#budapest noir

[folditdouble]

Women in Film Challenge 2026: [65/52] Budapest Noir, dir. Éva Gárdos (Hungary, 2017)

The means are endless. But the end is always the same.

[filmnoirfoundation]

Tomorrow night, 6:00 pm at the Castro Theatre:  Noir City at the Festival: Budapest Noir. Director Éva Gárdos in conversation with FNF prez and Noir Alley host Eddie Muller. Tickets ($12 members / $15 general) are available on the SFJFF's website: http://www.sfjff.org/noir Use the discount code NOIR38 at checkout to receive the FNF supporter's discounted price of $13. SFJFF 38 runs July 19–August 5 across the Bay Area.

NORTHERN CALIFORNIA PREMIERE

Budapest, 1936. Zsigmond Gordon is a crime reporter cut from classic film noir cloth. He takes a cynical view of politics, including the sudden death of the Hungarian prime minister, whose fondness for Adolph Hitler has inspired Hungary's fascists. It's a chance meeting with an alluring woman, however, that really triggers Gordon's curiosity, especially when she later turns up murdered, a Jewish prayer her only possession. Sniffing a human interest story (he's more ambitious than altruistic), Gordon sets out to learn her identity and transform her death from back-page filler to front-page news.

Adapted by Éva Gárdos and András Szekér from the popular Hungarian bestseller by Vilmos Kondor, Budapest Noir exploits the echoes of classic hardboiled detective fiction to probe the specifics of Hungarian national identity and tells a timeless tale of soul corruption. Visually, the film is sumptuous and shadowy. The stunning cinematography of Elemer Ragalyi (1945, SFJFF 2017) revels in the old world elegance of Buda and the oppressive squalor of Pest, weaving from the sinfully decadent salons of high society through the shameful misery of homeless encampments. Éva Gárdos (American Rhapsody, 2001) directs with a deft hand and a supple control that seamlessly blends traditional noir tropes into a politically charged period piece with a contemporary resonance that can't be missed.  -Eddie Muller

[frombudapestwithlove]

A filmet taktikusan meg se néztem, de azért Az Est mindig megér egy megosztást! :)

[fuckyeahwomenfilmdirectors]

Budapest Noir dir. Éva Gárdos (2017)

[oldfilmsflicker]

Hungary’s Thriving Film Culture Facilitated Director Eva Gardos’ ‘Budapest Noir’

Hungary has become a hotbed of movie production, with Hollywood taking advantage of the strong exchange rate, and the country’s capacity to convincingly double for other parts of the world. As a re…

This is in theaters in Hungary, but if you live in LA you can catch it on 11/16 in Santa Monica at the 17th Hungarian Film Festival

[halommosatlan]

Röpkritika: this is not the movie you’re looking for

Zsigmond, a borostás bűnügyi újságíró, láncdohányos, erőltetetten karcos hangú, enyhén alkoholista, amerikát megjárt kiszállt ökölvívó és önjelölt detektív öblös léptekkel jár-kel a kosztümös budapesti éjszakában, ahol néha megverik, hogy ne legyen olyan feltűnően lineáris a cselekmény.

Nem tudom, a könyvet sokat magasztalták, szóval a krimi rajongóinak még lehet reményük, a film viszont csapnivaló. A magyar történelmieskedő miliőn kívül az égvilágon semmi eredeti nincs benne, minden porcikája egy közhely. Az újságíró nyomoz, egyesek meg hátráltatják ebben. Az, hogy miért, az igazából nem derül ki, de kábé ennyire is izgalmas. A szereplők is érdektelenek, nincs egyetlen kiemelkedő karakter sem (talán csak a kávékereskedő feleségéé, de Kováts Adél meg összesen kétszer bukkan fel a filmben).

A film borzalmasan steril, folyamatosan olyan érzésem volt, hogy itt kosztümös emberek szaladgálnak a mai budapesten, noha érezhetően mimunkát belefeccöltek, hogy épp ott álljon az a cipősuvickoló az opera tövében, mindig meg legyen pakolva szép szövetkabátos emberekkel a korabeli kisföldalatti stb., de valahol semmi sem ott volt kopott, ahol kellett volna lennie, vagy a fényképezésnél kellett volna valami szűrőt használni, én nem tudom.

Summa summarum, bármelyik véletlenszerűen választott Poirot epizód több izgalmat és atmoszférát tartogat, mint a Budapest noir.

[doom-doom-doom]

Budapest Noir

Pro: Nagyon szépen fényképezett film, jól támaszkodik a magyar kameramunka megszokott színvonalára. A helyszínek és a belső díszletek átélhető, jól kinéző képet adnak a korabeli Budapestről (ez nem biztos, hogy azonos a hitelességgel, de ha akarunk, tudunk benne hinni). Hogy a film klausztrofóbiás, jól kontrollálható belvárosi helyszíneken készült, ahol nem lógnak be a zavaró modern látványelemek, az még jót is tett neki. 

A szereplők pont úgy néznek ki, ahogy ki kell nézniük. Kolovratnik Krisztiánt mintha az Isten is erős állú, öltözőszekrény méretű detektívfigurának teremtette volna. A hölgyek szépek és elegánsak, az urak megfelelően romlottak, a  simléderes kommunisták kellően proliformájúak. A ruhatár kifogástalan.

Majdnem született egy rendes történelmi film, ahol nem a Nagy Történelmi Tanulságokat akarják filmre vinni, hanem egyszerűen egy történelmi környezetben játszódik egy rendes sztori. Majdnem.

A sztori szabványos film noir, de eldöcög.

Kontra: A jól kiválogatott magyar színészek igazán megtanulhatnának beszélni (vagy ha ez nem megy, legalább csöndben maradhatnának). Még egy alsó kategóriás amerikai produkciótól is fájó a lemaradás. Se szenvedély, se hangulat; kicsit olyan, mintha a Szomszédokban játszanának, vagy felolvasnák a szövegeiket, amitől az egész élét veszti. Nem tudom, hogy ezt a szokásukat a színházban vagy a tévében szedik fel, de hagyományosan ez teszi tönkre a magyar filmek nagy részét; Vajna igazán közébük mehetne a kutyakorbáccsal.

Valószínűleg sántítanak az omladozó belvárosi bérkaszárnyák (a harmincas években aligha voltak még ennyire lepukkadtak), de szegény ember vízzel főz, és helyszínek gyanánt működnek. Ez kisebb vétek.

Aztán... A történelmi tanulságokat a néző szájába rágó bölcselkedések megint a magyar film (és a Szomszédok) legirritálóbb hagyományait követik. Ez a legrosszabb dolog, amit egy filmes megtehet. Egy rendező vagy legyen olyan jó, hogy ábrázolja, amit mondani akar, vagy ha nem ért hozzá, hagyja a fenébe. Kínos.

Összesen: egy szolid 6/10-es film (az IMDB-n a honfiúi büszkeség miatt +1), amit persze látni kell, főleg a látvány kedvéért. De itt a háttérben komoly bajok vannak, és ez lehetett volna egy nagyon jó film is, ha... ha... ha....

[filmnoirfoundation]

FNF and SF Jewish Festival Present Budapest Noir

DIRECTOR ÉVA GÁRDOS IN CONVERSATION WITH EDDIE MULLER

We are proud to be partnering with the San Francisco Jewish Film Festival to present the Northern California premiere of Éva Gárdos' sumptuous Hungarian neo-noir Budapest Noir (2017). Director Éva Gárdos will be in conversation with FNF founder and president Eddie Muller for the San Francisco screening on July 21, 6:00pm at the Castro Theatre.

Adapted by Gárdos and András Szekér from the popular Hungarian bestseller by Vilmos Kondor, Budapest Noir exploits the echoes of classic hardboiled detective fiction to probe the specifics of Hungarian national identity and tells a timeless tale of soul corruption. Zsigmond Gordon (Krisztián Kolovratnik) is a cynical crime reporter cut from classic film noir cloth living in in 1936 Budapest. A chance meeting with an alluring woman triggers Gordon's curiosity, especially when she later turns up murdered. Gordon sets out to learn her identity and transform her death from back-page filler to front-page news.

Tickets ($12 members / $15 general) are available on the SFJFF's website. Use the discount code NOIR38 at checkout to receive the FNF supporter's discounted price of $13. Director Gárdos will also be in person at the Palo Alto screening on Sunday, July 22. The film will play twice more, on Saturday, July 28 in Albany and in San Rafael on August 4. SFJFF 38 runs July 19–August 5 across the Bay Area.