Minden Kínába megy. A venezuelai benzinkutak 87-es oktánszámú, büdös, nem „Ferrari-kompatibilis” benzinje importból származik.
E sorok írója venezuelai, korábbi kenyai szakmai beszélgetései alapján mer arra következtetni, hogy a Kínai Népköztársaság szisztematikusan, betervezetten is a korrupt és autoriter rendszerek túlélését segíti elő, mert azokkal képes a számára legelőnyösebb szerződéseket megkötni. Elvégre ezeknek szisztémáknak létérdeke, hogy ha pénzre van szükségük akár sürgősséggel, akár – nem mellékesen a rendszert népszerűsítő – hosszú távra szóló fejlesztésekre, akkor azt nehogy már nemzetközi pénzintézetektől vagy gazdag országoktól kapják. Hiszen dokumentált, hogy míg az amerikai, általában a nyugati nagy hitelezők politikai, emberi jogi stb. feltételekhez kötik fejlesztési hitelezésüket, és egyre szigorúbb átláthatóságot, ellenőrzést követelnek ki az alacsony kamatokkal összekötött kölcsöneikért, addig Kína inkább rövidebb távra kölcsönöz és visszafizetés képtelenség esetére bebiztosítja magának a használati jogi vagy a teljes tulajdonszerzést.
Ráadásul eleve magasabb kamatokat kínál (IMF-átlag: 2 százalékos, Kína átlaga: 5 százalékos kamat). Viszont szó nélkül és megbízhatóan teljesíti sürgősen pénzéhes korruptan diktatórikus szisztémák legfőbb feltételét: a hitelező semmiféle politikai követelményt ne támasszon, nulla beleszólása lehessen belügyekbe.