#elhanyagol

[egyemberavilagban]

Mindenki elhanyagol

-egyemberavilagban

[ordog-a-mennyben]

túl sokat láttam a semmiben...

[szeretni-kockazatos]

Szar látni, hogy mindenki boldog a párjával és szerelmes csak én nem.

[szeretni-kockazatos]

Mi elől futsz? A szíved elől, vagy magadtól?

[gondolatok-kavalkadja]

"majd holnap többet beszélünk"

beszélhettünk volna ma is sokat, ha nem hanyagolsz el a pasid miatt, és visszaírsz..

[nematlagos19]

Elhanyagol, és észre sem veszi

[savemysoul-please]

Utálom, hogy mindig körülötte kell, hogy forogjon a világ. Mindenki őt kell, hogy hallgassa, mindenki rá kell, hogy figyeljen. Állandóan ő szerepel, nem tud elhallgatni egy pillanatra se. Élvezi, hogy minden róla szól. Aztán meg jön és nekem kezdi mesélni a történeteit. Észreszre se veszi, hogy leszarom, annyira el van foglalva magával. Fasza ilyen családban élni.

[csakimi]

Budapest

2007. tavaszán indult közös életünk új fejezete Budapesten. Előtte a középiskolás éveim alatt sokszor voltunk itt Robival különböző filmfesztiválok és egyéb diákújságírós rendezvények miatt, de soha nem akartam itt élni... Sikerült egy olcsó garzonlakást bérelni az irodával azonos kerületben, és mivel ugyanott dolgozunk, ezért relatíve olcsón megoldottuk a munkábajárást. Klári is megkapta a diplomáját, és az iroda is kezdett beindulni. 2008-ban megszületett Robiék kislánya, aki miatt újra megfordultunk egyszer-kétszer náluk. 2008-ban csináltuk meg addigi karrierem legnagyobb munkáját is egy hazai cégnél. Ez mellett annyira jól sikerült az az év, hogy bekerültem a régió 10 legjobb értékesítője közé az egyik beszállítónál. A jutalom egy hosszúhétvége volt New Yorkban, 2 főre, teljes ellátással. Sokáig titkoltuk a család elől, hogy nyugtunk legyen, hiszen akkor utaztunk ilyen messzire először  (azóta se). 2009. őszén utaztunk, felejthetetlen emléket hozott létre az út. Azért is, mert nagyon jó volt, valamint Isztambul (2005-ben jártam ott) után New York is egy olyan város lett, amit újra látni szeretnék. És azért is, mert a Rockefeller Center tetején (hosszú gondolkodás után) megkértem Klári kezét, de NEMet mondott, szerinte túl komolytalan voltam. Vajon mi lett volna, ha akkor és ott IGENt mond? Én komolyan gondoltam... Azóta sem kérdeztem újra, de amikor felmerül, mondom, h nemet mondott... Nem kellene? Talán azért is gondoltam akkor a leánykérésre, mert Édesanyám előtte mondott igent a második férjének. Így lett két új tesóm (egy bátyám és egy húgom), akikkel jól megértjük egymást. Az iroda, amit rám bíztak szépen cseperedett, 2010-re már hárman voltunk. A sok munka meghozta gyümölcsét, 2011-ben sikerült először Montenegróban nyaralnunk bátyámmal és barátnőjével, ami nagyon jól sikerült. Előtte évben és a következő évben is együtt nyaraltunk a Balatonnál, de Montenegró más volt. Bármikor visszamegyek oda nyaralni (2014-ben meg is tettük). Robi is 2011-ben költözött el otthonról, ugyanis megcsalta Timit, nem is egyszer. Megint beigazolódott, hogy kutyából nem lesz szalonna. Amikor már látszott, hogy gond van, akkor próbáltam beszélni mindkettővel, de a megcsalás kimondott ténye mindent borított. Mivel én Timi oldalára álltam (Vajon jól választottam?), így Robival folyamatosan szakadt meg a kapcsolatom. Egyszer még a “gyerkőcök új apjának” is titulált, amit igazán nem szerettem volna akkor. Mondjuk voltam olyan hülye (ezt ő nem tudja), hogy vittem Timinek egy dildót Karácsonyra (Vajon jól tettem?), hogy még azért se kelljen Robihoz visszamennie. Nem tudom, hogy valaha használta-e... Májusban kérdeztem tőle agyilag fáradt állapotomban ezzel kapcsolatban, de a válasz megérkezése előtt viszakoztam. Nem mondta, hogy megbántottam volna. Szerintem ő már elfogad olyannak (néha hülyének), amilyen vagyok.

2012-ben voltunk egy néhány napos tréningen a céggel Southamptomban egy új termék bevezetése miatt. Anglia annyira megtetszett, hogy 2013-ban Klárival London-Párizs körutat csináltunk, mivel bátyámék nem tudtak velünk jönni, így csak mi ketten, repülővel és vonattal a csalagúton keresztül. Sok főiskolai ismerősöm él Angliában, de úgy hozta a sors, hogy egyikkel sem találkoztunk. Londonban nem tetszett a zsúfoltság, Párizs pedig (bár sokan dícsérik) nekem nem jött be. Olyan, mint Budapest: koszos... :(

Sok meló, kevés pihenés. Szerintem csak azért vagyunk még együtt, mert egy helyen dolgozunk. Ha nem így lenne, nem látná Klári, hogy mennyit dolgozom, biztosan féltékeny lenne. Kb. ebben az időben, volt hogy fogamzásgátló módszert váltottunk: mivel kapcsolatunk eleje óta tablettát szedett, így felszaladt rá némi felesleg (olyan 25-30kg), amivel nem nagyon tudott mit kezdeni, így javasoltam, hogy térjünk át a gumira. (Vajon jó ötlet volt?) Hátha... A módszerváltás másik oka az együttlétek számának megritkulása volt, és abban bíztunk, hogy talán ez segít, hiszen a tabletták is okozhatnak libidócsökkenést bizonyos lányoknál. 2014-ben újra Montenegróban nyaraltunk Klárival kettesben, idén pedig Timivel, a gyerkőcökkel és új párjával, Robival közösen Ausztriában (Vajon jó ötlet volt?). Voltak külön-külön és közös programok is. Kicsit tartottam tőle, hogy esetleg mondok, vagy teszek olyat, amivel valakit megbántok, de szerencsére nem volt semmi gond. Robi 2 eleinte kicsit méregetett, de szerintem idővel látta, hogy nem vagyok Timi esete. Egyébként mostanában elég gyakran beszélgetünk FB-n Timivel: szakdolgozatához segítettem adatokat bányászni, ill. feltartottam mindenféle aprósággal. Még mindig ő nyírja a hajam, ha otthon vagyunk és elmegyünk hozzájuk.

Idén ránk fért a pihenés, hiszen tavasszal elköltöztettük az irodát az addig bérleményből egy saját irodába, aminek a felújítását, átalakítását nekem kellett felügyelnem, irányítanom (természetesen munka mellett). A terveket is én készítettem a tulajdonos párpontos útmutatása alapján. A feladat adott: vissza kell hozni a felújításra költött kisebb vagyont. Dolgozom, dolgozunk rajta.

Áprilisban előkerült Gyöngyi is (már neki is van egy kisfia), először FB-n, majd hetente többször e-mailben és néha FB-n beszélgettünk. Nyíltan, minden különösebb kertelés nélkül beszéltük meg és ki egymás, valamint a közös ismerősök dolgait. Szóba kerütl a testvérektől kezdve az intim szőrtelenítésen át a pornóig minden. Szerinte még mindig szerelmes vagyok Timibe... Bár mondtam, hogy nem igaz, csak voltam, szerinte pedig az vagyok... Leszűrte mindezt a beszélgetésekből és abból, ahogy beszéltek Timiről, valamint a gyerkőcökről. Lehet, hogy igaza volt... Néha úgy érzem, hogy tényleg szerelmes vagyok belé, de próbálom magam előtt is titkolni érzéseimet... Egyébként is: mindketten kapcsolatban élünk, az enyém régebb óta tart, az övé boldogabb (állítólag)... Ja: szerintem Timi is érzi, sejti ezt... Elegem van már a viszonzatlan szerelmekből! Persze ennek csak az első felét meséltem el Timinek... Jól tettem? Gyöngyi a vele való kapcsolatomról annyit mondott, hogy ha az utolsó férfi lennék a Földön, akkor vélhetően lefeküdne velem, de lehet, hogy nem várna addig. Egyszer nyáron sikerült megbántanom, ami csak azért következett be, mert már nem vagyok olyan nyuszi, mint amikor megismert. Ha jól emlékszem annyi volt a bűnöm, hogy egy levél végére azt írtam, hogy “Puszi a borotvált puncidra”. Na ezt nem kellett volna. Utána ugyan még tisztáztuk a dolgokat, de szeptemberben újra eltűnt. E-mail címét törölte, ill, miután FB-n köszöntöttem névnapja alkalmából, vélhetően törölte a profilt is. Talán a pasija (15 évvel idősebb) féltékenykedett, mert állítólag a FB-s beszélgetéseket sem láthatta, mindent törölni kellett...

A nyári szezon után a kolléganő kilépett, így újra Klárival maradtunk ketten, mint az elején. Talán a sok munka teszi, talán az Isten büntet vele, amiért megszegtem a Tízparancsolat legalább azon pontját, hogy megkívántam felebarátom feleségét (Timi szerint a paráználkodásra vonatkozó passzust is sikerült, mert az a gondolatokra is vonatkozik), vagy valamit nagyon elszúrtam, de a bejegyzés írásakor 5 hónapja nem szerelmeskedtem Klárival... Néha van egy kis kényeztetés részéről kézzel és/vagy szájjal, de az nem ugyanaz. Néha, mert volt, hogy két hónapig nem sültem el általa. Amikor ez eszembe jut, akkor kicsit elbizonytalanodok magamban, és úgy érzem már nem vagyok Férfi. De én nem a cimborám vagyok: nem csalom meg! Attól többre becsülöm őt, és én is lehetek a hibás (lásd pár sorral fentebb). Fejben összeállítottam egy TOP3-as listát, amelyen azok a nők vannak, akikkel talán félrelépnék, akik miatt szakítanék. Vajon jól tettem? Figyelmes olvasó szerintem már tudja a listámon szereplő három nevet. Másokkal nem is terveznék ilyet, hiszen egy kapcsolat nem csak a szexről kell hogy szóljon. Együtt élünk idén 11 éve. Ismerjük egymás szokásiat, hibáit. Együtt vezetjük a háztartást: Klári mos és vasal, takarít, főz. Én proszívózok, sütök-főzök, ha kell mosogatok, mostanában kenyeret is sütök. Mindketten dolgozunk. Neki már több ismerőse van Pesten: eljár blogtalálkozókra, vidékről felköltözött barátnőnél alszik. Nekem nincs olyan társaságom ahová eljárhatnék, de ez így alakult. Most várok, és kicsit türelmetlenül keresem a megoldási lehetőségeket... Mint az az eddig posztokból talán kiderült nem szoktam könnyen feladni, meghátrálni. Ezt is szeretném megoldani. Timi szerint ez akár jel is lehet valamire. Nem tudom... Vélemény?

A következő bejegyzéstől már szeretnék a jelennel foglalkozni a történelmi részek után, és hetente néhány posztot feltenni ide a velem, velünk történtekről. Akit érdekel, olvassa bátran, hátha talál benne hasznosat. Aki gondolja, kérdezzen, ha tudok, válaszolok. Aki gondolja, írja le véleményét, válaszoljon a sorok között feltett kérdésekre!