence—my goal is not to find a new home, but to dismantle the old frameworks. "I am equally, if not more, intrigued by the question of how, through these technologies, I can deconstruct the seemingly consensual, current conceptual frameworks of literature, visual arts, and culture in general." [5]
This deconstruction, however, is never destruction for its own sake, but the outlining of a new cultural horizon. The tradition of the Leopold Bloom art magazine, which prioritized independence from physical reality and collective creation, lives on today in digital networks, mail art projects, and collaboration with new technologies.
Virágföld, My Utopian Homeland
Looking back along this path, I see that bloomism and avant-garde homelessness are inseparable from each other. For me, as an avant-garde creator, fixity, provinciality, and institutionalization equate to intellectual death. The key to survival is continuous movement, networking, and the crossing of boundaries.
Virágföld [Bloomland] is located somewhere in Central Europe, but its exact location is disputed. And this is as it should be. Virágföld is not a country, but my intellectual domain, the virtual homeland of the homeless, the wanderers, those possessing bloom-consciousness. It is a space that I can create anywhere a postal delivery reaches its destination, where a metaphor gains new meaning, or where art preserves its radical freedom.
At the moment, Virágföld is in Nagymaros, or to put it differently: Nagymaros is in Virágföld. For some years now, it has been my custom to send a special postcard made for the occasion to my friends before the Bloomsday on June 16. This year's Mail Arts set off on their journey from here, from Nagymaros, to then arrive at their destinations, which could be Rio de Janeiro or even Gyanógeregye.
References
[1] Virágföldi útikalauz, Prologue. https://www.viragfold.net/
[2] Abajkovics Péter, Bloom útjai (April 1, 2024). https://www.viragfold.net/tagged/blooms%C3%A1g
[3] Abajkovics Péter, Bloomságtudat (June 5, 2023). https://www.viragfold.net/tagged/blooms%C3%A1gtudat
[4] Abajkovics Péter, Cukrászdát nyitni Buenos Aires-ben (November 10, 2024). https://www.viragfold.net/tagged/blooms%C3%A1gtudat
[5] Abajkovics Péter, Féltett platformok (May 2, 2026). https://www.viragfold.net/
DOWNLOAD: PDF