Kiégett villanykörték nyugalma

[©bodrogis]

[bodrogis]

Ölelés

Lelked ágán bagoly huhog,

szemeidből eső zuhog.

Kicsi szíved most is motyog,

szavaival nálam kopog.

Biztonságod bennem lobog,

ölelésem hozzád robog.

/Bodrogi Sára/

Instagram: @anyatolla

[bodrogis]

Hőlégballon

Csak egy pulzáló pont voltál a monitoron, körülötted fekete zsák - először szerettem bele ismeretlen foltba.

Már hőlégballon a pocakom, és te táncolva utazol a fedélzeten. Anya hangja a hő, Apáé a levegő - közös a túra.

Nemsokára kilyukad a ballon, és együtt kezdünk zuhanó repülésbe - lehuppanunk életünket kifordítva.

Nem félek, hogy milyen lesz, már egyek a felhőink és a madarak - bemutatkoznod sem kell hatvanöt nap múlva.

[bodrogis]

Félholdakból egész

Szívünkbe olvad a piros-bársonydoboz-pillanat, rézarany levelek leple alá temetjük az addigi életet.

Aztán egész lesz a két félholdból, és ráfeszül az ujjamra a végtelen: igen, igen, igen.

[bodrogis]

Hétszázharminc

Észrevétlenül hagytuk el a Földet azon a halványkék éjjelen - azóta gyűrűalakú pályánkon keringünk az égitestek között valahol, nem tudom hány méteren.

Egyszer majd két félholdat húzol az ujjamra, én meg az inged zsebébe csúsztatom az életem,

és a tejút mellől nézzük, hogy lesz a hétszázharmincból hétszázharmincegy, aztán meg végtelen.

[bodrogis]

Drót

Együtt lakunk, de naponta nagyjából két órát látlak - plusz hajnalban, ha felkelek pisilni.

Nem tudom, mikor beszélgettünk utoljára. Most például szeretném elmesélni, hogy a vonaton kutyakaja illat van, de már negyed tíz, és mire hazaérek, biztosan elfelejtem.

Csak alszunk. Akkor legalább egymás mellett, mégis olyan, mintha egy drótkerítés választana el tőled.

Bárcsak az idegeim lennének drótból, és csak kétnaponta igényelném az alvást. Reggel még, este pedig már fáradt vagyok.

Azt mondod, ilyen a felnőttek élete, de vajon mikor nőttünk fel.

Fáradt vagyok. Fáradt vagy. Minden mással többet foglalkozunk, mint egymással, de valahogy mégis.

Egy 1111 méter hosszú drótkerítésre gondolok - úgy fonódunk össze, mint abban a drótok.

[bodrogis]

G10

G10-es gyorsított személyvonaton zakatol a felnőtté válás - ez az utolsó kedd, amikor azt mondhatom: egyetemista - aztán más szót kell kitalálnom, ha szeretném meghatározni magam.

Lassan elhal a jól ismert gyerek, te vagy bennem az egyetlen állandóság.

[bodrogis]

Gyömbér

Oda születtél, ahol természetes, hogy tizenegyet megölnek a tizenháromból - negyedszerre is. Ahol normális, hogy egy nap majd kiraknak, és a turistákra bízzák az életed. Itt lángosvéget eszel nyáron, elejtett kürtős kalácsdarabokat, pocsolyából iszol, felnyalogatod a földről a kiborított sört. Néha egy-egy vendégház tornácáról képzeled, hogy az otthonod, vagy a sütöde előtti pad árnya alatt érzed, hogy hazaértél. Aztán a gazda beléd rúg, a hegyi terelők elharapják a torkodat, vagy egyszerűen csak: beköszönt a tél.

Kóbor országba születtél, örök kalandornak, ahol a társaiddal megvívott harcok után a magyaroktól gyűjtöd be a simogatást. Névtelenül jöttél a világra, de azóta ezerféleképpen gondolnak rád. Azt a kislányt például ugyanúgy hívják, mint engem, de neki Merész vagy - nagy, sárga fajkutya. Szerintem Gyömbér, és a legszebb ebek keverednek benned.

Te senkié nem vagy, és mégis mindenkié, befogadnak az idegen emberszívek, útlevél nélkül visznek át a határon, haza - otthon vagy mindenhol.

[bodrogis]

Olyankor

Hiába keresném a feliratot az utcátok előtti, elhagyatott üzlet ablakán, már rég letakarták választási plakátokkal, és egyébként sem a ti utcátok. Elköltöztetek, ahogy én is, és ráhagytuk másra a megszemélyesítést.

Nem tudom, mikor jártam ott utoljára. De arra emlékszem, hogy pontosan úgy mértem fel minden egyes szegletét, mintha még lenne hozzá közötök - mintha magukban hordoznák a percek, hogy egyikőtök mirelit pizzát vásárolt az imént a sarki Sparban.

Pedig az üvegszilánkokat már rég felsöpörtétek a konyhában, csak nálam csillan meg rajtuk néha a dél - olyankor eszembe jut, hogy nektek az északi fény ilyen, vagy a nap, ha visszatükröződik a holland hippik szemüvegén.

[bodrogis]

Térvesztő

Ha együtt vagyunk, megnövekszik a tér. De hamarosan aggasztóan megcsappannak a négyzetméterek:

nem mászkálhatunk meztelenül a lakásban, és a fürdőszobaajtót is be kell csuknunk pisilés vagy zuhanyzás előtt. A kuka másodpercek alatt telik majd meg, és hulladékszag szivárog a konyhaszekrény résein át. Molyok költöznek a kamrába, elkeverednek a peték a lisztben, de amúgy sem lesz olyan, hogy a mi élelmiszerünk. Mindent más használ majd, amiről azt gondoltuk, hogy birtokolhatjuk. Már nem csak a mi kulcsunk nyitja a zárakat.

Ráborul a mosatlanokra a plafon, lassan összeérnek a falak, és én felbukok a szennyeskosárban.

[bodrogis]

Össze sem

Még sosem jártam San Franciscóban, de mikor a piros pesti hidat láttam a vonat ablakából, azt képzeltem, hogy ott vagyok, úgyhogy sok emlékem van a Golden Gate Bridge-ről. Ahogy az esküvőnkről is. Pedig még össze sem házasodtunk. De akárhányszor kimondta valaki más az IGEN-t, a mi hangunkon visszhangzott a fülemben újra meg újra.

[bodrogis]

Szépség?

Két óra és hat kéz - négy a hajadat göndöríti, fonja, kettő hét kiló sminket ken rád és fixálja, nehogy lebukj. Aztán csillogó ruhába bújsz, tele aggatod magad ékszerekkel és stóla a vállra, hogy elfedje a plusz kilókat a karodon. A legmagasabb sarkú cipődben tipegsz, fekete harisnyában, mert az slankít. Egy este, amikor az ismerősök elől elbújhatsz, ám észre vesznek ismeretlenek. Tündökölsz. De reggelre vattapamacsokon hever a kukában az, amit mások úgy emlegetnek: szépség.

[bodrogis]

11+11

Cukorrépákkal teli vagonok mellett állunk meg - utoljára húsz évesen voltam csak magamért felelős.

Ma beszaladtam a boltba egy kifliért az ebédhez - hármat vettem, neked egy kevés vacsorára.

Az előbb veszekedtünk, épp haragszom rád. Emlékszem, máshoz ilyenkor nem szóltam napokig, neked percekkel később már kiflit veszek - furcsa dolog ez a felelősség.

Egy órája zötykölődök a cukorrépák között - lassan otthon leszek, ahol már semmire sem mondhatom, hogy csak az enyém.

A huszonegyből még bármi lehetett volna, de holnapután már nincs visszaút a huszonkettőből.

[bodrogis]

L20161001

Az űrhajósok szerint a súlytalanság állapotában olyan pihentető az alvás, hogy a Földre való visszatérés után még a legpuhább ágy is kényelmetlen.

Emlékszem: becsapódott az L20161001 nevű aszteroida, és én nem tudtam tovább a Földön maradni - sosem foglalkoztatott még annyira a súlytalanság.

Két lebegés között összecsúszik a testünk, bőrünket levetjük, és összevarrjuk a lelkünket egy szkafanderben - azóta együtt pihenjük ki az életet.

[bodrogis]

Háromszázhatvanöt

Próbálom kiszámolni, hány nyolcbetűs szót hallottam tőled eddig, és hányszor néztem rád azt érezve háromszázhatvanöt nap alatt.

Kb. két hetesek lehettünk, mikor kitaláltuk, hogy hárommal bővülünk majd, hogy a vége öt legyen - mert az páratlan -, és a nevük mi. Nagyjából a második hónapnál írtuk mézeskalácsokra az esküvőnk dátumát, de már az első éjszakán egymás szájára csókoltuk a végtelent.

Idén szeptemberben a fogyasztói árak 2,5 százalékkal voltak magasabbak, mint tavaly. Én legalább 1111 százalékkal vagyok boldogabb.

Háromszázhatvanöt napja keressük a boldogságot együtt, és ketten valahogy mindig sikerül.

Végtelenített pályán kering az űrhajónk.

[bodrogis]

Vízkabát

Nem tudom, hogy a szemünk vagy a fenekünk világított jobban, mikor megirigyeltük a meztelen csillagokat, és a fekete Balatonból mosolyogtunk vissza rájuk. Most vannak olyan hideg éjszakák, mint amilyet akkor képzeltünk: minden stégre dobott ruhadarab után megfagytunk kicsit, aztán úgy bújtunk a vízbe, mint kabátba, és a hullámok lecsókolták testünkről a libabőrt. Mostanában esik esténként, és olyan szél rángatja a redőnyöket, mint amilyennek a parti szellőt gondoltuk akkor. Most egymás karjaiba bújunk a meleg tó helyett, és 25 °C-os éjszakát hazudva alszunk el - feszegetjük a valóság határait.

[bodrogis]

Pestinger

Csak iskolába mentem, de úgy megöleltük egymást, mint katonák a feleségüket háború előtt. Akárhányszor felszállok a vonatra, bennem is háború van. És sosem fogom megszokni a túlzsúfolt metrót: az emberek szeptemberre elszaporodtak. Csak három napja járok újra Pestre, de már tömegiszonyom van és hányni tudnék a kínaitól, meg a zsíros pizza és a húgy szagától, ami ebből a városból árad. Nem csak azért jobb a vizek városa, mert az én jövőm is Győrben épül, Győrnek amúgy is TE illata van.

[bodrogis]

Tequila

Nézem a régi, tequilaszínű égőket a sarokban - mexikói kutatók tequilából készítettek gyémántot, én összekeverném a nyálunkat és abból. Aztán lehet, hogy tequilát is. De azelőtt Tabasco szószt kellene nyalni só helyett, és paprikába harapni, mint citromba. Erős lenne, mint ami köztünk van.

Kiégett villanykörték nyugalmával vártalak, összeforrt tőled minden wolfram-szál. Már elfelejtettem a tequila színét.