#bodrogis

[bodrogis]

Hőlégballon

Csak egy pulzáló pont voltál a monitoron, körülötted fekete zsák - először szerettem bele ismeretlen foltba.

Már hőlégballon a pocakom, és te táncolva utazol a fedélzeten. Anya hangja a hő, Apáé a levegő - közös a túra.

Nemsokára kilyukad a ballon, és együtt kezdünk zuhanó repülésbe - lehuppanunk életünket kifordítva.

Nem félek, hogy milyen lesz, már egyek a felhőink és a madarak - bemutatkoznod sem kell hatvanöt nap múlva.

[bodrogis]

Olyankor

Hiába keresném a feliratot az utcátok előtti, elhagyatott üzlet ablakán, már rég letakarták választási plakátokkal, és egyébként sem a ti utcátok. Elköltöztetek, ahogy én is, és ráhagytuk másra a megszemélyesítést.

Nem tudom, mikor jártam ott utoljára. De arra emlékszem, hogy pontosan úgy mértem fel minden egyes szegletét, mintha még lenne hozzá közötök - mintha magukban hordoznák a percek, hogy egyikőtök mirelit pizzát vásárolt az imént a sarki Sparban.

Pedig az üvegszilánkokat már rég felsöpörtétek a konyhában, csak nálam csillan meg rajtuk néha a dél - olyankor eszembe jut, hogy nektek az északi fény ilyen, vagy a nap, ha visszatükröződik a holland hippik szemüvegén.

[bodrogis]

Térvesztő

Ha együtt vagyunk, megnövekszik a tér. De hamarosan aggasztóan megcsappannak a négyzetméterek:

nem mászkálhatunk meztelenül a lakásban, és a fürdőszobaajtót is be kell csuknunk pisilés vagy zuhanyzás előtt. A kuka másodpercek alatt telik majd meg, és hulladékszag szivárog a konyhaszekrény résein át. Molyok költöznek a kamrába, elkeverednek a peték a lisztben, de amúgy sem lesz olyan, hogy a mi élelmiszerünk. Mindent más használ majd, amiről azt gondoltuk, hogy birtokolhatjuk. Már nem csak a mi kulcsunk nyitja a zárakat.

Ráborul a mosatlanokra a plafon, lassan összeérnek a falak, és én felbukok a szennyeskosárban.

[bodrogis]

L20161001

Az űrhajósok szerint a súlytalanság állapotában olyan pihentető az alvás, hogy a Földre való visszatérés után még a legpuhább ágy is kényelmetlen.

Emlékszem: becsapódott az L20161001 nevű aszteroida, és én nem tudtam tovább a Földön maradni - sosem foglalkoztatott még annyira a súlytalanság.

Két lebegés között összecsúszik a testünk, bőrünket levetjük, és összevarrjuk a lelkünket egy szkafanderben - azóta együtt pihenjük ki az életet.

[bodrogis]

11+11

Cukorrépákkal teli vagonok mellett állunk meg - utoljára húsz évesen voltam csak magamért felelős.

Ma beszaladtam a boltba egy kifliért az ebédhez - hármat vettem, neked egy kevés vacsorára.

Az előbb veszekedtünk, épp haragszom rád. Emlékszem, máshoz ilyenkor nem szóltam napokig, neked percekkel később már kiflit veszek - furcsa dolog ez a felelősség.

Egy órája zötykölődök a cukorrépák között - lassan otthon leszek, ahol már semmire sem mondhatom, hogy csak az enyém.

A huszonegyből még bármi lehetett volna, de holnapután már nincs visszaút a huszonkettőből.

[bodrogis]

Háromszázhatvanöt

Próbálom kiszámolni, hány nyolcbetűs szót hallottam tőled eddig, és hányszor néztem rád azt érezve háromszázhatvanöt nap alatt.

Kb. két hetesek lehettünk, mikor kitaláltuk, hogy hárommal bővülünk majd, hogy a vége öt legyen - mert az páratlan -, és a nevük mi. Nagyjából a második hónapnál írtuk mézeskalácsokra az esküvőnk dátumát, de már az első éjszakán egymás szájára csókoltuk a végtelent.

Idén szeptemberben a fogyasztói árak 2,5 százalékkal voltak magasabbak, mint tavaly. Én legalább 1111 százalékkal vagyok boldogabb.

Háromszázhatvanöt napja keressük a boldogságot együtt, és ketten valahogy mindig sikerül.

Végtelenített pályán kering az űrhajónk.

[bodrogis]

Vízkabát

Nem tudom, hogy a szemünk vagy a fenekünk világított jobban, mikor megirigyeltük a meztelen csillagokat, és a fekete Balatonból mosolyogtunk vissza rájuk. Most vannak olyan hideg éjszakák, mint amilyet akkor képzeltünk: minden stégre dobott ruhadarab után megfagytunk kicsit, aztán úgy bújtunk a vízbe, mint kabátba, és a hullámok lecsókolták testünkről a libabőrt. Mostanában esik esténként, és olyan szél rángatja a redőnyöket, mint amilyennek a parti szellőt gondoltuk akkor. Most egymás karjaiba bújunk a meleg tó helyett, és 25 °C-os éjszakát hazudva alszunk el - feszegetjük a valóság határait.

[bodrogis]

Pestinger

Csak iskolába mentem, de úgy megöleltük egymást, mint katonák a feleségüket háború előtt. Akárhányszor felszállok a vonatra, bennem is háború van. És sosem fogom megszokni a túlzsúfolt metrót: az emberek szeptemberre elszaporodtak. Csak három napja járok újra Pestre, de már tömegiszonyom van és hányni tudnék a kínaitól, meg a zsíros pizza és a húgy szagától, ami ebből a városból árad. Nem csak azért jobb a vizek városa, mert az én jövőm is Győrben épül, Győrnek amúgy is TE illata van.