RPDDK-03 | Úton – csak épp nem sokáig
Mórágy -> Bátaapáti -> Apátvarasd -> Óbánya: 30 km
Igen csak elcseszettül alakult a nagyon várt egyhetes vándorlásunk... De nem lövöm le előre a "poént".
Pénteken nagy lelkesedéssel vágtunk neki a szabadságba, először Pakson jártunk, megnéztük, hogy dolgozzák fel a radioaktív hulladékokat, és az Atomenergetikai Múzeumba is belestünk. Utána az Abaligeti-barlanghoz mentünk, mert bár érinti a DDK, nem lenne időnk bemenni. Ugyanez mondható el a Szennai skanzenről is.
Estefelé értünk végül Kaposvárra, a jól bevált módon itt hagyjuk az autót. Még bevásároltunk, mert 4 napnyi kaját kell cipelnünk boltok híján, és izgatottan aludtunk el.
Kora hajnalban már a múltkori vonaton ültünk Dombóvár felé, majd ott átszállás és robogtunk Bátaszékre. Persze a 10 perces átszállási időből konkrétan 1 perc maradt, rohadt nagy mázli volt, hogy a buszsofőr észrevett, és megállt.
8 előtt valamivel startoltunk Mórágyról, 0°-ban!!! (A klassz buszmegállót a nyáron felgyújtotta egy részeg kretén, örülök, hogy még láthattuk, ikonikus pont volt. Mostanra egyelőre csak kifestették.)
Szerencsére nem sokáig kellett fagyoskodni, mert gyorsan emelkedni kezdett az út. Fentebb pedig már szép őszi idő volt.
Maradtunk is hullámvasutazgatásokban, fel-le, hűvös erdő, napos rétek jöttek. Hamar Bátaapátiba értünk. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, itt egy 1 km-es oda-vissza kitérővel érhető el a pecsét, be kellett sétálni a faluba. Értelme kb. semmi, de a kis község amúgy szép, és a napsütötte padokon egy kis tavacska mellett reggeliztünk egy jót.
Baromi hosszú emelkedővel jutottunk ki a völgyből, de még mindig a Geresdi-dombság erdeit tapostuk. Innentől nevezhetnénk az útmenti keresztek útjának is a hátralévő szakaszt.
Aszfalton kellett egy darabig haladni, majd nyílegyenes erdei utak jöttek Apátvarasdig. Nem volt túl izgalmas, de legalább erdő, bár nyáron biztos jobban esett volna.
Na de szóval voltak ezek a keresztek itt-ott, ezek színesítették néha a tájat.
Harsányi-kereszt,
Hesz-kereszt,
Maksz-kereszt,
Gradwohl-kereszt,
random kereszt a dombon,
Skóciai Szent Margit-kereszt,
és még kettő Óbánya körül.
Apátvarasdon pihentünk, és más turistákkal csevegtünk. Alföldhöz képest sokan jöttek szembe.
Ismét aszfaltos rész következett, levitt egészen egy forgalmas útig, amin átkelve ismét emelkedni kezdtünk. Klassz mezős rész jött, majd nagy ereszkedés az Óbányára vezető útig.
Itt akartunk sátrazni, a pihenő mellett, de aztán kis pihenő után megbeszéltük, hogy a faluba bemegyünk, a végén vannak padok, tűzrakó, inkább ott alszunk. Csak 4 km!
Ismét aszfalt jött tehát. Voltunk már Óbányán egyszer, de akkor direkt olyan részekre mentünk, hogy ne érintsük a kéket, meghagyva a DDK-ra.
Nyüzsögtek az emberek, de hát nem csoda, szombat volt.
Megváltás volt elérni a táborhelyet, egyből el is kezdtünk fázni. Láttunk malac túrás nyomokat is, sejtettük, hogy lesz este társaság.
Jó volt bebújni a hálózsákba, bár lehet, hogy nem fog ártani egy upgrade, mert nagyon a határán voltunk a fázásnak. Röfik is megérkeztek éjjel, egy nagy csapat (humán) pedig hangosan énekelve vonult el a járdán a falu végi vendégházak felé, gondolom nem véletlenül csaptak zajt. Szürreálisan szép volt az egész, az ének a röfögés, a patak csobogása... Megérkezett az eső is.
____
És itt kéne abbahagynom az írást, és megkezdeni a 2. nap történéseit. Csakhogy nekünk a 2. nap túra része 10 percig tartott, amikor is történt egy szerencsétlen esés, egy csukló eltörött, egy DDK-vándorlás megint véget ért iszonyat korán.
Ezzel sajnos más idei tervek is kukában landoltak. Nem tudjuk mikor jövünk legközelebb, de akár egy év is lehet sajnos, mire ide visszatérünk. :(