Discover Top Posts Tagged with #drmarias

🙏 M.U.V.E.S.Z.E.T.

Rózsa Sándor munkát keres Castellamare di Stabiaban Csontváry műtermében

2026, 100 x 120 cm, olaj vásznon

Rózsa Sándor meghallotta, hogy egyre több magyar megy Olaszországba dolgozni, mert ott jól megfizetik őket, nagy a gazdagság, aranyból van minden.

Egy ideig gondolkodott, majd jókorát köpve útra kelt, hogy ő is megpróbálkozzon. Amikor az első olasz fogadóba betért vacsorázni, amíg a pizzáját szomorúan rágcsálta, kint elkötötték a lovát. Nagyon mérges lett, de ha gyalog is, folytatta az útját, gondolván, majd csak felkéri egy olasz gróf, legyen a testőre, aztán lesz lova tíz is.

Estére elfáradt, egy út melletti fa alá lefeküdt aludni. Amikor reggel felébredt látta, hogy a tarisznyája eltűnt, s vele szalonnája, kenyere meg a tartalék gatyája. Nagy dühbe gurult megint, de felkelt s tovább indult azzal, hogy majd gazdag olasz grófnék szeretője lesz, s ők majd adnak neki finom sonkát, jó bort meg egy halom grófi gatyát.

Ahogy ment tovább, s megállt az út szélén egy jót hugyozni, még a kalapját se érte hátratolni, amikor a mögötte ellovagló olasz csibész a derékszíjához erősített kulacsát az utolsó korty borával letépte, s miközben továbbvágtatott jól meghúzta.

Ekkor lett elege Sándornak. Még a szokásosnál is mogorvább fejével hamarosan megérkezett a gyönyörű Nápoly-környéki turistaparadicsomba, Castellamare di Stabiába, elővette jókora bicskáját, aztán addig keresett munkalehetőséget a parti sétányon, amíg annyi embert ki nem fosztott, hogy a pénzzel és ékszerrel egy hatalmas bőröndöt tele nem pakolt. Aztán bement az első szállodába, ahol szerzett kincseit mutogatva kikérte a legnagyobb lakosztályt, abba ételt, nőt, italt, hogy aztán ott egy hét kemény dorbézolás és dőzsölés után fizetés nélkül a környéki lovardából elkötött lovakkal visszainduljon távoli hazájába.

Amikor ismét otthon volt menyecskéi és martalóc betyárjai társaságában, akik addig vallatták, hogy milyen munkát is vállalt Olaszban, hogy ilyen sok kinccsel tért haza, a sokadik hordócska olasz bor elfogyasztása után végül elmesélte kalandját.

– Az úgy volt, hogy amikor olaszba értem, az első csárdába betérve, miután megvacsoráltam, meg megittam pár kancsó bort, rázendítettem egy gyönyörűséges betyárnótára, amibe ezek úgy beleszerettek, hogy fizetni se hagytak. Hanem beültettek egy aranyhintóba, aztán abban egyenesen a világhírű Castellamare-i dalfesztiválra vittek, hogy azt ott megint elénekeljem. Aztán amikor ismét megbabonáztam őket gyönyörűséges dalommal azok olyan boldogok lettek, hogy száz ládányi arannyal elhalmoztak, csak hogy még énekeljek. Végül már annyira gazdag lettem, hogy már nem bírtam hurcolni az aranyat, meg meguntam a nótás kényelmet, aztán hazajöttem, s hoztam nektek egy kis kóstolót. Elénekeljem a gyönyörűséges betyárnótát? - kérdezte vidáman, de ismerve rettenetesen hamis énekét azok mélyen hallgattak.

Amikor évekkel később Csontváry Kosztka Tivadar is Castellamare di Stabiába érkezett, s a helyieknél a híres betyárénekesről kérdezősködött, azok felháborodva néztek rá és nem voltak hajlandóak róla beszélni. Így ő jobb híján végül odafestette őt, ahogyan szegénylegényként megérkezik a gyönyörű tengerpartra, hogy azután ott munkát vállalva énekesként meghódítsa az olaszok szívét.

#drmarias #drmáriás