Virágföldi útikalauz

www.viragfold.net

[viragfold]

Częstochowa 200 arca

Kiállítás a lengyelországi Częstochowában

Nemzetközi kiállítás és mail art projekt Ó- és Új-Częstochowa egyesítésének 200. évfordulója alkalmából

Esemény Adatok: Megnyitó: 2026. július 23., csütörtök, 19:00 Helyszín: Konduktorownia, ul. Piłsudskiego 34/36, Częstochowa, Lengyelország Kurátor: Anita Grobelak

A Częstochowai Regionális Képzőművészeti Társaság 2026. július 23-án, csütörtökön 19 órára várja az érdeklődőket a „Częstochowa 200 arca” című nemzetközi csoportos kiállítás megnyitójára. A tárlat Ó- és Új-Częstochowa egyesítésének 200. évfordulóját ünneplő hivatalos programsorozat része, és több mint 25 ország művészeinek alkotásait vonultatja fel.

A város nemzetközi panorámája Európából, Ázsiából, Észak- és Dél-Amerikából összesen 186 művész több mint 200 alkotást hozott létre. A bemutatott művek között festmények, rajzok, grafikák, fényképek, installációk, művészi textíliák és mail art alkotások, valamint egy 3D-animáció is helyet kapott. Az alkotások sokfélesége rendkívüli betekintést enged abba, miként érzékelik, értelmezik és helyezik el érzelmi világukban Częstochowát a világ különböző részein élő művészek.

A kiállítás ismerős helyszíneket, történelmi utalásokat, városi részleteket és személyes asszociációkat tár a látogatók elé. A múlt, a jelen és a jövő között teremt kapcsolatot. Ez különösen jól érzékelhető az „Elanex” című 3D-animációban, amelyet Jacek Sztuka irányításával fiatal alkotók nagy létszámú csapata készített.

A mail art mint nemzetközi híd A kiállítás egyik központi eleme az a mail art projekt, amelyet nemzetközi platformokon hirdettek meg. A világ minden részéről arra kérték a művészeket, hogy postai úton küldjék el Częstochowa témájához kapcsolódó alkotásaikat.

A beérkezett művek ennek a művészeti formának a nyitottságát és kísérletező kedvét tükrözik. Egyúttal azt is láthatóvá teszik, hogy kulturális szempontból mennyire sokféleképpen értelmezhető a város.

Közreműködő intézmények és a kurátor Az „200 év Ó- és Új-Częstochowa egyesítése óta – Művészet” című projekt Częstochowa városának támogatásával valósul meg. A kezdeményezést közösen valósítja meg az ATINA művészcsoport, a Na Rzecz Alapítvány, a Częstochowai Múzeum, a Częstochowai Regionális Képzőművészeti Társaság, valamint az Urban Sketchers Poland.

A Konduktorowniában megrendezett kiállítás lebonyolításáról az ATINA, a Na Rzecz Alapítvány és a Regionális Társaság gondoskodik. A tárlat kurátora Anita Grobelak.

Az „Elanex” című 3D-animáció alkotócsapata A Jacek Sztuka vezette csapat tagjai: Serhii Baranovskyi, Alina Burbela, Paweł Ch rekdzy, Ski, Oliwia Dudek, Zuzanna Farnicka, Julia Gmyrek, Adrian Gocyła, Julia Jania, Aleksandra Jarosz, Wiktoria Jazd Jar, Kseniia Konstantynova, Antoni Krysik, Vadym Kuklich, Viktoria Kwiatkowska, Katarzyna Lada, Klaudia Michalak, Daryna Milosta, Kalina Morawiec, Jakub Nalewayka, Anastasia Ojrzy, ska, Yaroslav Oleksiuk, Paulina Picheta, Martyna Pietruszewska, Mateusz Pluciennik, Karina Rogalska, Dominik Romanek, Maria Soltysik, Anastasia Sukharska, David Talaj, Kamil Wawrzyniak, Agnieszka Wilfart, Volodymyr, Yatsenko és Stanislav Zaitsev.

Utómunka: Paweł Ch łdzy łski, Jacek Art.

Kiállító művészek Peter Abajkovics – Magyarország; Nilay Abbasnezhad – Irán; Fateme Abedpour – Irán; Melika Rezazade Abrand Abadi – Irán; Saray Adham – Irán; Deniz Afra – Irán; Nafas Aghazadeh – Irán; Sina Akbari – Irán; Joanna Ambroz – Lengyelország; Magdalena Anzorge-Kurkowska – Lengyelország; Camellia Asgarpour és Amirhosseyn Assadmasjedi – Irán; Derya Avci – Törökország; Sabela Baña – Spanyolország; Melanie Bäreis – Németország; Lutz Beeke – Németország; Laura Anja Berestecki – Ukrajna; Margreta Biel – Lengyelország; Redi Bo – Lengyelország; Alexander Bobryshev – Ukrajna; Anna Bogdziewicz – Lengyelország; Christiane Carrè – Franciaország; Ryosuke Cohen – Japán; Dorota Cieslik – Lengyelország; El-bieta Chodorowska – Lengyelország; Ula Chodorowski – Lengyelország; Melinda Csibi – Magyarország; Renata Danicek – Brazília; Bogus ław Doba – Lengyelország; Binod Dawadi – Nepál; Bo Chena Dyrga ła – Lengyelország; Ewa Dzidowska – Lengyelország; Shima Farzaneh – Irán; Maysa Fekri – Irán; Melorin Ghaffari – Irán; Susan Gold – Kanada; Karolina Go łczyk – Lengyelország; Mariusz Gos ławski – Lengyelország; Micha ł Graczyk – Lengyelország; Anita Grobelak – Lengyelország; Mohamad Sadegh Ghasemi Niya – Irán; _ guroga – Venezuela; Grant Guy – Kanada; Banafsheh Hajaliakbari – Irán; Monica Hartman – Lengyelország; Taras Holst – Ukrajna; Artin Hosseinsalimkadi – Irán; Shaylin Iranifar – Irán; Javad Jafarian – Irán; Pinar Jafarian – Irak; Daniel Jahani – Irán; Sofia Kaminska – Lengyelország; Ma łgorzata Kania – Lengyelország; Kiarash Kiavar – Irán; Dorota Kilichowska – Lengyelország; Magdalena Kmiecik – Lengyelország; Beata Koch – Lengyelország; Paulina Kokot – Lengyelország; Dorukasz Ko ławinski – Lengyelország; Katarzyna Ko łacz – Lengyelország; Janusz Koniecki – Lengyelország; Alexander Kotarska – Lengyelország; Thomas Kowal – Lengyelország; Aleksandra Kowalska – Lengyelország; Alicja Valeria Kowalska – Lengyelország; Ewa Koz łowska – Lengyelország; Iwona Kr ,ciwilk – Lengyelország; Ilmar Kruusam āe – Észtország; Roma Krysiak – Lengyelország; Justyna Krzemianowska – Lengyelország; Jolanta Ku śmierska – Lengyelország; Elizabeth Ledecka – Lengyelország; Lech Ledecki – Lengyelország; Virginie Loreau – Franciaország; Olha Lysenko – Ukrajna; Weronika Anna Lapinska – Lengyelország; Jacek Lydzba – Lengyelország; Bernard Mailer – Németország; Christopher Kamil Malewicz – Lengyelország; Miros ława Magiera – Lengyelország; Katerina Mandarik – Franciaország; Aleksandra Matecka – Lengyelország; Nasta Martyn – Fehéroroszország; Karolina Mitko – Lengyelország; Janan Mamaghani – Irán; Aleksandra Matecka – Lengyelország; MH/Antipode – Németország; Michelangelo Mayo – Amerikai Egyesült Államok; Nina Mazus – Lengyelország; Olha Merculova – Ukrajna; Adam Michen – Lengyelország; Tina Milazzo – Olaszország; Dmitri Minakov – Oroszország; Eva Mi Rezkiewicz-Olebrowska – Lengyelország; Keiichi Nakamura – Japán; Marzieh Namdar – Irán; Rezvaneh Noroozi – Irán; Zorica Obradovi ć – Szerbia; Renata Orlikowska Lembke – Lengyelország; Agnieszka Osadnik – Lengyelország; Halina Osadnik – Lengyelország; Asal Mirzaei Osgouei – Irán; Anna Paterek-Rukasz – Lengyelország; Silvano Pertone – Olaszország; Dorota Pindur – Lengyelország;

Darin Pornour Mehravani – Irán; Abdolreza Rabeti – Irán; Katarzyna Raczkowska – Lengyelország; Elena Radsar – Irán; Elvin Asadi Peyghan – Irán; Maryam Rahimi Pour Fanaei – Irán; Jaroslav Respondek – Lengyelország; Marcia Rosenberger – Brazília; Julia Rosiko R – Lengyelország; Bogdan Rozhak – Ukrajna; Agnieszka Ryba – Lengyelország; Carmela Sarcina – Olaszország; Agnieskka Sawicka – Lengyelország; Roberto Scala – Olaszország; Isabella Sehn-Wójcik; Anamika Shabnam – Banglades; Simone – Franciaország; Mandeep Singh Manu – India; Grzegorz Skowronek – Lengyelország; Maryam Soroshtabur – Irán; Szymon Stala – Lengyelország; Anna Steliga – Lengyelország; Malgorzata Stepniak – Lengyelország; Judith Sturm – Németország; Grzegors Szmidt – Lengyelország; Krystyna Swajkowska – Lengyelország; Lars Schumacher – Németország; Susanne Schumacher – Németország; Agata Szymaniec – Lengyelország; Stanislaw Sledzi -ski – Lengyelország; Mobin Taghizad Badrian – Irán; Miroslav Truchta Nowicka – Lengyelország; Jagoda Turlejko – Lengyelország; Karolina Witko – Lengyelország; Natalia Ungarisch – Lengyelország; Justyna Wojnowska – Lengyelország; Suren Vardanian – Örményország; Vika Yaniv – Ukrajna; La Toàn Vinh – Vietnám; Arkadiusz Zajcz – Lengyelország; Oliwia Zieli Zska – Lengyelország; Nono Zilahi – Románia; Jolanta Zio łkowska – Lengyelország; Pawe ł Zio łkowski – Lengyelország; Atrina Zolfi – Irán; Marta Zygmunt – Lengyelország.

Forrásközlés: Ez a blogbejegyzés az ART PROJECT szerzői profil által a myheimat.de oldalon, Lars Schumacher által közzétett, „200 Ansichten von Częstochowa: Ausstellung im polnischen Częstochowa” című német nyelvű cikk teljes magyar fordítása

Küldött munkám: LINK

[viragfold]

Trieszt Virágkora

[viragfold]

Egy balkezes citrom útja Olaszországba

A Mail Art egy olyan egyedülálló és személyes műfaj, amely a postai hálózatot használja fel gondolatok, kreatív reflexiók továbbítására és megosztására. A hagyományos galériák zárt világával szemben itt a hangsúly a kapcsolaton, az üzeneten és a határokon átívelő kommunikáción van. Nemrégiben egy különleges felhívás akadt a kezembe, amely nem csupán művészeti, hanem mély társadalmi üzenetet is hordoz.

A felhívás az ART LABELS címet viseli, és a mentális egészség, a stigmák és a költészet témakörét járja körül. "Félénk", "Nehéz", "Őrült", "Érzékeny", "Beteg"… Mindannyian kaptunk már címkéket életünk során. Ezeket a jelzőket gyakran mások aggatják ránk, de sokszor mi magunk is azonosulunk velük, mígnem láthatatlan ketreccé válnak körülöttünk.

Az olaszországi Riva del Gardában található Comunità terapeutico Riabilitativa Villa Ischia kezdeményezése arra hívja a művészeket, hogy ezeket a társadalmi, diagnosztikai vagy önmagunkra szabott címkéket alakítsák át műalkotásokká. A beérkezett képeslapokat a Mentális Egészség Hete alkalmából az "EtichettARTE" kiállításon mutatják be az arcói Il Transito Művészeti Galériában, 2026 októberében.

Erre a gondolatébresztő felhívásra született meg a válaszom: egy képeslap, amelynek előlapján egy letisztult, monokróm citromkarika látható, alatta a felirattal: "Left-handed Lemon" (Balkezes Citrom).

De mit is jelent egy balkezes citrom? Ez egy olyan címke, amely egyszerre abszurd és játékos. A "balkezesség" sokáig stigmának számított a társadalomban, valami olyasminek, amitől az ember "más", mint a többség. Csak mellékesen: én is balkezes vagyok. A citrom pedig a maga savanykás, mégis frissítő természetével tökéletes szimbóluma annak, hogy ami elsőre talán furcsának vagy nehezen emészthetőnek tűnik, az valójában egyedi ízt ad a világnak. Ez a címke nem bezár, hanem felszabadít: ünnepli a másságot, a furcsaságot és a sajátos perspektívát.

[viragfold]

MINIPRINT 2026

Gerinctelenek (invertebrata) a témája ennek a latin-amerikai Mail Art kiállításnak. A gerinctelenek olyan fajok, amelyeknek nincs gerincoszlopuk, ezért ízületes belső vázzal sem rendelkeznek. Főbb csoportjaik közé tartoznak az ízeltlábúak – a legnépesebb csoport, amelybe a rovarok, a pókszabásúak, a rákfélék és a soklábúak tartoznak –, továbbá a puhatestűek, például a csigák, a tintahalak és a kagylók; a férgek, például a földigiliszták; a tüskésbőrűek, vagyis a sugaras szimmetriájú tengeri állatok, például a tengeri csillagok és a tengeri sünök; a csalánozók, például a medúzák és a korallok; valamint a szivacsok, például a tengeri szivacsok. A gerinctelenek a szárazföldi ökoszisztémák alapját képezik: fenntartják a táplálékláncot, beporozzák a növényeket, lebontják a szerves anyagokat, és levegőztetik a talajt. Jelenlétük nélkül a szárazföldi élet körforgása összeomlana. Alapvető szerepük öt pillérre osztható. Tápanyagkörforgás és talajképződés: feldolgozzák az elhalt szerves anyagokat, gazdagítják a talajt, és elősegítik az élet körforgását. Beporzás: az olyan rovarok, mint a méhek, a lepkék és a bogarak, létfontosságúak a virágos növények 80%-ának szaporodásához, így lehetővé teszik a termések és magvak létrejöttét. Víztisztítás: a vízfenéken élő gerinctelenek, például a kéthéjú kagylók és a szivacsok, a víz szerves részecskéinek kiszűrésével táplálkoznak, és ezzel hozzájárulnak a tengeri és édesvízi ökoszisztémák tisztán tartásához. Biológiai védekezés: az olyan ragadozók, mint a pókok, a katicabogarak és a százlábúak, szabályozzák más rovarok állományát, és megakadályozzák a növényzetet pusztító kártevők elszaporodását. Táplálékforrás: számtalan madár, kétéltű, hüllő és kisemlős táplálékláncának alapvető láncszemét alkotják. A gerinctelenek a vízi ökoszisztémákban is alapvető szerepet töltenek be. Az energiaátadás egyik fő hajtóerejeként algákkal és szerves maradványokkal táplálkoznak, miközben nélkülözhetetlen táplálékforrást jelentenek a halak, a madarak és más magasabb rendű ragadozók számára. A felsorolt számtalan kedvező tulajdonság ellenére, és bár a bolygó állatfajainak több mint 95%-át képviselik, a gerinctelenekhez kapcsolódik az ismert kihalások legnagyobb része. A növényvédő szerek használata és élőhelyeik átalakítása veszélyezteti fennmaradásukat.

[viragfold]

Bruno Chiarlone e la magia delle Mail Art - Trucioli

Ai margini di una collaborazione con Peter Abajkovics di Budapest. Una delle branche più libere e orientate alla creazione di comunità dell’

[viragfold]

Virágföld száz koronája útnak indult – hozzájárulás a Tolsztoj-emlékprojekt nemzetközi Mail Art kiállításához

A küldeményművészet egyik legszebb sajátossága, hogy a mű nem egyszerűen megérkezik valahová: utat tesz meg, határokat lép át, bélyegzőket és postai nyomokat gyűjt, miközben kapcsolatot teremt egymástól távol élő emberek között. Ezt a gondolatot viszi tovább az a Lev Tolsztoj emlékére meghirdetett nemzetközi Mail Art projekt is, amelyre most Virágföld százkoronás bankjegye indult el Budapestről a törökországi Osmaniyébe.

Egy kérdés, amely mindenkit megszólít

Az International Mail Art Project – In Memory of Leo Tolstoy című felhívás központi témája: What People Live By? – vagyis: Mi élteti az embert? A kérdés Tolsztoj azonos című elbeszélését idézi, és egyszerre szól az egyénhez, a közösséghez és az egész emberiséghez. Mi ad tartást az életnek? A szeretet, a hit, a munka, az emlékezet, a kultúra vagy az egymás iránti felelősség? A projekt gyermekeknek szóló témája The Plum Pit – A szilvamag –, míg a felnőtt alkotókat a fenti, egyetemes kérdés vizuális megfogalmazására hívják. A felhívás kurátorai Olga Maslova és Ali Asker Bal; a munkákat az Osmaniye Korkut Ata Egyetem címére várják. A beküldési határidő 2026. november 30. A Mail Art természetéből fakadóan nincs szükség arra, hogy az alkotás hagyományos galériák vagy intézmények közvetítésével jusson el a közönséghez. A posta maga válik kiállítótérré, a boríték pedig egyszerre csomagolás, hordozófelület és a mű történetének része. A művészeti kapcsolatot nem a földrajzi közelség, hanem a küldés és a fogadás gesztusa teremti meg.

Virágföld válasza: egy százkoronás, amelynek értéke nem pénzben mérhető

A felhívásra küldött munkám egy kétoldalas, fiktív Virágföld 100 korona bankjegy, amely az 1904-es évszámot viseli. Formavilága a századforduló gazdagon metszett, ornamentális papírpénzeit idézi, de nem történelmi fizetőeszköz másolata. Egy elképzelt ország, Virágföld kulturális és szimbolikus „értékjegye”. A címlet ebben az összefüggésben nem gazdasági értéket jelöl. Inkább azt a kérdést teszi fel: mit tekintünk valóban értékesnek? Mit őrzünk meg, mit adunk tovább, és milyen közös jelképekkel tudunk egymáshoz szólni? A bankjegy formája azért is alkalmas erre, mert mindenki ismeri, mindenki ösztönösen értékhordozó tárgyként tekint rá. Virágföld száz koronája azonban nem vásárlóerőt, hanem kulturális és emberi jelentést kíván közvetíteni.

Hit, hagyomány és emlékezet

A bankjegy egyik oldalának középpontjában egy idős rabbi (talán I. Ferenc József?) portréja áll, fején kipával, vállán imasállal. Mögötte zsinagóga és menóra jelenik meg. A kompozíció a hit, a hagyomány, a közösségi emlékezet és a nemzedékeken át továbbadott tudás jelképeit egyesíti. Ez az oldal közvetlenül kapcsolódik a felhívás kérdéséhez. Az embert nemcsak az tartja életben, amit birtokol, hanem az is, amit örökül kapott: történetek, szokások, nyelvek, közösségek és erkölcsi kötelékek. A portré nem a gazdagságot, hanem a belső tartást képviseli. A bankjegy így finoman megfordítja a pénz megszokott jelentését: a legfontosabb értékek nem számszerűsíthetők.

Virágzó táj és soknyelvű közösség

A másik oldalon hegyekkel övezett, békés táj nyílik meg. A rétet százszorszépek, pipacsok és más vadvirágok borítják, fölöttük pedig a VIRÁGFÖLD név és a 100-as címlet uralja a kompozíciót. A virágok nem egyetlen szabályos rendbe kényszerülnek: különbözőségük együtt alkot teljes tájat. Virágföld eszméje is erre épül – arra, hogy minden virágnak joga van a saját formájában kibontakozni. A címlet megnevezése több nyelven is szerepel a bankjegyen. Ez a soknyelvűség a közép-európai történelmi bankjegyek világát idézi, ugyanakkor önálló üzenetté válik: ugyanaz az érték különböző nyelveken is kifejezhető, a fordíthatóság egyben kulturális konvertibilitás is. A kultúrák nem feltétlenül elválasztanak bennünket; fordításként, párbeszédként és kölcsönös kíváncsiságként össze is kapcsolhatnak. Ebben az értelemben a virágos oldal nem egyszerű tájkép. Egy olyan elképzelt közösség képe, amelyben a különbözőség nem hiba, hanem gazdagság. Tolsztoj kérdésére Virágföld válasza talán így fogalmazható meg: az embert a kapcsolatai, a közössége, a szeretet, a hit és a szabadság éltetik – valamint az a lehetőség, hogy önmagaként bontakozhasson ki.

A boríték is a mű része

A küldemény Budapestről indult útnak Prof. Dr. Ali Asker Bal részére, az Osmaniye Korkut Ata Egyetemre. A borítékon a hagyományos postai bélyeg mellett Virágföld saját pecsétjei is megjelennek: a Blooming Area, a Post Office Virágföld és a Virág’s Private Network lenyomatai. Ezek a jelek az elképzelt ország intézményeit teszik láthatóvá, miközben játékosan ráépülnek a valódi postai rendszerre. A küldeményhez a Virágföldi Kulturális Alap angol nyelvű kísérőlevele is társul. A levél üzenete rövid, de a teljes munkát összefoglalja:

We are delighted to send the support of the Virágföld Cultural Foundation to the Global Mail Art Community! May every flower bloom!

A „May every flower bloom!” – Virágozzék minden virág! – egyszerre jókívánság, ars poetica és válasz a projekt alapkérdésére. A virágzás itt nem pusztán természeti kép, hanem az emberi kibontakozás metaforája: annak reménye, hogy minden ember és minden közösség megtalálhatja a saját helyét, hangját és méltóságát.

Művészet postai úton

A Virágföld 100 koronása most fizikai küldeményként utazik Magyarországról Törökországba. Útja során valódi bélyeg, valódi postai kezelés és valódi távolság kapcsolódik a fiktív állam történetéhez. Éppen ebben rejlik a Mail Art különleges ereje: a képzelet és a hétköznapi infrastruktúra találkozásában. A bankjegy nem kereskedelmi tárgyként, hanem üzenetként érkezik. Nem elkölteni lehet, hanem elolvasni; nem felhalmozni, hanem továbbgondolni. Virágföld ezzel a munkával csatlakozik a nemzetközi Mail Art közösséghez, és egy olyan világ mellett tesz jelképesen hitet, amelyben a kultúrák párbeszéde, a személyes szabadság és a közösségi szolidaritás valódi értéket képvisel.

Virágozzék minden virág!

[viragfold]

A Holdig ért a képeslapom – „Hermida on the Moon” Mail Art kiállítás Huelvában

Örömmel kaptam hírt arról, hogy a spanyolországi Huelvában működő Jesús Hermida Kommunikációs Központ (Centro de la Comunicación Jesús Hermida) beválogatta képeslapomat a „Hermida on the Moon” című nemzetközi Mail Art kiállításra. A világ számos pontjáról érkezett munkák között így az én küldeményem is helyet kap a tárlaton – egy apró, postán utazó alkotás, amely Budapestről indulva egészen Andalúziáig jutott. A nemzetközi küldeményművészeti (Mail Art) kiállítás hivatalos megnyitójára 2026. július 20-án, hétfőn 13:30-kor kerül sor a huelvai központban. A szervezők tájékoztatása és a kiállítás plakátja szerint a tárlat valódi nemzetközi ünnep: 16 ország több mint 50 alkotója vett részt a projektben, amely a kreativitás és a határokon átívelő kommunikáció fontosságát hirdeti. Bár a távolság miatt sok nemzetközi résztvevő személyesen nem tud jelen lenni, a szervezők biztosítottak mindenkit arról, hogy a beérkezett képeslapok kiemelt helyet kapnak a tárlaton. A kiállítás 2026. augusztus 28-ig áll nyitva a nagyközönség előtt, majd ezt követően valamennyi beküldött mű a Jesús Hermida Kommunikációs Központ állandó Mail Art archívumának részévé válik. A projekt témája, a „Hermida on the Moon”, a neves spanyol újságíró és televíziós személyiség, Jesús Hermida előtt tiszteleg, alakját a Holddal és az űrutazás képzetével kapcsolva össze. Link: küldött munkám

[viragfold]

A művészet, amely körbeutazza a világot:

Küldeményművészeti kiállítás Ostiában

Örömmel osztom meg a hírt, hogy Central European Yin-Yang című vizuális költészeti / mail art munkám is helyet kapott az idén júliusban megrendezett nemzetközi küldeményművészeti tárlaton Rómában, az Ostia Lido-i Chiostro del Municipio Roma X történelmi falai között.

A Sergio Guerrini kurátorságával, valamint Róma X. kerületének védnökségével és az Emergency humanitárius szervezet partnerségével életre hívott „MAILart – Dialogo tra le culture” (Párbeszéd a kultúrák között) projekt a hálózati művészet legszebb, határokat nem ismerő hagyományait folytatja. A helyi sajtó – köztük az Ostia TV beszámolói és Giampaola Pau kerületi elnök nyilatkozatai – külön kiemelték a rendezvény szimbolikus jelentőségét: a világ minden tájáról, Argentínától Japánon át az Egyesült Államokig postázott munkák egyetlen nagy, közös vizuális párbeszéddé álltak össze, bebizonyítva, hogy a szabad művészeti csere képes áthidalni a kulturális és földrajzi távolságokat.

A kiállításon szereplő, négyosztatú kompozícióm a közép-európai identitás, a Joycean-i irodalmi kontextus és a történelmi dualizmusok játékára épül. A fekete-fehér kontrasztba állított, feliratozott motívumok (BLOOM / VIRÁG / MAGYAR / ZSIDÓ) a kulturális egymásrautaltságot, a nyelvi és identitásbeli tükröződéseket, valamint a bennünk élő kettősségek egyensúlyát – a mi sajátos, régiós yin-yangunkat – hivatottak megragadni egy konceptuális és vizuális költészeti keretben.

Különleges élmény látni, hogy a mail art hálózatán keresztül ez a kifejezetten közép-európai reflexió hogyan válik részévé egy globális, multikulturális diskurzusnak az olasz tengerpart közvetlen közelében.

A kiállítás részletei:

Helyszín: Chiostro del Municipio Roma X (P.zza della Stazione Vecchia 26, Ostia Lido, Olaszország)

Látogatható: Július 17-ig, mindennap 09:00 és 18:00 óra között.

Kurátor: Sergio Guerrini

A belépés díjtalan (Ingresso gratuito).

[viragfold]

OOOcean

[viragfold]

Trace

[viragfold]

Actual exchange

A Mail Art sokszor nem más, mint az egymással folytatott feleselés szabad játéka. Nemrég érkezett Chemnitz-ből (Németország) ez a küldemény Maxie Eulig barátomtól. Anélkül, hogy belemennék a mű elemzésébe, annyi azért megállapítható, hogy egy minden szempontból organikus munkáról van szó. Az élő (vagy hajdan élő) fenyőfa valóságos ága és tüskéi helyett egy többszörösen fiktív organigrammal, mely Lars Schumacher projektjére készült az elmúlt napokban.

[viragfold]

Create Columbia presents

The Annual International Postcard Art Invitational / 2026

www.createcolumbia.org

[viragfold]

Trees as Memory, Myth, and Future

An international exhibition project by Lars Schumacher

There are calls for art, and then there are invitations to slow down and truly look at the world around you. The CALL FOR ART – TREES project, organised by Lars Schumacher, belongs firmly in the second category. It is an international exhibition initiative that asks artists and writers to dedicate a single work to a single tree — and in doing so, to explore one of the oldest and most resonant symbols in human culture. At its heart, the project is built on a deceptively simple premise: choose one tree, and make one work about it. Not a forest, not an abstraction of nature in general — one tree, with its specific cultural weight, its mythological echoes, its poetic history. The organisers offer a rich starting list of suggestions: Goethe's ginkgo, Shakespeare's mulberry, the walnut celebrated by Nâzım Hikmet, Heine's willow, Hölderlin's oak, the Joshua Tree, the Sequoia, the Magnolia. Each of these carries centuries of human meaning, and each opens a different door into the relationship between people and the living world.

The project is explicitly interdisciplinary. Painting, drawing, collage, printmaking, photography, digital art, poetry, and experimental hybrid forms are all equally welcome. The only formal requirement is that the submitted work be in portrait format at a 2:3 ratio, delivered as a high-quality JPG at 300 dpi — a constraint that, far from being limiting, gives the entire collection a coherent visual identity across all venues and documentation. The exhibitions will be shown at venues in Burgdorf and Berlin, accompanied by press releases, social media features, and digital documentation. A printed catalogue may follow at a later stage, depending on the scope of contributions received. For this exhibition, I am submitting a digital work titled Arboreal Global Corporation — Organizational Chart. The piece imagines a fictional multinational company in which the great writers of the twentieth century hold corporate positions, with James Joyce as Chief Executive Officer. Ernest Hemingway oversees strategy, F. Scott Fitzgerald manages finance, and John Steinbeck leads sustainability — while figures such as George Orwell, Virginia Woolf, Franz Kafka, Albert Camus, and Samuel Beckett run the various divisions. Regional directors span the globe from Boris Pasternak in Europe to Chinua Achebe in Africa, and the advisory board is chaired by Marcel Proust, Thomas Mann, and Hermann Hesse. Every department name is rooted in tree symbolism drawn directly from the writers' own works: Tolkien's Entwood, Whitman's Leaves of Grass, Neruda's Sequoia, Kawabata's cherry blossom, Hikmet's walnut. The piece is both a playful corporate satire and a genuine meditation on how literature and nature are inseparable — how the tree, in the hands of these writers, becomes myth, memory, and metaphor all at once. The work is rendered in portrait format at 300 dpi, in the earthy, botanical colour palette of bark and forest green.

DOWNLOAD (PDF)

[viragfold]

Hálózati utazások

A küldeményművészet (Mail Art) izgalma mindig is a földrajzi távolságok áthidalásában, az intézményrendszeren kívüli, szabad művészi kommunikációban rejlett. Egy-egy nyitott felhívás ("open call") nem csupán egy téma kijelölése, hanem egy virtuális és fizikai térbeli csomópont létrehozása, amelybe a világ legkülönbözőbb pontjairól futnak be a reflexiók. Nemrégiben bukkantam rá erre a nemzetközi felhívásra. A projekt pontosan azt a klasszikus, analóg és experimentális szellemiséget idézi, amiért ezt a médiumot annyira szeretjük: nincsenek zsűrik, nincsenek belépési díjak, a beérkezett alkotásokból kiállítás születik, és a legfontosabb maga a hálózati interakció. A Mail Art lényege a párbeszéd: a kurátor vagy indító művész elindít egy gondolatot, a hálózat tagjai pedig saját vizuális nyelvükön válaszolnak, kiegészítik, átértelmezik azt. Nem egy zárt galériatérnek alkotunk, hanem a postai útnak, a postásnak, a bélyegzőknek és végül a globális közösségnek. A felhívásban szereplő "Voyage" ("Utazás") motívuma a küldeményművészetben többszörös metafora. Egyrészt maga a műalkotás is fizikai utazást tesz meg: borítékba zárva (vagy épp képeslapként, védtelenül) kel át határokon, vasútvonalakon, repülőtereken és elosztóközpontokon, miközben a postai jelzések, pecsétek és esetleges sérülések mind-mind hozzáadódnak a mű rétegeihez. Másrészt az utazás belső, szellemi folyamat is – egy reflexió az idő múlására, a terek összekapcsolódására és a személyes történetek áramlására. A küldeményt - mely Virágföld felékesített vasúti menetrendje - ezennel útnak indítottam. A Mail Art szabályai szerint a folyamat itt nem ér véget: a beérkezett művekből összeálló dokumentáció és kiállítás egy újabb réteggel bővíti majd a kollektív utazást.

[viragfold]

Három generáció, három palack: Pop-art és joyce-i vándorlás most épp Brazíliába

A brazil "Projeto Visualidades" felhívása, az "Urban Layering / Cidades Invisíveis" ("Városi Rétegződés / Láthatatlan Városok") kapcsán a modern metropoliszok legmeghatározóbb vizuális rétege, a globális fogyasztói kultúra és a tömegtermelés ikonográfiája jutott eszembe. A küldött munkámmal arra vállalkoztam, hogy a pop-art egyik leguniverzálisabb szimbólumát emeljem be a James Joyce-i univerzumba. Így született meg a dél-amerikai hálózatba szánt képeslapom, melyen a Coca-Cola jól ismert, személyre szabott palackjainak dizájnját dolgoztam meg kicsit. A három felirat azonban nem hétköznapi neveket rejt, hanem a Virág (Bloom) család három generációját: Lipótot, Rudolfot és Leopoldot. Ez a három név egyben az európai, városról városra történő vándorlásra is utalhat. A család útja a szombathelyi gyökerektől és Lipóttól kezdve, Rudolf ausztriai és európai állomásain át egészen Leopold dublini bolyongásáig maga a megtestesült földrajzi és kulturális rétegződés. Az, hogy a nevek egy globális márka egyenvizualitásában jelennek meg, éles kontrasztba állítja a személyes, történelmi migrációt a kólásüvegek uniformizált világával. A pop-art és a századelős dublini mitológia fúziója most átszeli az Atlanti-óceánt, hogy a láthatatlan városok és a globális hálózatok részévé váljon.

[viragfold]

Amikor a vasúti ikonográfia találkozik James Joyce-szal: Mail Art Kiotóba

Vasutasként a mindennapjaim szerves része a hálózatok, a mobilitás és az utasok áramlásának logikája. Amikor megláttam a japán "Atelier Kaze Mail Art Project" felhívását, melynek címe "The Wind and the Rail" ("A szél és a vasút"), azonnal tudtam, hogy a szakmai identitásomat és a hálózati művészet iránti szenvedélyemet egyetlen közös nevezőre kell hoznom. Ez a rendeltetése ennek a képeslapnak, amelyet Japán egykori fővárosába, Kiotóba indítok útnak. A küldött lapon a vasúti és közlekedési vizuális utastájékoztatás standard, rideg ikonográfiáját használtam alapként. A kék háttér előtt sorakozó fehér piktogramok – a vonattól a várótermen át a csomagmegőrzőig – a modern utazás univerzális, funkcionális nyelvét beszélik. A csavar ott rejlik, hogy ebbe a geometrikus, fegyelmezett rendbe becsempésztem egy kakukktojást: a resti és a fodrászat ikonja között feltűnik egy sárga körbe zárt, kalapos alak. Ő nem más, mint James Joyce, aki a standard jelrendszert azonnal átértelmezi, és a funkcionális utastájékoztatást a joyce-i bolyongás, a belső monológok és a modern Odüsszeia szimbólumává emeli. A viszonylatok és a hálózatok összekötnek – a vasúton és a művészetben egyaránt!

[viragfold]

Küldemények a Különös Levelezések Hivatalába

A klasszikus Mail Art szerelmeseinek és a hálózati művészekhez szól egy tengerentúli felhívás: a projekt a wisconsini Milwaukee-ból indult útjára, címe pedig a következő: "The Bureau of Peculiar Correspondence" ("Különös Levelezések Hivatala"). A felhívás a bürokrácia rideg, hivatalos esztétikáját fordítja át a tiszta abszurditásba és a szürrealizmusba. A projekt tökéletes játszótér a fotómontázsoknak és a kísérleti technikáknak. Valószínűleg jól köthetők ide például az olyan munkák, ahol a képi rétegeket egyedi művészbélyegzőkkel és fiktív hivatali jelölésekkel ellenpontozzuk – létrehozva egyfajta "hivatalos, mégis teljesen értelmezhetetlen" vizuális nyelvet.