#chapter96

[adrasteaeydiate]

[theartisticboundariesco]

🎉🎈🎂 Happy Birthday Nana!!! #chapter96

[izumikoshiro]

[pinknessmoon]

Arruinar un momento lindo nivel Natsu.

[foolinlovefanfiction]

96. fejezet

-Hagyd, majd én kinyitom. -szóltam oda Monicnak, ahogy feltápászkodtam a kanapéról.

Lustán nyitottam ki az ajtót, fogalmunk sem volt, hogy ki az. Amikor megláttam az ajtó másik felén álló személyt a lábam a földbe gyökerezett.

-Jess kérlek, hallgass meg. -lépett egyből Harry az ajtóküszöbre, hogy nem tudjam becsukni előtte az ajtót.

-Harry nincs mit megbeszélnünk. Menj innen. Nem akarlak látni. -mondtam egyből kiabálva, ahogy megláttam egyből felment bennem a pumpa.

-Jess nem az történt, amit gondolsz, kérlek. -mondta volna végig, de sikerült arrébb löknöm és rázárni az ajtót.

A lábaim egyből a szobámba vittek. Ledőltem az ágyra és sírni kezdtem. Fogalmam sincs honnan tudhatta meg Harry, hogy itt vagyok, de amit a legkevésbé akartam, az pont az volt, hogy őt lássam. Utálom, hogy egy levegővételével is összetudja törni a szívem. Bárcsak ne függnék tőle ennyire.

*Harry szemszöge*

-Fiam menj el, semmi keresnivalód nincs itt. -jött ki egy idősebb férfi, feltételeztem, hogy valószínüleg Luna apja lehet.

-Kérem uram, engedje, hogy beszéljek vele. Félreértés történt.

-Megcsókoltál egy másik lányt, pedig ő bízott benne, hogy sosem bántanád. Mégis megtetted. Nincs ezen mit magyarázni. Átverted és minden oka megvan rá, hogy gyűlöljön.

-Kérem, hívja ki. Csak hallgasson végig. Én szeretem, sosem csalnám meg.

-Kár tagadni fiam. Menj inkább haza és aludd ki magad. Biztosan sokat vezettél. -mutatott a ház előtt parkoló autómra és becsukta az ajtót.

-Niall neked kell beszélned Jessel. -ültem be az autóba. -Velem nem hajlandó szóba állni.

*Niall szemszöge*

-Legyen. -adtam meg magam. Talán ez bevállhat. -Helló uram. Niall Horan vagyok. Jessel szeretnék beszélni. -mondtam miután az fickó megint ajtót nyitott.

-Gyere be. Megkérdezem, hogy akar-e látni. -mondta miközben a nappaliba invitált.

-Nagyon szép ház. -mondtam. Muszáj volt bevágódnom.

-Jess nem akar senkit látni. -jött vissza egy perccel később.

-Kérem adja át neki, hogy engem bármikor felhívhat. Szeretnék vele beszélni. Az lenne a legjobb, ha bekapcsolna a telefonját. Felhívnám én.

-Rendben átadom neki. Viszlát Niall. -mondta, ahogy kiengedett az ajtón.

-Viszlát uram. -köszöntem el. -Hát ez nem jött be haver. -ültem vissza Harry mellé az autóba.

-Niall fogalmam sincs mit tegyek. Beledöglök, ha elveszítem.

-Valljuk be nagy barom voltál Harry. Minek kellett benne lenned ebbe a féltékennyé tevős dologban.

-Nem tudom. Nem gondoltam, hogy baj lehet belőle. Gondolhatod nem tettem volna meg, ha tudom, hogy ez a vége.

-Menjünk haza haver. Ha Jess visszajön Londonba úgysem szabadulhat tőled.

***

*Jessie szemszöge*

-Reggel kómásan keltem. Nem aludtam sokat az éjjel. Egész este a történteken kattogtam és bár legszívesebben pofán tudtam volna vágni Harryt, mélyen mégis sokat jelentett, hogy utánam jött.

Emlékszem, mikor azt mondta, hogy soha többé nem követi el azt a hibát, hogy hagy elmenni és úgy látszik ehhez tartja is magát, de bármennyire szeretem, nem tudok neki megbocsátani.

-Monic én ma hazamegyek. Mindegy, hogy hol vagyok a bajok ígyis úgyis megtalálnak. -mondtam leülve mellé a kanapéra.

-Ahogy gondolod Drágám, de tudd, hogy ide mindig menekülhetsz. -nevetett.

-Köszi, észben tartom. -mosolyogtam rá, adtam egy puszit az arcára, és elmentem összecsomagolni a cuccom.

Lassan pakoltam össze, amit eddig kikerült a bőröndből. Tudtam, hogy rá érek és kicsit húzni is akartam az időt.

-A legközelebbi vonat 1 óra múlva indul. Ha szeretnéd kiviszlek az állomásra. -jött be Thoma. 

-Az jó lenne köszönöm. -mosolyogtam rá.

-Elmentem a sarki voltba. Vetted neked az útra csokit, meg üdítőt és csináltam egy szendvicset is, ha megéheznél.

-Köszönöm, drága vagy. Biztosan el fog fogyni. Tudod, hogy nem tudok ellen állni a mesteri szendvicseidnek.

-Nem is csodálom. -nevetett hangosan, ami megint kicsit jobb kedvre derített.

***

-Zayn, szia. -köszöntem egyből Zaynnek, aki épp nálunk volt mikor hazaértem.

-Jess te már vissza is jöttél? Én pont most hoztam el a dolgaidat. Rohadtul összevesztem emiatt Harryvel. Kb befeküdt az ajtóba, hogy nem viszek őket sehova. -akarva akaratlan megmosolyogtatott, amit Zayn mondott, de gyorsan észbe kaptam.

-Köszi Zayn. Perrievel találkoztál már?

-Igen, reggel együtt reggeliztünk. Ahh Jess muszáj neked is elmondanom. A két ünnep közt lesz a lemezbemutató koncertünk. Muszáj eljönnöd. -lelkesedett.

-Ki nem hagynám Zayn. De ugye a döntőkre még lesz időd eljönni? Perrienek ez nagyon fontos.

-Persze a szombatokat szabaddá tettem. De most mennem kell, mert ma én énekelek fel pár szólót a studióban.

-Köszönöm még egyszer, hogy segítettél. -öleltem meg.

*Zayn szemszöge*

"Jess hazajött. Otthon van" -küldtem egy sms-t Harrynek. Tudtam, hogy ezért Jess kinyírna, de Harry szereti és muszáj tudnia.

-Harry te itt? Pedig csak most írtam sms-t.

-Tudom, de reggel óta az állomáson ülök, hátha Jess hazajött és mikor láttam kijönni, akkor egyből utána jöttem.

-Sok szerencsét Harry. Nincs valami jó kedvében.

-Kösz Zayn. Ha van fejlemény, akkor írok. -mondtam. és Jessék lakása felé indultam. Ahogy az ajtó elé értem egyből csengettem és gyorsan lépteket hallottam a túloldalról.

-Harry tudom, hogy te vagy az. Menj el.

-Jess, ne kérlek, Hallgass meg. Kérlek.

-Harry nem akarom hallani a magyarázkodásod és látni sem akarlak. Menj innen.

-Jess figyelj nem az történt, amit gondolsz kérlek. -mondtam de közben hallottam, hogy távolodik az ajtótól.

Egyből az otthoni telefonon hívtam, tudtam, hogy amit az üzenetrögzítőre mondok, úgyis végighallgatja.

"Jess szeretlek és sosem bántanálak meg. Ha meghallgatnál, akkor az ajtó előtt fogok ülni, míg ki nem jössz." -letettem a telefont és hangos zokogást hallottam az ajtó mögül, igaz távolabbról jött, de így is tisztán hallható volt. Megszakadt a szívem, hogy miattam érzi rosszul magát és minden másodpercben azt kívántam bárcsak végighallgatna, hogy elmondhassam, mi történt valójában.

Már órák óta ülök az ajtó előtt, de nem hallok mozgást a lakásban. Biztosan bezárkózott a szobájába. Tudom, hogy tudja, hogy tényleg nem mozdulok innen.

-Harry te mit keresel itt? -állt meg előttem Pezz dühösen.

-Pezz, kérlek, mond meg neki, hogy hallgasson meg. 

-Harry sem Jess, sem én nem vagyunk rád kíváncsiak. Menj és nyalogass olcsó libákat.

-Szóval nem tudod mi történt?

-Nem is vagyok rá kíváncsi. -szűrte a fogai közt, ahogy kinyitotta az ajtót.

Jess szemben állt velem a folyosón, teljesen ledermedve. "Szeretlek" -suttogtam, de ő minden szó nélkül elviharzott a szemem elől. Perrie pedig az orromra csapta az ajtót, miután belépett a lakásba.