#megtudod

[ugye-soha-nem-szerettel]

18.09.29.

ha figyelsz úgyis megtudod, kik lesznek ott neked mindig

[holdadvagyok]

Remélem

Egyszer megtudod, hogy ezek az üzenetek Neked szólnak! 

[ki-nem-mondott-gondolatok]

MEGTUDOD

Egyszer megtudod. Megtudod. Az igazi okot amiért elültem mellőled. Megtudod, hogy hogy éreztem magam, azon az augusztusi napon, amikor összefutottunk. Megtudod, hogy miért imádok veled veszekedni, és miért nem veszem magamra, ha valami bántót mondasz. Megtudod, hogy hogy éreztem magam évzáró után. Megtudod, hogy mi jár minden egyes nap a fejemben. Megtudod, hogy miért nem tudtam eldönteni, hogy hova megyek továbbtanulni. Megtudod, hogy miért utáltalak annyira. Megtudod, hogy mennyit sírtam az őszi szünetben. Megtudod, hogy csak azért küzdök, hogy észrevedd bennem a jót is. Megtudod, hogy mennyire imádom, ha az egyik idióta becenevemen hívsz, ahogy senki más. Megtudod, hogy miért viselkedek olyan idiótán, ha a közelemben vagy. Megtudod, hogy miért kezdtem el gördeszkázni. Megtudod, hogy hogyan is érzek irántad valójában. Megtudsz egyszer mindent, megtudod igazságot. Mégha -ismét- sírás is lesz a vége számomra.

[sataniabby]

Sírás...

Mikor azt írja, hogy sírt, és hogy sokkal jobb utána... aztán sírsz te is, és rájössz, hogy igaza van...

[itrytobepositive]

Hogy milyen lány vagyok? Mindig is szerettem volna megadni erre a választ. Nem vagyok tökéletes. Néha imádnivaló, néha felpofoznivaló. Van, hogy könnyezve nevetek, majd zokogok, később én csalok könnyeket mások szemébe. Küzdöttem már lehetetlenért fogamat összeszorítva, máskor feladtam hamar. Lebegtem a föld fölött, rózsaszín ködben és megjártam a poklok poklát is. Hibáztam, megbocsájtottam, haragudtam, dühös voltam, türelmetlenkedtem, közönyös voltam. Az érzelmek széles skáláját megjártam, akár nagyon rövid idő alatt. Sok ember mellett álltam mikor kellett, de olyan is előfordult, hogy hátat fordítottam annak, aki mindent megtett értem. Néha takartam a fájdalmam, máskor ordítottam ország-világnak. Hogy milyen lány vagyok? Döntsd el te! Ha tetszik, lépj be az én kis bolond életembe, járj velem egy utat. Kacagjunk, könnyezzünk, szeressünk, túléljünk, tanuljunk, lelkizzünk, tomboljunk együtt. De ne felejtsd: soha, soha ne akarj megváltoztatni. Soha ne mondd meg nekem mi a jó. Soha ne terelj az utamon. Ha kedvelsz, így kedvelj. Csodáld egyéniségem, pontosan úgy, ahogy én élvezem a tiéd. Mindannyian tökéletlenek vagyunk és pontosan ezért tökéletes a világ. Az emberek, mint a puzzle-darabkák összekapcsolódnak. Hibáinknál és pozitív sajátságunknál fogva. Hiszen, ami nekem előny és tetszetős jellemvonás a másikban, korántsem biztos, hogy neked is az lesz. Amit én nem kedvelek valakiben, elképzelhető, hogy te pontosan azért fogod a másikat imádni. És ez így szép. Az életünk rengeteg láthatatlan ponton összekapcsolódva alakítja kerek egésszé a képet.

[bognarcinti]