âUgye, milyen jĂł? AmiĂłta elkezdtem itt dolgozni, figyelnem kell a sĂșlyomra" - mesĂ©li az egyik pultos hölgy, akinek sajnos nem neveztem meg a nevĂ©t a sokktĂłl, amit a pizza okozott.
Bocanova. Mond valamit ez a szĂł? Az elszĂĄnt olasz gourmĂ©knak igen, de nekĂŒnk, halandĂł mindenevĆknek bizony nem feltĂ©tlenĂŒl cseng ismerĆsen. ZuglĂł gerincĂ©n, egy fĂ©lelmetesen gusztustalan, Ă©pĂtĂ©szeti csoda, az Atlantis kaszinĂł mögött, panelhĂĄzak ĂĄrnyĂ©kĂĄban bĂșjik meg egy Ă©tterem, amelynek ez a neve, s ami csĂŒtörtök dĂ©lutĂĄn tele van. FeltĂ©tlenĂŒl a pizzĂĄt ajĂĄnlottĂĄk kĂłstolĂĄsra, Ă©n pedig nem hĂșztam a szĂĄmat, mert el sem tudtam kĂ©pzelni, milyen pizza lehet az, ami ennyi embert csĂĄbĂt. Ezek utĂĄn mĂĄr elĂ©g kĂvĂĄncsi voltam ahhoz, hogy a röpke 15 perc elkĂ©szĂtĂ©si idĆ egy örökkĂ©valĂłsĂĄgnak tƱnjön. Ezalatt viszont megtudtam, hogy Ă©ppen bĆvĂtik a vendĂ©gteret, Ă©s Ășj konyhĂĄt is kialakĂtanak, hogy gyĆzzĂ©k az emberĂĄradatot. AztĂĄn megĂ©rkezettâŠ
ElĆször azt hittem a felszolgĂĄlĂł csak kĂ©zben tartja a pizzĂĄt, tĂĄnyĂ©r nĂ©lkĂŒl, de ott volt az a tĂĄnyĂ©r, csak eltörpĂŒlt  az orbitĂĄlisan nagy tĂ©szta alatt. Ăgy nĂ©zett ki, mint egy palacsinta egy csĂ©szealjon. Ez egy normĂĄlis mĂ©ret itt. A Bocanova nem az ĂĄtlagos 32 cm-el szĂłrakozik, a tĂĄnyĂ©r viszont valami olyasmire szolgĂĄlhat. A kezdĆ vĂĄgĂĄst ez a szituĂĄciĂł egy kicsit megnehezĂti, de annyi baj legyen! A lepottyanĂł morzsĂĄkat alapos körĂŒltekintĂ©s utĂĄn diszkrĂ©ten a földre söpörtem, majd megindul az elsĆ falat a szĂĄm felĂ©.Â
Mezza Luna. A fĂ©lhold, aminek sötĂ©t oldala földöntĂșli titok birtokosa, a ragyogĂł fele pedig minden eddigi pizza elfogyasztĂĄsa elĆtti imĂĄnk beteljesĂŒlĂ©se. A pizzatĂ©sztĂĄk istennĆje, a feltĂ©tek csĂĄszĂĄrĂĄval kelt egybe. Ennek a nĂĄsznak a gyermeke ez a csoda. A tĂ©sztĂĄt egyszerƱen nem tudom hova tenni, az a vĂ©kony tĂ©szta, amit megĂ©rdemlĂŒnk, de valahogy mĂ©gis mĂĄs, nem ĂĄzik a vĂ©kony pontoknĂĄl, nem kemĂ©ny mint az Ă©let, Ă©s ha a kĂ©zi fogyasztĂĄst alkalmazzuk, akkor sem engedi el az egĂ©sz mindensĂ©get magĂĄrĂłl, hogy aztĂĄn vĂ©gĂŒl mĂ©giscsak kĂ©ssel,villĂĄval egyĂŒk (mert ugye nem errĆl volt szĂł). A tökĂ©letes pizzaszĂłszhoz betĂĄrsul egy mennyei kisegĂtĆ mascarpone formĂĄjĂĄban, amitĆl a feltĂ©tek ĂĄgya krĂ©messĂ© Ă©s kiegyensĂșlyozottĂĄ vĂĄlik. Ebben a frenetikusan jĂł elegyben fodrozĂłdnak a mĂ©retes,olasz sonka szeletek Ă©s a friss koktĂ©lparadicsomok. KoronĂĄjĂĄt egy termĆföldnyi, kirobbanĂłan friss, Ă©s lĂĄgy mogyorĂłs utĂłĂzzel rendelkezĆ rukkola alkotja. MondanĂĄm, hogy nem talĂĄlok szavakat. Persze talĂĄltam.Â
Az Ă©ttermi pizzĂĄk kategĂłriĂĄjĂĄban Ășj etalon szĂŒletett. A botrĂĄny az, hogy mĂĄr jĂł pĂĄr Ă©vvel ezelĆtt, mĂ©gis most talĂĄltam rĂĄ. Hol voltam eddig? Hol?