#csinszka

[kadbolkifutoviz]

,, Meghalnánk mondván: Bűn és szenny az élet, ketten voltunk csak tiszták, hófehérek"

Ady Endre: Az én menyasszonyom

[nemzetikonyvtar]

Március 20-ig még látható az Ady-kiállítás, lehet jelentkezni tárlatvezetésre is. további képek.

[elnieserezni]

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe, Vijjogva, sírva, kergetőzve, Két lankadt szárnyú héja-madár. Új rablói vannak a Nyárnak, Csattognak az új héja-szárnyak, Dúlnak a csókos ütközetek. Szállunk a Nyárból, űzve szállunk, Valahol az Őszben megállunk, Fölborzolt tollal, szerelmesen. Ez az utolsó nászunk nékünk: Egymás husába beletépünk S lehullunk az őszi avaron.

Ady Endre Héja-nász az avaron

Kedvenc Ady Versem

[heroesofspenot]

Kanosady iPhone-ja.

[mindigradvagytam]

Két embernek távolságokon keresztül egymásra tapintása: a legkülönb és lekritkább mámor.

/Csinszka naplója/

[virticsbetti]

Kedves Ady Endre! Megint Csinszka vagyok, vegyél már feleségül légyszíves, és akkor eskü: nem írok többet. Hát mit tegyünk, ha a Maslow-piramisom tetején az áll, hogy egy beteg, alkoholista, narcisztikus, pszeudomegváltó roncsot ápoljak a ragyogó tinédzseréveimben? Szinte arra születtem, hogy a lábtörlőd legyek! Két külön világ, de mégis egymáshoz passzolunk, mint a wombat meg a pele: hiszen mi félszavakból is értjük egymást: azt mondom bazd… tudod, mi a másik fele. Olyan jó lenne együtt megöregedni… ja, hogy te már megöregedtél? Cirmoscica vajh’, hová lett a haj?… Nem baj. Te leszel a felettes énem, úgyhogy Freud meg magad! A péniszirigység megy, az Adypusz-komplexus marad. Igen, talán meg is foglak csalni néha-néha mer’ ez a kölcsönkenyér esete a visszajárással, haver! Majd becézgetjük egymást: – Jajj, te! – Te vagy a te! És néha vitatkozunk is, de nyugi, imádok veszíteni! És tudom, hogy én vagyok a hibás, ha meg nincs hiba, van hiba, és az az enyém! Beleordítom, ha van mikrofon, hogy mindenről én tehetek, mivel kettőnk közül én vagyok a tehetős. Hát persze, szívem, rád íratom a birtokom! Gógot és Magógot akarom apósaimnak, mert annyira cukik együtt! És ha majd a társaságban a többi majom kérdezi, hogy lehetsz ennyire boldog, majd mondod, hogy mert van feleséged amúgy, csak nem hordod. Nyugodtan lépj a lábamra, arra van, hogy járjunk rajta! Nyugodtan lépj a szívemre, arra van, hogy taposd le, rajta! Nem leszek melletted nemtelen, a vér baj ugyan, na, de nem nekem! A betegséged ugyan gender-úton terjed, és eredménye a föl-földobott talp, de tulajdonképpen a skalpod azért mégiscsak elég jó skalp, szóval libidókázzunk! Én garantáltan eljuttatlak a Csucsára. Mikor meg már impotens is leszel, vár újra Párizs és az Állj fel, torony! Te eltévedt lovas, te zseni, én majd visszavezetlek, tudom az utat, majd én megmentelek, megmentelek magadnak! Ahogy a gyilkosságban az az unfair, hogy a gyilkos marad életben, a házasságban az, hogy mindketten életben maradnak. De én megbocsátok! Te a halált éled, nekem meg az élet halad. A nyílt sebem te vagy, de figyelj, én megbocsátok! Ha meg a sírba viszel a hülyeségeiddel, (milyen Csinszka ma a holt,) Majd mondom, hogy ja, csak a Darwin-díjammal akartam szelfizni, csak még nem volt. Megcsinálom nálad a tavaszi agytakarítást, fontos a mentálhigiénia: csodáljanak mégjobban a marhák! Vagy! Ha azt akarod, hogy tiszta legyen a lelked, érd el, hogy le se szarják! A Xanax olyan, mint a Géza kék az ég... merthogy kék tőle az ég. A fölös agressziód meg azért fölös, mert nem kell, vagy tudod mit? Még, még! Én akarom! Akarom ezt a totálisan diszfunkcionális házasságot! Mindjárt. Amíg a halál el nem választ, vagy amíg a halált nem választom inkább. De nem. Ez egy előre megbocsátó szép üzenet. Neked. Nekem. Puszi: Csé Ui: Jaj, nem, ne add meg! Az csak a fél életem, amit odaadtam. A múltkor te hívtál meg.

[elveszettbolondsag]

A tűz, amit belőlem kiváltott, olyan erejű volt, hogy utána—ameddig élek–mindig fázom és fázni fogok...

[konyvidezetek]

Ha egyetlen kívánságom lehetne, csak egy barátot szeretnék, aki úgy néz rám, mint Ady nézett Csinszkára.