MEGTUDOD
Egyszer megtudod. Megtudod. Az igazi okot amiért elültem mellőled. Megtudod, hogy hogy éreztem magam, azon az augusztusi napon, amikor összefutottunk. Megtudod, hogy miért imádok veled veszekedni, és miért nem veszem magamra, ha valami bántót mondasz. Megtudod, hogy hogy éreztem magam évzáró után. Megtudod, hogy mi jár minden egyes nap a fejemben. Megtudod, hogy miért nem tudtam eldönteni, hogy hova megyek továbbtanulni. Megtudod, hogy miért utáltalak annyira. Megtudod, hogy mennyit sírtam az őszi szünetben. Megtudod, hogy csak azért küzdök, hogy észrevedd bennem a jót is. Megtudod, hogy mennyire imádom, ha az egyik idióta becenevemen hívsz, ahogy senki más. Megtudod, hogy miért viselkedek olyan idiótán, ha a közelemben vagy. Megtudod, hogy miért kezdtem el gördeszkázni. Megtudod, hogy hogyan is érzek irántad valójában. Megtudsz egyszer mindent, megtudod igazságot. Mégha -ismét- sírás is lesz a vége számomra.
