Nem igazán értettem sokáig, hogy miért kellene nekem máson keresztül definiálnom magam?
Miért kellene az életemet, a személyiségemet, a gondolataimat, a cselekedeteimet valaki másnak dedikálnom? Ha hülyeség, akkor is én csináltam. Ha jó, akkor meg had legyek büszke magamra!
Vajon ez az állandó takarózás, hogy nem az én hibám! Nem az én ötletem! Nem miattam van rossz kedvem, hanem mert a valaki azt mondta, hogy uborka és az nagyon csúnyát jelent az én szótáramba! Persze az nem érdekel, hogy neki nincs meg az én szótáram, mert soha nem adtam ki, de számon kérem, hogy miért nem tudja? Nem tudja, hogy nem lehet nekem csak úgy azt mondani, hogy uborka!? Hát nem tudja, hogy én vagyok a „ÉN”?
Mert ki vagy Te? Azt hiszed, hogy letettél valamit? Sokkal nagyobb emberek sokkal többet tettek le és pont, hogy nem hiszik magukat senkinek. Mert az alázathoz az kell, hogy tudd, senki vagy! Pillanatok alatt véget érhetsz! Éppen ezért nem élheted az egész életedet egy állandó szégyenérzetben, hogy de hát én nem is vagyok senki. És ugyanakkor nem élheted az életedet egy állandó kivagyiságban, hogy na én faszán tudom, hogy mi van!
Tudod, hogy mi van? Az, hogy egyik pillanatról a másikra biztosnak kell lenned abban, hogy amiért idejöttél ebbe a mocskos és gyönyörű világba, azt folyamatosan teljesíted. Élsz és megpróbálod magadat jól érezni, megpróbálod átadni magad a pillanatoknak és nem sajnálod, amit teszel. Egy a lényeg, hogy ne bánts senkit, beleértve magadat is.
Ha ki akarsz venni egy szabadnapot (szabad hetet) az életedből, tedd meg. Nem kell hozzá indok! Csak szállj ki egy percre a reggeli tömegből és menj később dolgozni. Meg fogsz lepődni, mennyi féle ember van az utcán a reggeli rohanókon kívül.
Én nem szeretek reggel ébresztő órára ébredni és nem szeretek mindenkivel együtt nyomorogni a tömegben. Úgy érzem, mintha el kellene tűnnöm ahhoz, hogy jobb legyen a helyzet mind nekem, mind a többieknek. Egyre kisebb és észrevehetetlenebb akarok lenni. Ugyanakkor dühít, hogy nem megy a villamos, hogy a csaj mellettem nem tudja erre a pár percre abbahagyni a rágózást (csattog a fülembe), hogy a kövér fekélyes bácsi igenis felemeli a kezét és elárasztja a villamost az ő nyári illatával.
Még gyerek voltam, amikor rájöttem, hogy mennyire undorodom az élettől, ugyanakkor mennyire csodálom azt. Ezt az állandó hullámzást nem tudtam kezelni. És tudtam, hogy más vagyok, mint a többiek. Aztán egyszer ez is megfordult. Nem vagyok más, mint a többi, hiába, ezt elhinni nem fogom. Mind ugyanúgy fogjuk a táskát a buszon, hogy ne raboljanak ki, mind ugyanúgy szájszaggal ébredünk és ha nincs önértékelési zavarunk, ugyanúgy élvezzük a szexet. Mindig zabálni akarunk, csak van, aki nem teszi, van, aki teszi, mind sikeresek akarunk lenni és van aki jó irányba indul el, van aki nem. Mind szeretet akarunk, de van, akit megfolyt a családja, másokat felölel, de ugyanúgy nem enged.
Elkezdtem hát magam kábítani egy addikcióval. Kezdetben azzal, hogy megváltoztatom a külsőmet, elvégre ezen az egy dolgon uralkodhatok. Mivel maximalista vagyok és szeretek egy dolgot jó elvégezni, ezért majdnem meghaltam azon a nyáron, amikor 17 éves lettem. Az anorexia nehezebb, mint a bulimia. Ugyanis a bulimiában van valami olyan kábító megnyugvás, amikor végre tisztának érzed magad, mint amikor lefutottál magadhoz képest sok kilométer és elkezdi az agyad termelni az endorfint. Sajnálom, hogy ezt kell, hogy mondjam és elnézést kérek minden pasimtól, de a bulimia féle megtisztulás jobb, mint egy kiadós orgazmus.
Na erről szedjetek le egy katolikusnak erőltetett, korán érő lányt, aki már a puszta jelenlétével is állítólag bűnt követ el. Anyám szerint ugyanis apámat kellemetlen helyzetbe hozom, ha nem olyan ruhába mutatkozom, ami „ápol és eltakar”. Ennél elrettentőbb megjegyzés kevés van. Árad belőle az irigység.
Ez már a 0. ponton hibádzik. Egy anya ugyanis ne legyen már ennyire ... Nem tanított meg szeretni, csak elvárásokat támasztani, amit aztán faszán letör.
Ezen kívül meg az ember, én úgy gondolom, az ilyen helyzeteket magának teremti meg az életéhez szükséges feltételeket, ha már segítséget otthonról nem kap. Mert kettőjüknek kell 3 kocsi és 3 ház, ahol lakhatnak és 4 hűtő és 2 mosógép. Mert kényelmesek. Mi meg teremtsünk meg magunknak mindent.
És én még mindig ezekkel élek egy fedél alatt.
Na ez meg az én feladatom, hogy ennek véget vessek.
