#borzsony

[stukkeruva2000]

Hát, nem volt csúnya.

[vinczez]

Börzsöny, Hungary - Feb. 14.

[kekturanaplo]

Kisinóci turistaház -> Nagy- Hideg-hegy -> Nógrád | Extra képek

[kekturanaplo]

OKT-31 | A Börzsöny tetején

Kisinóci turistaház -> Nagy- Hideg-hegy -> Nógrád: 24,7 km

Bizony eltelt egy “kis” idő, mióta megérkeztünk télen a Kisinócihoz. Történt egy’s más azóta, de megfogadtam, hogy nem fogok itt hosszú elmélkedésben fejtegetni semmiféle véleményt, hiszen ez a blog nem arról szól. Szóval COVID-19 volt, van, és állítólag lesz is, ez pedig azt (is) jelentette nekünk (szigorúan a természetjárás szempontjából nézve), hogy nem mehettünk tömegközlekedést igénylő túrákra. “Türelmesen” vártunk tehát, míg végre megindult az enyhítés.

Mint mondtam, a Kisinóci turistaházhoz ritkán megy ki a busz, általában Kóspallag a végcél. Mi azonban megfogadtuk, hogy nincs az az isten, amiért újra végigjárjuk ezt a 3-4 km-es távot, inkább alkalmazkodunk a buszhoz. Aztán világossá vált számomra, hogy egyetlen megfelelő alkalom van, ha egy hetet nézünk: vasárnap délelőtt. Csak és kizárólag vasárnap jár oda a busz, kétszer, délelőtt és délután. Legalább nem kellett választani több opció közül, hát semminek nem tudtok örülni?

Velünk tartott Barbi is, így hárman reggel gyorsan elautókáztunk Vácra, majd - szigorúan maszkban - felszálltunk az ominózus buszra, és közel 3/4 órát zötykölődtünk.

Ahogy azt előjelezte a térkép, innen megkezdtük az emelkedést, fel a Börzsöny harmadik legmagasabb hegyére. Hát, végül is volt már rosszabb (=fárasztóbb) is, de azért nem bántuk, amikor megláttuk a Nagy-Hideg-hegyen épült turistaházat a végén.

A turistaház szerencsére nyitva volt, így az ebéd mellett egy finom kávét is lecsúsztattunk. Jó nagy felfordulás volt egyébként, elég valószínű, hogy az ottani társaság rendesen ünnepelt az éjszaka, és az ebből fennmaradó romok eltakarítása volt folyamatban.

Innen egy kissé már kellemetlenebb emelkedő következett a Csóványosra, huh, tényleg elfáradtunk. Azért útközben kitértünk a Hangyás bércre, a kilátás miatt:

És egyéb képeket is alkottunk:

Ezen az úton, az NHH-tól a Csóvi felé mást sem csináltunk, mint lehúzódtunk, hogy utat adjunk a bicikliseknek. Nem kedvelem őket (sem)! Idegesítő volt nagyon, miért nem mennek a bicikliutakon? Hagyják már meg az ösvényeket a lábaknak!

A Csóványoson persze sokan voltak, mint mindig, így vártunk egy keveset, mire mindenki letakarodott a kilátóról. (Na persze nem volt tiszta az idő, hogy pazar kilátást kaphassunk...) Addig például ilyen érdekességekkel “szórakoztattam” a többieket: Tudtátok, hogy 2013-ban újították csak fel, addig csupán a geodéziai mérőtorony állt itt? És azt tudtátok, hogy a Csóvi csak a 20. legmagasabb hegy országunkban a maga 938 méteres magasságával? És azt tudtátok-e, hogy a hegy egy 18-19 millió évvel ezelőtt keletkezett ősvulkán?

Mivel elértük a Börzsöny tetejét, innen lefelé vezetett utunk, ami szerencsére nem az a halálfélelmet keltő lefelé út formájában valósult meg, hanem kellemes ereszkedésben.

Hamarosan elértünk a tisztáshoz, ahol a Fultán-kereszt áll. Csak röviden összefoglalva: Fultán János egy erdőőr volt, akit agyonütöttek fatolvajok. Mendemondák szerint elásott tetemét egy vizsla találta meg, majd ez a kutya vezette el a többi erdőőrt a tolvajokhoz.

Ezután tovább meneteltünk, még vagy 8-9 km-en keresztül, míg elértük Nógrád határát. És megpillantottuk a nógrádi várat is a távolból. Persze előtte gyorsan egy Kálvária-dombot is megnéztünk, de nem láttuk a szokásos stációkat, csak egy kápolnát.

Maradt még egy óránk a vonatig, ezért “felszaladtunk” a várba is, ahol pl. ilyen szuper képek is készültek:

Tetszett nagyon a vár, sokkal kevesebb megmaradt falra számítottam, és kisebb területre. Hajdanán Novigrádnak, azaz Újvárnak hívták, és a keletkezésének időpontja a mai napig nem ismert. 1685-ben felrobbant a lőpor egy villámcsapás következtében, majd ezután már nem állították helyre.

Kis pirossal zakatoltunk vissza Vácra, kellemesen kipurcanva. Nagyon jó túra volt, sokat nevettünk, Barbinak majdnem találtunk háziállatot, és mindannyian osztoztunk a biciklis-utálatban. Micsoda összhang!! :)

[kekturanaplo]

Nagymaros -> Törökmező turistaház -> Kisinóci turistaház | Extra képek

[kekturanaplo]

OKT-30 | ...3 hónap múlva

Nagymaros -> Törökmező turistaház -> Kisinóci turistaház: 23 km

Napra pontosan ennyivel később folytattuk. Igaz, hóban terveztük az egész Börzsönyt, de ki tudja, lehet csak tavasszal lesz hó, addig meg ki bírja ki? Kb. egész héten K-t győzködtem, hogy menjünk, biztos lesz zúzmara, igazán menő lesz az erdő. Tegnap óta már biztos voltam benne, hogy nem lesz, de reméltem, hogy legalább köd igen, azt ígértek. De erre magasan fent köd sem volt... Végül azt mondtam K-nak: 

“Rossz idő ugyan van, de csúnya...”

Ezek persze Sinkó László szavai a Másfélmillióból, de annyira igaz, hogy K sem szállt vitába. Ma reggel, 3/4 6-kor, mikor az ébresztő megszólalt, úgy tettem, mintha nem hallottam volna. Gondoltam, ha K is úgy tesz, akkor nem megyünk. Nagyon nehéz volt felkelni. De erre nem “kipattant”?

Kismarosra mentünk kocsival, ott vonatra szálltunk, és felvettük a fonalat Nagymaroson kb. 5 perccel utána. Rögtön jó izzasztó emelkedés kezdődött fel a Hegyes-tetőre. Nem hazudok, idén ez volt a második túránk, és nem mondom, vissza kell rázódni. Év vége felé már pikkpakk menni fog... :)

Az erdőben természetesen sem zúzmara, sem köd nem volt, csak a csupasz fák és napsütés. Ki hitte volna, hogy egyszer a napsütést átkozom majd? A Julianus barát-torony/kilátó előtt aztán volt zúzmara... igaz nem a fákon, inkább a földön. Mintha kicsit havas lett volna a táj, örültünk is neki. Fentről nagyon szép volt a kilátás, ahogy a köd felett kimagaslottak a hegyek.

Lefelé menet dobtam egy seggest. Rohadtul csúszott, és sokat kellett ereszkedni, és a bot sem volt elég. Sajnos a hómacskákat otthon felejtettük, jellemzően amikor szükség lett volna rá.

Egy kis kitérőt is beterveztem persze, de ez tényleg csak kb. 150 m-t jelentett. Megnéztük a Büdös-tavat, amely a törökmezői tanösvény egyik állomása. Ide járnak a vadak inni. Most persze be volt fagyva:

Ezután a Kövesmezőhöz értünk, szép környék volt.

Eddig örültem, hogy a sár is meg van fagyva, na hát Törökmező előtt aztán nem volt. Szép emelkedés várt ránk előtte, csúszós sárban. Csodálatos volt, a bakancs, a nadrág... Örülnek majd a mosógépnek, finoman szólva.

Törökmezőnél van több minden is, de a legjobban talán a kis állatkertjük tetszett. K itt barátkozott össze a tevével, de volt még láma, törpekecske, nagy mara, ormányosmedve, sarki róka (mint egy pihepuha kölyökkutya), kenguru, sül...

Ittunk egy jó kávét is, majd folytattuk utunkat Kóspallag felé. Ez a rész nem volt túl pozitív élmény, sár volt végig kb., és csupasz fák. Dombokra fel, dombokról le.

Két útitervvel is készültünk, az egyik a kóspallagi kiszállás lett volna, ha úgy érünk, hogy el kell csípni egy buszt. De majdnem két óránk volt még, így tovább mentünk a Kisinóci turistaház felé, ami kissé feljebb az út mentén található. 

Aha, kissé, ha a betonúton mész. De a kék nem ott ment, hanem az erdőben. Újabb emelkedők, már nagyon fáradtak voltunk pedig. A legnagyobb kínzás a Kálvária út volt, iszonyat sártengerben. Amúgy sem szeretem ezt a kálváriadomb-mániát, ami ebben az országban kb. mindenhol ott van. Tényleg semmi mást nem lehet megmutatni, csak azt, hogy szenvedett valaki?

Végül fél órával a busz indulása előtt értünk a Kisinócihoz. Letakarítottuk a cipőnket, nehogy a sofőr ne engedjen felszállni, vettünk rágcsát a bent üzemelő kis vendéglőben/sörözőben. Abban egyetértettünk, hogy legközelebb újra ezt a Kóspallag-Kisinóci távot nem fogjuk még egyszer lejárni, az biztos. (Ide ritkán jár a busz, talán naponta 2x...)

De összességében jó, hogy felkeltünk. :)

[wombatspoopsquares]

[wombatspoopsquares]