Time to go, Sligo... Hogy fáradt vagyok-e? Nos, igen, és ez a kiváló bögre is napról napra jobban hozzám nőtt. Hogy elégedett vagyok-e? Nyilván nem, hiszen bármilyen hely megérdemelne akár hónapokat is, hogy azt tudjam mondani, megismertem. Mégis jó érzésekkel utazom tovább (na, persze ha a kiírt busz tényleg létezik) most már lassan haza Cahersiveenbe. Sligo a legjobb arcát mutatta, akkor is, amikor igyekezett undok lenni, így ha egyszer enyém lesz a világ minden ideje, biztosan visszajövök. A hosszabb összefoglalót nyugodtabb estéimen kalapálom össze, addig is itt hagyok még néhány képet a tegnapi “Irish camino”-ról. És aztán eldobom a szundit a busz hátsó ülésén... Remélem az átszálláshoz leszednek.





